csalFA TEkintet

22.

• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

- George? Szevasz, remélem rá érsz, megyünk keresünk egy ember.- csaptam hátba a férfit, mire az döbbenten fordul felém.

- Milyen embert? Minek neked valami ember? Mi van? Hogy kerülsz ide?- minden jogos kérdés, mondjuk főleg az utolsó. Lehet csengetnem kellett volna mielőtt "betörök" a lakásába, de ezzel majd máskor foglalkozunk. Kivettem a táskából a dobozt, majd az asztalra tettem- Minek nekem a ti családi Monopoly-tok haver?- dobja a vállára a konyharuhát George. Jézusom remélem nem készült felgyújtani a konyháját.

- Neked nem kell, nekem kell.- legyintettek felé, mire még értetlenebbül nézett rám- Kell valaki, aki ide,- bontottam ki a táblát, és mutattam rá a kis kockára- tud nekem csinálni egy kis fiókot.- George mellém lép, és onnan nézik a táblát.

- Komolyan nem értelek haver, de akkor ezek szerint neked kell egy ács.- dobja le a konyharuhát, majd élcsapta a forrásban lévő vizet.

- Biztos.- vontam vállat- Ismersz egyet?

- Ja, tudom hol van egy. Gyerünk.- vette le a kabátját a fogasról. Majd kilépett a házból, így én is követtem őt- Amúgy minek neked oda egy fiók.

- Nem nekem kell, hanem Olivernek, tudod ez a családi társas.

- Ja neki meg van csaja, gondolom e miatt kell neki, ezek szerint nem mindenki olyan béna a családodban, mint te, Norris.- veregette meg a vállam, mire csak fintorogva néztem utána.

••

- Lando?- nyitotta ki szemét dörzsölve az ajtót a lány, mire én mosolyogva néztem rá- Mi történt ilyen korán reggel?- szinte még mögött előttem a lány.

- Bemehetek?- mutatok be a szobába, a lány pedig félreállt az utamból, én pedig beléptem mellette, becsuktam az ajtót, majd egy csókot nyomtam a nő rózsaszínű ajkaira.

- Az mi?- mutatott a kezemre, ami a hátam mögött volt, mire vigyorogva húzom elő a bal kezemet is- Monopoly?- húzza fel az egyik szemöldökét.

- Játszol velem?- néztem rá kiskutya szemekkel, mire döbbenten nézett rám, de csak lassan bólintott egyet.

- Rendelsz reggelit, amíg én gyorsan lezuhanyzom?

- Persze.- nyomtam nagy mosollyal a homlokára egy puszit, ő pedig elindult a fürdőszoba felé, míg én reggelit rendeltem, és kiraktam a társasjátékot.

Már vagy három órája játszunk, ilyen nincsen, hogy nem lép rá pont arra a mezőre. Már ő is unja a játékot, és ezt meg is jegyezte, de nem hagytam, hogy abba hagyjuk. Nem lehet, amíg oda nem lép rá. Zoe hatost dob, lép, és pont arra a mezőre érkezik, ahová kell. Majdnem kiszalad a számon egy sóhaj, de visszafogom magam. Kinyitja a kis fiókot, kiveszi belőle a kis kártyát, amit el is olvas, majd döbbenten néz rám, miközben én vigyorogva mutatok a kis fiókra, ő pedig lenéz oda.

- Lando?- néz rám könnyes szemekkel, mire csak mosolyogva felállok, majd elé térdelek, miközben ő felölt az ágyon.

- Több, mint két éve elengedtelek, nem kellett volna, de nem az a lényeg, hanem, hogy már több minden is összeköt bennünket, és szeretném ha ezt a maradék kis időnket csakis kettesben töltenénk, és szeretném, ha ez a gyűrű is összekötne mostmár hivatalosan bennünket. Hozzám jönnél?- néztem a szemébe, a könnyes szemeibe, miközben a kezét a szája elé szorította, majd bólintott egyet, mire magamhoz öleltem, kivettem az ujjai közül az ékszert, ami már azon az ominózus gálán is nálam volt, majd a bal kezén a gyűrűsujjára felhúztam a gyűrűt- Jól vagy?- emelem fel a fejét, hogy a szemébe nézhessek.