csalFA TEkintet

25.5

z.z.norris_morgenstern

345 210 ember kedveli

végre személyesen is találkozunk, üdv a nagy családban
Daya Hope Norris-Morgenstern

A hozzászólások lehetősége le van tiltva!

••

Daily Mail exkluzív
-

csak online-

Újságunk abban a megtiszteltetésben részesült, hogy ismét bebocsátást nyert a Norris család otthonába, ahol immár egyel többen élnek, mint eddig, hiszen a gólya is meglátogatta őket, és egy gyönyörű kislányt hagyott ott nekik.
Üdv a világban kicsi lány!

R.: Huh, ismét itt ülni veletek, egyrészt megtisztelő, másrészt, nem is olyan régen voltam nálatok, gólyahírről akkor még szó sem volt, vegyem sértésnek?
L.: Határozottan ne, a negyedik hónap előtt ugyanis csak a nagyon-nagyon szűk család tudott róla, és még pár szükséges személy.
R.: Szükséges személy? Ezt nem teljesen értem, esetleg kifejtenéd?
Z.: Szükséges személy, igen. Először amikor voltam, azt mondta az orvosom, hogy ikreink lesznek. Utána amikor voltam, az egyik pici már nem volt meg. Azt mondták, ez gyakori eset a terhesség korai szakaszában, de én ezt nem így éreztem, ezért vesztünk el egy hónapra Angliából, ahogy a sajtó fogalmazott.
R.: Ez borzalmas, nagyon-nagyon sajnálom. és azt is, hogy ebbe belekérdeztem. Biztos nehéz beszélni róla.
Z.: Valóban az, de tudom, hogy nem egyedi az esetünk, és bár imádtam volna, ha két pici babám van, de már ez az egyik is szinte csoda. És az is elég sokat nyom a latba, hogy az ilyen édesanyák annyira elvesztettek lehetnek, mint én voltam, vagy Lando. Ezért mentünk Amerikába, az egyik ott élő barátunk segített nekünk.
R.: Pszichológus?
Z.: Igen.
R.: Sajnos ez valóban nem egyedi eset, de azt hiszem hagyjuk is ezt a szomorú témát, nektek se lehet a legkellemesebb. Hogy kapta a pici a nevét? Volt egy konkrét ötlet, vagy?
L.: Két nevet szerettünk volna, az elvesztett baba miatt, és a Daya és a Hope tűntek azoknak, amelyekkel mi is teljesen azonosulni tudtunk, és nem is a leghagyományodabbak.
R.: Az biztos, hogy nem tömeg nevek. Hogyan készültetek Daya érkezésére?
L.: Pókokkal...
R.: Parancsosz?
Z.: Nem érdekes, hagy csak. Hát főleg próbáltuk nem megölni egymást.
R.: Ahogy látom ez sikerült...
L.: Szerencsére.
R.: De akkor nem volt semmi titkok?
Z.: Semmi titok, szobát festettünk, vásároltunk, elszigetelődtünk, ennyi volt. Azt hiszem erre nem igazán lehet hogy készülni.
R.: Ezt valahogy én is így érzem. És van valami ami nehéz?
L.: Amikor elviszem orvoshoz, és vakcinát kap, és sírni kezd...
Z.: És akkor Lando is sírni kezd...
R.: Komolyan?
Z.: Halálosan komolya. És akkor két ember nyugtatgathatok az autóban.
R.: Zseniális lehet.
Z.: Attól függ honnan nézzük.
R.: És volt valami komplikáció?
L.: Hát egy héttel előbb szültünk, azt hittem én meg ott halok meg.
Z.: És én szültem...
R.: El tudom akkor képzelni... De akkor nem vágtad el a köldökzsinórt Lando?
Z.: Nem, mert akkor őt kellett volna fellocsolni.
L.: Szerencsére a sajtó erről semmit nem tudott...
R.: Mármint?
L.: Mármint, hogy én végig idegesebb voltam, mint Zoe, akiben ott volt egy másik ember.
R.: Majd most. Hát köszönöm ezt az interjút, és az új információkat. Sok erőt és egészséget nektek, és ha lehet, akkor még legalább egy babát.

A kisbaba aludt, mint a tej az interjú alatt, a szülők pedig imádattal beszéltek róla. De szerencsére a beszélgetés végére a legkisebb Norris is felkelt, így vele is tudtam tölteni pár percet, és pontosan olyan aranyos, mint az édesanyja, és olyan akaratos, mint az édesapja. Reméljük az élete is olyan szinte mesebeli lesz, mint a szüleié, akik még egy képet is engedtek nekünk a kislányról. Így ezt is megmutatjuk kedves olvasóinknak.

- a kép felhasználása újságunk illetve a család felől is jogi következményeket von maga után -

•🐝•

Azt hiszem itt már szavaim sincsenek, amikor látom, hogy már csak holnap teszik ki nektek részt..

Legyen mindenkinek gyönyörű vasárnapja!❤️