A múlt árnyéka sokszor a sarkunkban liheg, de mi van, ha ki is kerül bennünket, és elöl kap a karjaiba, majd pörget meg, és állít szembe démonainkkal?
Majdnem egy év, az hosszú idő, sok minden történik, és még több minden változik meg, főleg egy emb...
- Mikor utazol tovább?- nézett rám a vacsorája fogyasztása közben Aiden, a villáját a tányér szélére támasztva.
- Csak holnapután.- vettem a kezembe a szalvétámat.
- Szerencsére csak a szomszédba.- mosolyog rám, mire én elnevetem magam, amire az étteremben ülők többsége felém kapja a fejét, Aiden pedig próbálja visszafolytani a nevetését.
- Szerencsére.- nézek rá összehúzott szemekkel, miközben még mindig hatalmas mosoly ül az arcomon- De viszem Fufyt is.- mosolyogtam a férfira, aki éppen elgondolkodott valamin- Látom ahogy forognak a kerekek, ott bent.- ütöm meg a mutatóujjammal a homlokát, mire ő csak mosolyogva dől hátra a székében.
- Semmi fontos édesem. Semmi fontos. Na és milyen eddig a munka, mostmár benne vagy ismét egy hónapja.
- Azt hiszem, nem unatkozom.
- Daniel mellett senki.- neveti el magát, majd odaint egy pincért, hogy fizethessen.
- Szerencsére nem.- mosolygok rá, de sajnos azt hiszem nem igazán lesz boldog miután folytatom, így egy fintor jelent meg az arcomon, amikor éppen fizetett- Nos azt hiszem, hogy sajnos nem igazán fogsz örülni annak amire Daniel megkért.
- Igen?- állt fel, és felém nyújtotta a kezét, hogy belekarolva hagyjam el az éttermet, ami a férfi egyik legjobb barátjának tulajdonát képezi.
- Violet, Daniel sajtósa, nos ő terhes, így nem utazhat, mert veszélyeztetett kismama.
- De ugye jól van szegény lány?- kapja rám a tekintetét a férfi mire csak a fejemet ingatom.
- Nem, jól van, szerencsére. De így nem tudja betölteni Daniel mellett a sajtósi posztot, Dany pedig tudod milyen, nem szeret beengedni maga mellé új embereket, így megkért, hogy vegyem át Violet feladatait is.- néztem félve a férfi felé, aki csak semleges arccal haladt tovább.
- Pontosan mit is jelentene ez?- fordult felém, majd összehúzta rajtam a kabátot, hiszen még nem volt olyan meleg, én pedig szétnyitott kabáttal sétáltam este.
- Azt, hogy minden hétvégén ott kell lennem, és nem elég péntekre vagy szombatra odaérnem. Valamit így bármilyen hivatalos megjelenésen is kell részt vennie, ott kell állnom mellette.
- Értem.- bólint a férfi, miközben még mindig semleges arccal haladt tovább előre.
- Érted? Ezzel igazán sokra megyek.- bólintok egyet, miközben beülők az autóba, ahová ő is követ.
- Értem Zou, de ez a te életed, nem fogom megszabni, hogy mit tegyél, és mit ne tegyél, ha szeretnéd ezt a munkát, akkor fogadd el. Ha nem szeretnéd, akkor nem fogadd el, de csak azt tedd, amihez kedved van. Nem foglak magamhoz láncolni.
- De akkor nem tudnánk annyit együtt lenni.- nézek felé, mire ő a combomra helyezi a kezét, majd mosolyogva símogatni kezdi azt.
- Megoldjuk Zoe, mi ketten meg tudjuk ezt oldani, én hiszem azt.- fordul felém mosolyogva a férfi az egyik piros lámpánál, majd hozzám hajol, és egy csókot nyom ajkaimra, amikor valaki dudálni kezd mögöttünk- De most azt hiszem ezt kellene megoldani.- neveti el magát hátranézve, mire én is nevetni kezdek mellette.
z.z.morgenstern
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
