Kései fagyok!
Magnóliám már nyílna,
ha elkerültök...Metsző holdfényben
hulló szilvavirágok
pacsirta dalol
Óh, sziromhullás!
Fehér palástba bújtat
földet és folyót!
Fehér papíros
koszosnak tűnik bár
hullt szirom alattVirág és virág.
Tükörben és mögötte.
Melyik ér többet?!Verébhad-csivit
Vad kórus köszönti a
felkelő napot
Kinyílt az írisz.
A tegnapi bimbó ma
a kert úrnője.Harmat. Ékkőként
ragyog a fűszálak közt.
Őrzi a reményt.
Minden esőcsepp
lepereg vadgesztenyefám
zöld leveléről
Nyugodt tótükör.
Szirom hullott rá csupán
mégis összetört!Fenn: pillék tánca
Lenn: hernyó kúszik lomhán
Mire vár vajon?
Ráncos kéz, ne törj
virágzó ágat! Hisz az
illata elég!
(Buson haikujára)Csöndes az alkony
magnólialigetben
hullt szirom párnánMúlandó csoda
Kertem sarjadó füvét
még nem törte lábHa virág fakad
kipattanó bimbóján
harmatkönny peregGyökeret táplál
a lehullt virágszirom.
Élet, vagy halál?
(Basho haikujára)Ébredő fűzfa
lustán emeli fejét
ködpárnájárólSima tófelszín
szétzilálta a tájat
egy halk csobbanásTán szellem az ott?
Szél, holdfény, fűzág, elmém,
megtréfáltátok!vagy:
Becsapott az éj!
Hajladozó fűz ágát
Szellemnek véltem!
Bús kamélia,
vissza-visszatér egy kék
pille. Barátság?
Honnan az erőd,
ily élőnek látszani,
lehullott szirom?!
vagy:
Ó, hulló szirom,
még most is élőnek tűnsz,
mitől ragyogsz, mondd?!
Tavasz. Napkelte.
Rőt fény hosszú árnyai,
messze kísértek!Mily korai vég...
Bimbózó ágakat tör
a vad szélrohamRügyező bambusz,
Neked ki mesél majd a
nemrég-múlt télről?Tavaszi éjen
a hold fényénél lassan
melegszik a szívTavasz lenne bár
vacogva ülök mégis
gyertyám lángjánál
Eső utáni
nap sugarait gyűjtik
a kósza cseppekÉvről évre egy.
Bimbó, levél, majd avar.
Mégis mindig újOszlik a köd.
A szürke táj új színt ölt.
Pitymallik. Új nap.Előtte a lét:
szélben táncoló szirom
földet ér hamarA hegyi úton
kavargó könnyű szél bújt
sziromruhábaTáncoló szirmok
szellemek hívásának
enged a tavaszCseresznyevirág
Harmatkönnyet ejt az éj
sóhajt a hajnalvagy:
Sziromlevél hull
hajnali szél-sóhajtól
távolodik már.
Nincs szürke felhő,
mely árnyat vethetne a
nyíló bimbóra
YOU ARE READING
Vízcseppben tükröződő világ
Poetry"Aki egész életében ír három-négy-öt valódi verset, az már haikuköltő. Aki pedig eljut tízig, mester." Matsuo Basho Azt hiszem, ez az idézet rendkívül jól mutatja, milyen nehéz műfajról is van szó. Basho a japán költészet egyik legnagyobb haikuírója...