Tavaszi tenger
Parti sziklán megtörik
minden hulláma.
A kőszirt mégis enged
erejének. Változik.
Apró harmatcsepp,
Bársonyosan ragyogó
Ibolyaszirmon!
Ég. Föld. Táj. Benned a lét...
Míg le nem hullasz végül.
Hangos hadizaj
Összeveszett két madár
a körte ágán.
Kicsi nekik a világ!
Majd tovaszáll mindkettő...
Az eső elállt.
Felejteni vágyjuk az
elmúlt rossz időt.
A járhatatlan úton
soká bűzlik még a sár.
Megtréfált az ősz.
Nem sejtettem ily vihart,
felhőt se láttam.
Szeszélyes időjárás
oly könnyedén fordul meg.
Hajnalhidegtől
elgémberedett szárnyad
őszi pillangó.
Elég a bágyadt napfény
hogy még felmelegítsen?
Bús, őszi eső
sárguló leveleken
kopog hosszasan,
az utolsó lábnyomot is
elmosta kertemben.
Észre sem veszem
elázott papírruhám
hogy fagy keményre.
A hónézés öröme
elvarázsolt. Én gyermek!
Száz éve szolgálsz
anyám kagylófésűje...
Mit kezdjek veled?
Nincs a házamban többé
nő, ki használhatna...
YOU ARE READING
Vízcseppben tükröződő világ
Poetry"Aki egész életében ír három-négy-öt valódi verset, az már haikuköltő. Aki pedig eljut tízig, mester." Matsuo Basho Azt hiszem, ez az idézet rendkívül jól mutatja, milyen nehéz műfajról is van szó. Basho a japán költészet egyik legnagyobb haikuírója...
