Engedd el!

drivers license

Drivers license, a szám, ami visszahozta a szerelmed emlékét. A hiányodat és azt, hogy elmentél.

Mennyi ideje nem beszéltünk?

Egy év?

Minden benne volt abban a számban, amit éreztem, minden ok és minden kérdés.

Guess you didn't mean what you wrote in that song about me

A versek, amiket írtál, legalábbis reméltem, hogy nekem írtál. De azt hiszem mindig is tudtam, hogy nem így volt.

Mindig arról a szép barna hajú lányról meséltél, aki vicces volt megértett téged és gyönyörű volt. Miért érzem úgy, hogy én is tökéletes lettem volna neked? Talán más volt az alkatunk, talán különbözött a szemünk színe is viszont bármikor amikor visszatekintettem a napokra amikor egyfolytában beszélgettünk akkor úgy éreztem, hogy megértelek, hogy tudom min mész keresztül. Nevettél a vicceimen és én is a tieiden. Minden annyira igazi volt. Minden annyira valós.

Nekem az volt tudom, hogy nekem az volt viszont sosem gondoltam bele, hogy te esetleg nem így éreznél. Tökéletes volt minden, és aztán egyszer csak vége lett mindennek és te olyan könnyen elengedtél engem. Annyira könnyen elengedtél én pedig egy év után is az emléked miatt írok, tudom, hogy nem fogod sosem megtalálni ezt a novellát. Tisztában vagyok vele. Viszont még is úgy érzem el kell mondanom.

Szerelmes voltam beléd, talán még mindig az vagyok, és tudom nem számít hány fiú jön közbe mert te voltál az első szerelmem, akit sosem fogok tudni elengedni. És elakarom mondani neked, viszont nincs rá lehetőségem, szerelmes vagyok és utálom még is imádom. Mindenki azt hiszi, hogy már elfelejtettelek viszont még mindig bennem él az emléked és nem tudok rád gondolni anélkül, hogy szemeim szárazok maradjanak. Azt hittem örökké tartunk majd, azt hittem sosem lesz vége.

És most mégis nézz ránk...

Igazából először nem tetszett a szám. Másodjára és harmadjára sem. Túl klisének véltem túl szomorúnak és túl soknak. Viszont negyedjére megnéztem a szövegét és elsírtam magam rajta. Minden sornak egy olyan értelme és olyan ereje volt, amit nem lehetett meghatározni. Olyan dolgokra emlékeztetett, amiket azt hittem, hogy már rég elfeledtem és mégis, itt vagyok és nem tudok semmit sem leírni az érzéseimből.

Újra és újra ez a szám szól a fülembe hátha ihletet ad hozzád viszont mindent, amit felébresztett bennem nem tudtam leírni. Az emlékeket arról a szerelemről, ami egyoldalú volt és mégis olyan erős. Közben pedig mégis vékony cérnára emlékeztetett.

Egy cérna, aminek te tartottad az egyik végét én meg a másikba kapaszkodtam a szakadék fölött. Mégis nem az lett a vége, hogy a cérna elszakadt vagy én nem lettem volna esteleg elég erős és leestem. Nem... az lett a vége, hogy egészen egyszerűen elengedted a cérna végét és hagytál a mélybe zuhanni. A szakadék, amiből még mindig nem sikerült kimásznom, amiből félek sosem fogok tudni kimászni...

Ez voltál te és a szerelmem irántad, én pedig utálni tudnálak ezért mégsem tudom megtenni.

Csak azt akarom kérni, hogy bár ne te lettél volna az első szerelmem...