ᏴᎬᏟᎪᏌᏚᎬ Ꭸ ᏞᎾᏉᎬ ᎩᎾᏌ •Javítás alatt•

6.

Mikor Naruto nekiment a számára idegen alaknak egyből a szemeibe pillantot. Nem látott még hozzá hasonlót Sasuke után.
Rose gold színe volt, de volt ilyen vöröses beütése is.

Elképesztő.

Ahogy sikerült a szemeiből kiutat találnia az arcára meg maga a srácra nézett.

Olyan letisztult, sima és puhának tűnő arca volt. Megfogdosta volna, de az egy picit nagyon cringe lett volna. Hisz' nem is ismerte a fiút. Ennél jobban nem akarta magát égetni, hogy véletlen neki ment és utána az arcát simogatná bocsánatkérésként.

- Sa-Sajnálom..Nem akartam magának menni — Kért bocsánatot, majd megvakarta a tarkóját mint mindig. Ez egy tipikus mozdulat volt nála.

- Ha miattad fogok elkésni a színházi bábelőadásról, azt nem fogod olyan könnyen megúszni — Szólt vissza a másik, majd egy kisebb mosolyt eresztett az arcára, ahogy meglátta, hogy a szőke hajú védekező állást vesz fel.

- Jó, annyira mégsem sietek, semmi baj, hogy nekem jöttél. — Sóhajtott egyett és megveregette az Uzumaki vállát.

- Már azt hittem leharapod a fejem, dattebayo.. — Válaszolt majd elhagyva a védekező állást azon agyalt, hogy mi a francért megy bábokat nézni, ha egy állatkerben van.

- Figyelj, te mit csinálsz az állatkerben, ha bábokat akarsz nézni egy színházba? — Kérdezte egy kicsit szőkésen, várva a választ.

- Barom, az állatkert mellett van a színház. — Csapott egyett a fejére és hátat fordított az Uzumakinak.

- Te vagy már a barom. Én legalább nem gyerekeknek való nem tudom mit nézegetek színházakba. Meg amúgy is, a színházakat a 80 éveseknek találták ki, nem neked! — Tette előre a bal lábát és előrehajolva kitette a jobb kezét és a mutató ujjával mutogatni kezdett az idegen felé.

- Látszik, hogy kulturálatlan vagy — Csak ennyi válasza volt, majd magabiztosan elment az Uzumaki előtt.

Naruto nem hagyta annyiba, hogy csak úgy elengedi a srácot. Volt valami benne. Olyasvalami amitől kirázta a hideg.

Habár az lehet azért volt, mert haspólót meg egy kis kabátot viselt egy hideg őszi napon.

Gyorsan utána ment majd a vállánál visszarántva a szemeibe nézett hosszasan. Nem tudja mi ütött belé, hogy nem akarja elengedni a vöröskét. Igen, a haja vörös volt. Akár egy rózsa. Eszméletlenül jól állt neki ez a szín.

- Hé, mi a neved? — Kérdezte a sráctól majd maga mellé tette a kezét amivel a másik vállát fogta.

-Várj, ez félreérthető volt..Azért szeretném tudni, hogy tudjam ki volt az az ember aki gyerek előadásokat néz — Eleresztett egy gonosz mosolyt, remélte hogy ezzel beszólhat a másiknak.

- Jól jegyezd meg a nevem, mert egy nap csak ezt fogod hallgatni mindennap. — Büszkén kihúzta magát, és lenézően pillantott az Uzumakira.

- Sasori vagyok.

- Szarszori? Ennél nevetségesebb nevet még sosem hallottam. Meg eleven..Mi a francért hallanám a neved mindenhol? — Kérdezte nevetve majd a térdére ütött, ahogy a másik nevére gondolt.

- Barom..S-A-S-O-R-I, meg azért kell megjegyezned mert amióta Konohába költöztünk a szüleimmel, mi vezetjük a legjobb Báb-Mester Színházat, és egy nap az enyém lesz a színház. — Egyre büszkébben állt ki a nevéért és a színházért. De nem azért tette, mert felakart ezzel vágni. Azért tette, mert büszke volt a szüleire.