Óvodai szerelem - Yoonmin

6. rész

Jimin szemszöge;

- Na és ez? - mutat fel Tae egy sötétvörös farmernadrágot, amit a szekrényem legmélyéből halászott elő.
- Mondtam már, egy fekete farmer lesz meg a zakóm. De amúgy miért is kutakodsz a szekrényemben? Azért hívtalak, hogy megcsináld a hajam.
- Ugyan, hisz ismered. Mindenen bepörög. - szól hozzá a kis vitánkhoz a telefonozó Jungkook.
- Életem, na és te mit csinálsz itt? Annyit kértem, hogy hozz el Jiminhez. - néz Tae párjára csípőre tett kezekkel, mire az csak elé sétál és derekát átkarolva öleli magához.
- Én ügyelek arra, hogy nehogy kinyírjon a legjobb haverod. Pluss, ha ideges leszel utána sokkal vadabb vagy és ez már az én érdekem is.
- Te perverz nyúl. - üti meg Jungkook vállát, de láthatóan egyáltalán nem érez fájdalmat, mivel csak kuncog.
- Na jó gerlepár. Menjetek ki, amíg felöltözök. - lököm ki őket a szobámból és gyorsan felöltözök, mivel már 16.52 van.

Annyi szerencsém volt, hogy Tae megcsinálta a hajam negyed 6-ig, így már csak annyi dolgom volt, hogy tűkön ülve várjak Yoongi-ra.

- Oké akkor szerintem mi mehetünk is.
- Még egy perc életem, addig várj meg a kocsiba. - jön vissza hozzám legjobb barátom és leül mellém az ágyamra.
- Tae, mit szeretnél? - néztem rá gyanakvóan.
- Én csak egy kicsit beszélgetni, mint régen. - néz rám azzal a tipikus tégla mosolyával.
- Pontosan miről is?
- Hát csak...na jó figyelj őszinte leszek. Nem kizárt, hogy az este, hogy is mondjam, vadabb vizekre téved.
- Úgy érted szex?
- Igen! Áh basszus reméltem rájössz. - kiált fel boldogan.
- Még ezt odaadom és én megyek is. Jó randit drága! - ölel át, majd miután a kezembe nyomott egy kis tasakot ki is viharzok az ajtón.
Fejrázva nézek utána egy kis mosollyal az arcomon. Arra már nincs időm, hogy megnézzem a kis csomagot, így csak a zsebembe csúsztatva megyek a nappaliba.
Mindenkitől elköszönve megyek ki az ajtón.
Yoongi kocsija pár másodperccel ezután parkol le a ház előtt, így boldogan futók a kocsihoz és ülök be.

- Szia Hyung!
- Szia Picim! Hiányoztál! - mi ez a becenév? Teljesen zavarba hoz vele.
- Naa, ne pirulj már. - hajol hozzám kuncogva és egy apró csókot add a számra.
- Akkor ne tegyél direkt olyan dolgokat, amivel zavarba hozol! - ütök egy aprót a vállára.
- Jó bocsánat, Jiminie. Mehetünk? - kuncog továbbra is.
- Igen mehetünk. - válaszolok és ezúttal én hajolok hozzá egy csókra.