Óvodai szerelem - Yoonmin

3.rész

Yoongi:

A másnap reggel is hasonlóképpen indult, mint a többi. Viszont most nagyon izgultam, hogy mi lesz akkor, ha meglátom Jimint. Már mint nem az a baj inkább, csak kicsit félek. Igen, én Min Yoon Gi félek. Hogy mitől? Azt nem tudom....

Ezen túltéve magam készültem és készítettem el magunkat, majd indultunk is az oviba. Mint előző nap, kislányom barátnőjét most is ugyan az a személy hozta aki, mikor meglátott egy nagy levegőt vett és elém sétált. Már csak ketten voltunk a folyosón így senki sem zavarhatott meg minket, csak a kínos csönd...

- Yoongi, akkor..szombat délután a Yolo kávézóban?
- Az az ami az egyetem mellett van?
- Igen az, az a kedvenc helyem. - kissé belepirult mondatába, ami nagyon aranyos volt.
- Kettőkor megfelelő?  - kérdeztem.
- Tökéletes...

*szombaton*

Délután fél egy és én a szobámba ülve nézem, ahogy Hoseok és Jin felforgatja a ruhásszekrényem.

- Nem hiszem el, hogy nincs  egy fehér pólód. - bosszankodott Jin.
- Adjunk rá egy inget, ha nem tűri be tökéletes.
- Hoseok drágám végre tanultál tőlem valami hasznosat. - ölelte meg az említettett Jinie.
- Na jó akkor had öltözzek. - mindenkit kitoltam a szobából és felvettem a fehér inget a fekete, térdénél szaggatott farmerrel. Kimentem a nappaliba, a két divatdiktátor pedig elismerően bólogatott.

Ezután végig hallgattam a fél órás előadások arról, hogyan viselkedjek illetve, hogy ejtsek el néhány bókot.

Fél kettőkor rám adtak egy bőrkabátot és már indulhattam is a kocsival a kávézóhoz.

Jimin:

- Esküszöm legközelebb inkább  Haun-ra bízom a ruha választást. - suttogtam magam elé, miközben a csatatérhez hasonlító szobámat néztem. Áthívtam Tae-t, hogy segítsen ruhát választani, de nem gondoltam, hogy ez lesz a vége.

- Nos drága barátom, a mai szetted tuti, hogy fehér póló és bőrnaci lesz.
- Biztos, hogy nem. - mutatok X-et a kezemmel.
- Igazad van, azt nehéz levenni. Akkor egy extra szűk farmer, hogy kihangsúlyozzuk Jibooty-t. - vigyorodott el és a levegőben ,,megfogta" Jibooty-t.
- Hah rendben. Most már menj ki. - szószerint kilöktem a szobából és gyorsan felöltöztem, majd beállítottam a hajam és egy zöld bőrkabátot felvéve el is indultam.
- Aztán épp seggel gyere haza. - kiabált utánam az én lüke barátom, amiért két idős nénitől igen csúnya pillantásokat kaptam.

A kínos alapból  15 perces, most azonban 20 perces séta után, bár 5 perc késéssel, de végre megérkeztem.
Yoongi már bent ült, és a hatalmas üveg ablakoknak hála meg is figyelhettem.
Most is olyan helyes és elegáns és az illata is biztos..

- Basszus nem fújtam magamra kölnit.- gondolatban fejbe csapom magam és minden létezőhöz imádkozok, hogy ismét legyen egy Tae jóvoltából elrejtett minta a kabátomba. Szerencsémre meg is találom a keresett üvegecskét, de...
- Létezik olyan illat, hogy pézsma? -képedek el. Minden mindegy alapon magamra fújom és enyhén szólva olyan lett az illatom, mint egy nőnek.
Ezen viszont túl kell lépnem, majd miután ez meg volt beléptem a kellemes kis helyiségbe, lépteimet Yoongi irányába véve.

Yoongi:

Őszintén szólva kezdtem kissé beparázni, hogy még sem jön el. De amikor megpillantottam minden kételyem elszállt. Ó az nem kifejezés, egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni. Egyszerűen annyira csodálatos és magával ragadó. Míg az asztalhoz sétált végig rajta tartottam a szemem, ami miatt el is pirult.

- Szia...szia Yoongi. - kissé pironkodva ült le mellém végig a padlót nézve. Álla alá nyúlva emeltem fel a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Szia Jimin. - mosolyogva figyeltem ahogy az arca még pirosabb lesz és látványosan nyel egyet.
- Ömm...Jól nézel ki, jól áll ez az ing.
- Neked is ez a farmer. - mondatom végén kacsintottam egyett amitől, ha lehetséges, még vöröses lett.
- Ne akarj zavarba hoznih. - suttogta úgy, hogy csak én halljam és elrántotta a fejét.
- Ömm, ne haragudj. - basszus, mit csinálok? Nem vagyok én egy szoknyapecér.
- Nem haragszom. Csak még nem igazán mondtak vagy tettek ilyen gesztust felém.
- Vagyis még nem bókoltak neked? - válaszul csak lehajtotta a fejét és bólintott egyet.
Szerettem volna mondani neki valami kedveset, de a pultos lány ebben megzavart.
- Sziasztok, mit hozhatok? - kérdezte kezében a kis noteszét tartva.
- Én egy mogyoró kávét. - rendelésemre Jimin felkapta a fejét.
- Hyung, az finom?
- Igen finom. - válaszoltam mosolyogva.
- Akkor nekem is az lesz. - adta le mosolyogva a rendelését. 10 perccel később meg is kaptuk a kávékat, viszont látszik hogy Jiminie még nem ivott ilyet.
- Hyung, ez keserű.
- Azért kaptuk a cukorszórót és a kanalat. - kuncogva öntöttem neki annyit, amennyit én szoktam.
- Mondta csak -kezdte el kavarni a kávéját- Yoonji anyukája hol van?
- Ez egy hosszú történet.
- Időm mint a tenger...
- A lényeg, hogy 18 évesen teherbe ejtettem egy csajt, aki egyébként egy ribanc volt. Bár a terhesség ideje alatt normális volt és egészségesen élt, a szülés után a kórházban hagyta Yoonji-t.
- Mi van? Hogy volt képes ilyet tenni?
- Azóta se tudom. De jobb is így.
- Nem lehetett könnyű neked...
- Nem volt az. De megérte. Mindig mosolyogva gondolok vissza, hogy a sok hajnalig tartó tanulás után milyen jó érzés volt az 5-ös vizsga.
- És Yoonji nem hiányolja az anyai jelenlétet?
- De igen...... 3 éves korában egy anyukát kért karácsonyra. De amikor reggel felkelt és nem talált senkit nagyon keservesen sírt. - beszédem közben lefelé néztem, csak a vége fel Jiminre, aki a szemeit törölte.
- Jimin jól vagy?
- Igen csak....rossz emlékek.
- Szeretnél róla beszélni?
- Inkább majd ha kettesben leszünk. - ivott bele a kávéjába.
- Van kedved eljönni hozzánk? - kérdésemre majdnem kiköpte a kávét.
- Nem gyors ez egy kicsit?....
- Nem azért...csak beszélgetni. - tudom gonosz dolog de a paradicsom árnyalatú arcán muszáj kuncognom.
- Rendben, de azért ne érezd magad a középkorban.
- Ezt, hogy érted?
- Nem tiltottam meg, hogy hozzám érj.- végig suttogott, de így is tökéletesen értettem és most rajtam a sor hogy zavarba jöjjek.
Jimin már rég megitta az italát, ezért én is gyorsan elfogyasztottam és fizetés után indultam is a kocsihoz.
- Most eszembe jutott, hogy múltkor felvettél. -kuncogott - őszintén megijedtem.
- Miért?
- Féltem, hogy valaki haza akar vinni...
- Van alapja a félelmednek.
- Csak a nővérem kiselőadásai.
- Ennek köze van ahhoz a rossz emlékedhez? - nem válaszolt, csak beült az anyós ülésre.
Az egész út csendesen telt, de ez nem az a fajta kínos némaság. Sokkal inkább a nyugtató csönd, amikor az ember gondolkodni tud.

A házhoz érve az utcán leparkoltam, hogy majd Jimint haza tudjam vinni, majd miután ez megvolt bementünk a házba.

- Wow - ennyit mondott csak mikor belépett.
- Azért annyira nem nagy szám. - kuncogva leveszem a cipőt és mellé sétálok.
- De nagyon kellemes.
- Mint a társaságodh. - suttogtam magam elé, de még így is meghallja.
- Tényleg így gondolod? - lassan a mellettünk lévő falhoz tolom és két oldalt megtámaszkodok mellette.
- Tényleg. - mosolyogva nézem pírben úszó arcát.
- Yoongih - átkarolja a nyakam és úgy nézi hol a szemeim hol a ajkaim.
- Nem gyors ez egy kicsit?
- Egy puszi nem lenne az. - kuncogva húz magához és egy puszit ad a homlokomra.
- Ji-Jiminh
- Igen?
- Ne haragudj. - derekát átölelve nyomom teljesen a falnak és ajkaira tapadok.