You twisted my head - Draco Malfoy fanfiction

8.

Megfogtam a cetlit és vagy százszor átnéztem, hátha rá van írva ki írhatta nekem az üzenetet. Sejtésem sem volt, hogy ki akar velem találkozni este 10-kor. És egyáltalán miért? Mit csinálhattam, hogy feltétlenül találkoznunk kell? Talán valami titokról van szó amit kétségkívül akkor kell elmondani amikor senki nem lát? Hirtelen Draco jutott az eszembe, hátha el akar nekem mondani valamit, de ezt hamar elengedtem, mert végig velem volt délután, szóval ő nem tehette az ágyamra, másrészt meg túl szép, hogy igaz legyen.
Azonban Pansy szakította meg a gondolatmenetem. Észre vette, hogy van valami a kezemben, majd habozás nélkül rákérdezett.
- Az micsoda a kezedben? Csak nem egy titkos szerelmeslevél? - nézett rám érdeklődve.
- Mikor feljöttem a szobába ez a cetli volt a párnámon. Nem te raktad oda?
- Életemben nem láttam még azt a papírt. Meg amúgy is egész délután büntető munkán voltam. - forgatta a szemeit Pansy.- Nem lehet, hogy Zabini volt? Láttam, hogy óra előtt is dumáltatok, talán rád talált a szerelem.
Ebben igaza volt. Érdeklődtem egy fiú után, csak nem Zabini után, hanem Malfoy volt az aki megmozgatott bennem valamit. De ezt neki még nem most mondom el, mert talán a hajamat tépné meg, ha megtudná, hogy nekem is az a fiú kell aki neki is.
- Nem is tudom, lehet ő volt. Megyek megkérdezem tőle.
Azzal fogtam magam és bekopogtattam a szobájuk ajtaján. Váratlanul Draco nyitott ajtót. A meglepettségtől egy szó sem jött ki a számon. Persze, gondolhattam volna, hogy, ő nyithat ajtót, hisz egy szobában vannak Blaise-vel, de akkor is, bármikor meglátom eláll a lélegzetem.
- Talán nem tetszik amit látsz, hogy nem akarsz megszólalni? - csipkelődött Draco.
- Ja, bocsi,izé Blaise itt van? - érdeklődöm.
- Pedig már reménykedtem, hogy miattam kopogtatsz. - nézett rám azzal a csábos nézésével, amivel egy másik univerzumba varázsol mindig.
Mielőtt válaszolhattam volna Blaise lépett az ajtóhoz.
- Hallom engem keresel. - nézett le rám, mivel két fejjel nagyobb mint én.
- Ohm igen, ezt a cetlit találtam a párnámon és te is az eszembe jutottál, hátha te tetted oda.
- Sajna nem én voltam - azzal elvette tőlem a papír fecnit amit a kezemben szorongattam - de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ha egyedül mennél el a helyre. Nem tudhatjuk, hogy ki akar veled találkozni. Veled megyek, hogy ne történjen semmi bajod.
- Majd én elkísérem. - vágott közbe Draco. - Neked még úgy is fel kell készülnöd a holnapi bájitaltanra. - majd előre lépett és kisétált az ajtón miközben átkarolta a derekamat.
Bevallom eléggé jó érzés volt. Melegséggel töltötte el a testemet az érintése. De mire észbe kaptam volna már el is engedett. Ott álltam az ajtó előtt és csak néztem magam elé.
- Na nem jössz? Azt írták ne késs el, de ha még ott fogsz állni némán tuti, hogy elkésel. - sürgetett Malfoy.
- Igazad van, menjünk.
Mind a ketten a folyóson sétáltunk, lassan elértünk a nagyteremhez, mikor már nem bírtam tovább és megkérdeztem.
- Miért akartál elkísérni?
- Igaza van Blaise-nek, nem tudhatjuk ki hívott ide és mit akar tőled, jobb ha van valaki melletted. Plusz tudom, hogy jobban örülsz annak, hogy én kísérlek el és nem Blaise. - húzta a szája szélét egy mosolyra.
Csak pár méterre voltunk a nagyterem ajtajától, mikor suttogást hallottam meg. Amikor már kirajzolódott, hogy kik voltak ott egy hatalmas kő esett le a szívemről. A lányok voltak azok, de azt még mindig nem tudom, hogy miért hívtak ide.