*Megnéztem a szekrényt a cuccai sem voltak ott. Én nem akartam megbántani. Kiszaladtam a szobából és gondolkoztam hova mehetett.. Rájöttem hogy Flashel mostanába sokat beszélt. Lehet hozzá ment. De melyik Flash szobája?.. A tanár úr jött velem szembe.*
-t/n? Mit keresel te itt? Menj vissza a szobádba késő van már.
- elnézést tanár úr. De Mj nem volt ott a szobánkba és őt keresem. Esetleg nem tudja hol van Flash szobája?
-Flash? De nem Mj-t keresed?
- De. De szerintem hozzá ment.
-Hát rendben. A folyosó végén a 309-es szoba.
-Köszönöm!
-De utánna menj a szobádba.
-Rendben!
*Gyorsan futottam a 309-es szobához és kopogtam. Nem nyitottak ajtót. Megint kopogtam. Semmi. Már dörömböltem. Amikor kinyitódott az ajtó. Flash volt és azt se tudta hol van. Nem tudtam hogy már aludt.*
-Ahj.. mivan? T/n?? *megigazitotta a haját* Mizu?
- Flash. Itt van Mj?
-Mivan?? Már miért lenne itt?
-Basszus..
- Ne mond hogy ezért keltettél fel.
-Sajnálom..
-Mindegy.
-Akkor jó éjt.
-Kösz neked is.
*Visszamentem a szobába és elaludtam.*
*Másnap*
*Reggel felkeltem arra hogy valaki kopogott. Ránéztem az órámra. Basszus. 5:23 van. Ki az ilyenkor? Lehet Mj.. Kikászálódtam az ágyból és kinyitottam az ajtót. Peter volt. Remek. Én meg úgy nézek ki mint egy hulla. Pizsamába. Kocós hajjal. Smink nélkül.. Gyorsan megigazitottam a hajam.*
-Szia jó reggelt *suttogta hogy a többiek ne keljenek fel mert csöndes volt minden*
-Peter mit keresel itt?
- Elakartalak vinni a házikóba. Napfelkelte van. Olyan gyönyörű.
-Ahj.. jó gyere be. Felöltözök.
*Peter bejött és becsuktam az ajtót. Ő leült az ágyamra én meg a szekrénybe válogattam valami ruhát.*
-Ne haragudj hogy ilyen állapotba kell látnod. Most keltem.
-Gyönyörű vagy.
*elpirosodtam és bementem a fürdőbe átöltözni. Kijöttem és már elkezdtem volna sminkelni amikor.*
-Figyelj. Nem unod így a hajad? Szívesen befonom.
-Mi? Befonod? Te?
-Igen. May megtanított fonni. És hát még nem probáltam igazi hajon csak parókán.
-Jó okés.
*Leültem háttal neki én elkezdtem sminkelni ő meg fonni a hajam. Mikot végzett megnéztem es wáó. Tényleg tudd fonni.*
-Aztaa. Köszike. Nagyon szép lett. Ügyes vagy.
-Köszi. *mosolygott* Na mehetünk?
-Persze.
*megfogta a kezem és halkan kimentünk a szállásról a házikóba. Leültünk egymás mellé és csak néztem a naplementét.*
-Azta. Ez nagyon gyönyörű tényleg.
-Mint te. *mosolygott*
*én elpirosodtam. Pár perc után észre vettem hogy Peter engem néz*
-Mi az? Mit nézel? A naplemente sokkal szebb. És ezért hoztál ide.
-De te szebb vagy.
*istenem. Most úgy nézzek ki biztos mint valami paradicsom*
-Figyelj. Most már nem ronthatja el ezt senki.
*Megfogta az arcom és lassan magához húzott. Az arcunk pár miliméterre volt egymástól*
-Leszel a barátnőm?
-Tessék?
-Mármint. Én nagyon beléd szerettem d-de ha ez ne-neked túl gy-gyors megért-
*közbe vágtam a mondani valójába egy csókkal. Megáltam.*
-Persze hogy leszek. Szeretlek.
-Én is téged.
*és megcsókolt. Olyan romantikus volt. A naplementébe. Madár csicsergés a háttérbe. Reggel. Csak ő és én. Nem kívánhatnék nála jobbat.*
