*Mindenki felordított.*
-PÓÓKEMBEEERRR
*Hogy kerül ide pókember, és hol van Peter?? Magam mellé néztem és láttam hogy Mj Bettyvel beszélget és nevet.. Igen hiányzik a legjobb barátnőm..*
《30 perc múlva》
*A szárnyas lény és társai nagy károkat okoztak, de még mindig ott voltak, én ezt nem bírom tovább megkell keresnem Petert.. Kimentem és az osztály utánnam kiabált.*
-T/n? Hova mész??
-T/n gyere vissza!!
-T/n???
-T/n megfogsz halni!
* nem érdekeltek kimentem, meg kell keresnem. Minden fele mentem amikor pókember rám nézett és gyorsan oda szaladt hozzám.*
-Hé! Mit keressel itt? Menj vissza fezedékbe!
-Sajnálom, de egy barátom eltünt muszáj megkeresnem..
~Peter szemszöge~
*egy barátja? Jajj ne rám gondol mit csináljak öhm...*
- Figyelj biztos jól van, elbújt fedezékbe viszont tényleg vissza kell menned veszélyes ez itt.
-Ha az életem múlik rajta akkor is megkeresem.
*Istenem de aranyos.. Nem! Muszáj inenn elvinnem.. De már késő volt a fekete lény oda repült hozzánk*
~T/n szemszöge~
*Oda szállt az a fekete lény.. Ránk nézett és azt mondta:*
-Óó pókember. Csak nem a kis barátnőd? Láttom aggódik érted. Hát akkor nem veled kezdem hanem vele.
* A fekete lény elkezdett felém repülni de pókember a hálójával megfogta és probált megvédeni de a fekete lény elragadott. Pókember probálta vissza húzni és lezuhantunk.*
~Peter szemszöge~
-Ne.. T/n!!
*Oda futottam és láttam hogy a földön feküdt*
-T/n!! Kelj fel kérlek!! Hahó!!! {Könnyes szemmel}
*t/n elkezdte kinyitni a szemét*
-Úristen! T/n!! Jól vagy??
-Igen.. d-de te honann tudod a nevem..?
-Figyelj t/n én.. Peter vagyok *és levettem a maszkom*
-PETER???
-Igen kérlek ne akadj ki és ne mond el senkinek..
-DE HÁT?? MIÉRT NEM MONDTAD???
-Mert nem mondhatom el senkinek. Ne haragudj. De jól vagy tényleg?
-Nem baj.. igen jól vagyok köszi
*és megöleltük egymást*
《Délután mikor vissza értek a szállásra》
* a szobámba ültem, t/n-t éppen orvosok nézik hogy nincs-e semmi baja amikor Mr. Stark felhívott.
-Hello? Peter?
-Itt vagyok Mr. Stark
- Láttam a kis ügyedet a tv-ben
-Tudom Mr. Stark nagyon sajnálom.
-Peter. Ki volt az a lány?
- Egyik barátom..
-Fontos számodra láttam.
-Igen nagyon is.
-Peter. Megkell mondanod neki hogy sajnálod de nem beszélgethettek.
-Tessék??? Erre képtelen vagyok Mr.Stark szeretem őt. Fontos nekem.
- Peter. Ma meg is hallhatattok volna. Veszélybe kevered. Ha fontos neked akkor megkell mondanod neki.
-....
-Peter?
-Itt vagyok.. {szomorú hangon} megmondom neki..
-Rendben.
-Viszlát Mr.Stark..
-Szia.
*letette Mr.Stark és kimentem.. Láttam hogy T/n jön ki az orvostól és elkezdett mesélni..*
-Peter! Szia! Képzeld nincs semmi bajom azt mondták az orvosok!
-Az jó..
-Peter mi a baj? Ha a délelötti akkor ne okold magad én mentem ki semmi baj!
-Nem.
-Akkor?
-Semmi.
-Hát ha te mondod.. Amúgy nagyon menő voltál jól harcolsz. És amúgy te jól vagy? Nem is kérdeztem
-...
-Peter figyelsz rám??
~T/n szemszöge~
*Láttam hogy Peter Lizt nézzi.. Egy világ tört össze bennem..*
-Ő??.. Most komolyan??..
*Bekönnyezve elfutottam a szobámba és egész este csak sírtam, semmi nem tudtam aludni amikor kopogást hallotam az ajtómon reggel.. Kisírt vörös szemekkel ajtót nyitottam. Peter állt ott. Nem mondtam semmit csak beengedtem. Ő bejött becsukta az ajtót maga mögött..*
