Anime One-shots

Jean x Mikasa

Halihó!
Az egyik kedvenc párosommal kezdjük a sort. Addig nem nagyon találkoztam olyannal shippelné őket, szóval nem biztos, hogy nagyon népszerű lesz :D Nos, amikor ezt megírom még nem jött ki a negyedik évad 8. része bár nem tartalmaz spoilereket. Illetve ha van páros akiről szívesen olvasnátok írjátok meg :D

A Nap már régen a horizont alá bukott de Jean még mindig ugyanazon a kőlépcsőn üldögélt amire még kora délután telepedett rá. Úgy gondolta, ha a pár évvel ezelőtti önmaga látná most, akkor bizonyára szembeköpné és a mostani éne mégcsak nem is haragudna érte. De az  a naív kissrác még mit sem tudott a világról. Belátja már, igaz a mondás miszerint a tudatlanság boldogít. Bár több éve próbálja megemészteni a tényt, hogy az igazi ellenségeik nem is titánok... egyszerűen nem akarja elhinni. Persze teszi a dolgát mint a Felderítő Egység tagja, nem szegül ellen a parancsnak és pontosan tudja, hogy ez a helyes...
,, Mert ugye ez az? " - futott át az agyán pánikszerűen. Kívülről mi sem látszódott a belső harcból mert az évek alatt megtanulta, hogyan rejtse el az érzelmeit elvégre nem tenne jót a közhangulatnak ha egy katona elkezdene random pánikolni. Összeszorította az állkapcsát, hogy elnyomja a démonait de persze tudta, hogy ez csak ideiglenes. Amint hazaér az üres lakásába, ezek a kéretlen és a legkevésbé sem kedves gondolatok újra  a felszínre fognak törni de valahol örült is neki. Úgy gondolta, hogy amíg érez bűntudatot, amíg a kioltott életek súlyát cipeli a vállán és ez lassan felemészti addig legalább egy kicsit embersége megmaradt.  Nem fogja hagyni, hogy elvegyék és lerombolják az otthonát de ő sem akarta ezt megtenni máséval. Egyszer csak érezte, hogy valaki mellé lépett. Nem bajlódott azzal, hogy felnézzen, azt ugyanis innen is tökéletesen látta, hogy az illető a katonai csizmát viselte, így biztosra vette, hogy Levi vagy Hange küldötte érte. Már félig felállt a lépcsőről mikor a jövevény a vállára tette a kezét majd visszanyomta a helyére és ő maga is mellé ült. Jean döbbenten vette tudomásul a látogató kilétét.
- Maradj csak nyugodtan, senki sem küldött. - mondta Mikasa. A fiú nyelt egy nagyot.
- Hogy hogy itt vagy? - kérdezte a fiú. Elvégre Mikasa nem igazán szokta keresni a társaságát ha csak nem Erenről van szó de az is nagyon ritka. Pedig Jean mennyire szeretné, ha a lány a személye miatt töltene vele több időt. Nézte a lány arcát és meg kellett állapítania, hogy Mikasa a szürkeségben is gyönyörű. Az arca akár egy szoboré, kevés érzelmet enged tükröződni rajta, de valahogy mintha most szomorúság vagy inkább elkeseredés ülne rajta.
- Meg akartalak kérdezni, hogy szerinted - kezdte halkan és Jean élesen vette szívta be a levegőt. Álmodja vagy Mikasa tényleg a véleményét akarja kikérni valamiben? Ez mindjárt jobb kedvre derítette - Eren komolyan gondolta-e, hogy - Jean lelkesedése egy pillanat alatt elmúlt és a szájában keserű ízt érzett. Naná, hogy Eren! Mindig csak Eren! Mikasa elhallgatott, arcának egy részét a sáljába rejtette. Bár Jean a háta közepére nem kívánta az Eren témát de azért bátorítóan rámosolygott lányra.
- Komolyan gondolta-e, hogy mi? - kérdezte kedvesen elvégre tisztában volt vele, hogy Mikasa mennyire nem szeret segítséget kérni vagy bizonytalannak mutatkozni ezért olyan óvatosan próbálta forgatni a szavait mintha porcelánt tartana a kezében. De Mikasa megrázta a fejét.
- Igazából nem is ezért jöttem...- mondta szinte alig hallhatóan. Felállt Jean mellől majd sietve hozzátette - csak látni akartalak. - mondta és hátatfordítva a döbbent Jeannak elmenni készült de a fiú megfogta a csuklóját és visszarántotta majd mindkét felkarját szorosan fogva ott is tartotta. Persze tudta, hogyha a lány úgy igazán menni akarna, akkor nem tarthatná itt de Mikasa nem akart menni.
- Nem jelenthetsz ki csak úgy egy ilyet, hogy aztán elmenj? - hányta a szemére. Mikasa értetlenül nézett rá.
- Miért nem?
- Mert nem! - jött hirtelen zavarba Jean. - Mit akarsz Mikasa?
- Nem tudom... vagyis de, persze. Szeretném ezt az egész harcosdit lezárni, Erent és Armint biztonságban és boldognak látni, hogy a bajtársaim....
- Tőlem mit akarsz? Most! - rázta meg picit a lányt mire az vállat vont.
- Csak láttalak itt kora délután, aztán pár órával később is és még most is. Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy mit csinálhatsz itt egyedül. Aztán arra gondoltam, hogy valószínűleg átkozod magad a történtek miatt, azt pedig nem akarom mert nem érdemled meg. - mondta ki nyíltan. Jean először megdöbbent majd lágy mosoly tárult szét az arcán. Mikasa tényleg törődik vele. Talán nem úgy és nem annyira mint Erennel de sokkal jobban mint amennyire valaha is remélni merte volna.
 ,, Talán most fogok mindent elrontani. " - gondolta de azért kockáztatott és lassan Mikasa köréfonta a karjait és egy meleg ölelésbe vonta. A lány ledöbbentett és megmerevedett. Maga sem tudta, hogy miért bántja őt ennyire, hogy letörtnek látja Jeant, csak azt, hogy ezen szeretne változtatni. És most hogy a férfi karjai óvón ölelik jött rá, hogy mennyire biztonságban érzi ott magát. Aminek semmi értelme nem volt a lány szerint mivel ő volt az erősebb de az érzés nem akart megszűnni, sőt csak erősebb lett, ahogy körbelengte Jean illata. Más volt ez mint amit Eren közlébe érzett, de hogy miben és mennyire egyelőre nem tudta. Jean szorítása engedni kezdett és Mikasa megijedt, hogy ennyi volt. Annyira elgondolkozott, hogy észresem vette, hogy nem viszonozta az ölelést, így gyorsan átölelte Jeant, hogy tovább nyújtsa a pillanatot. A férfi elmosolyodott, hogy a lány fejére hajtotta állát és egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy élvezze picit ezt a nagyon is szokatlan helyzetet amit talán meg sem érdemelt. De végül megemberelte magát és elengedte Mikasát, akit egy hirtelen ért Jean melegének hirtelen távozása.
- Eléggé sötét van már, gyere, haza kísérlek - ajánlotta fel a karját amit a lány kézségesen el is fogadott hátha visszatud valamennyit szerezni az előbbi melegégből és illatból. De mielőtt még elindultak volna Mikasa szólásra nyitotta a száját.
- Nem igazán akarok most hazamenni, nem tölthetném az éjszakát ma nálad? - kérdezte halkan mire Jean, ezalatt a rövid idő alatt már sokadszorra, megdöbbent. Ezt látva Mikasa mentegetőzni kezdett. - De csak persze ha nem zavarok vagy ilyesmi. - Jean ezt hallva jókedvűen felnevetett. Még hogy Ő zavarni? Pont Ő?
- Persze, hogy maradhatsz ma, sőt akkor amikor a kedved tartja. De hogy hogy nem akarsz hazamenni? Történt valami? - kérdezte miközben sétálni kezdtek a lakása felé.
- Nem, dehogyis. Csak egyszerűen úgy érzem, több térre van most szükségem és mostanában Eren mellett kicsit fojtogató a légkör és Te is itt voltál - intett a hátuk mögött lévő lépcsőre - én pedig már nem tudom mit gondolok vagy mit érzek. - kicsit jobban megszorította Jean karját, aki erre picit elmosolyodott.
,, Hiába  Mikasa az egyik legerősebb katona végsősoron Ő is csak ember tele kételyekkel és hálás vagyok amiért ezt az oldalát is megmutatta nekem " gondolta de hangosan csak annyit mondott:
- Természetes, ha néha kicsit elbizonytalanodsz és addig vagy akkor vagy nálam ameddig és amikor csak szeretnél, függetlenül attól, hogy éppen gyilkolni van kedved vagy éppen az összezuhanás szélén állsz, mindkét oldaladra vevő vagyok. - mosolygott lányra.
- Velem alszol? - kérdezte hirtelen Mikasa. Jean nyelt egy hatalmasat nem tudta, hogy ez beugratós kérdés-e és ha rosszul válaszol akkor Eren előugrik valamelyik bokorból és random átváltozik titánná és kilapítja őt. De úgy döntött, hogy végülis neki annyira mindegy már.
- Ha szeretnéd akkor természetesen. - Mikasa bólintott és elmosolyodott. 
- Jó érzés volt, mikor megöleltél, szeretném ha egész éjjel körbevenne az a melegség. 
Jean így is tett. Egész éjjel ölelte a lányt. Mert bár Mikasa nem tudta még pontosan hogyan is érez iránta, Jean pontosan tudta, hogy szereti a lányt. Már hosszú évek óta töretlenül és most egész éjjel a karjaiba tarthatja. Magába szívhatja az illatát és érezheti szívének minden dobbanását. Fontos neki. Maga miatt fontos és ezt mostmár pontosan tudta. Jean úgy érezte, hogy talán nem ő a legjobb ember a világon, de talán egy pici reménye lett végül, hogy ez a Föld nem is olyan szörnyű hely...