Két magányos ember (AOT fanfic Levi x Historia) Befejezett

8. rész

854. november 17.

E/3 szemszög

Lefekvéshez készülődtek. Historia az ágy szélén ült és hajtogatott, Levi pedig még egyszer utoljára ellenőrzött mindent a holnapi úthoz. Egészen biztos volt benne, hogy nem kell használnia semmiféle fegyvert, de jobbnak tartotta az elővigyázatosságot.

Az egész napja izgatottságban telt. Főként a fővárosi raktárakban tartózkodott, és segített, hogy minden élelmiszerkészlet a helyére kerüljön, a fegyvereket pakolta a társaival, illetve elment a Reeves társasághoz a rendelt borokért, amiket a ma estére tartogatott az Egység. Az este pedig összegyűlt az egység, és hatalmas lakoma keretében felkészültek a holnapi napra. Mikasa, Jean, Armin, Connie és Sasha furcsa deja vu-t éreztek, amikor visszaemlékeztek a Maria fal visszafoglalásának előestéjére. Egy asztalnál ültek Levi-al és Hange-val, de a többi katonával ellentétben nem voltak olyan vidámak: ott lebegett a meg nem említett ember hiánya, aki nagyon hiányzott mindenkinek, és semmit sem tudtak róla.

Historia is tiszteletét tette az ünneplésen. Úgy öltözött, mint mindenki más, semmilyen szinten nem akarta mutatni, hogy királynő, és hangsúlyozta is, hogy ma este olyan, mint egy átlagos, 19 éves lány, aki a társaival együtt akar mulatni.

Éjfél környékén mindenki visszatért a szállásra, majd Levi és Historia is elindultak. A kihalt utcákon hideg volt, így nagykabátban ballagtak a házukhoz. Amint hazaértek, Levi ágyba parancsolta a feleségét, ameddig egy forró fürdőt nem készít neki. Mióta megtudta, hogy Historia állapotos, extra módon figyelt arra, hogy semmi baja ne legyen a lánynak: nem engedte semmilyen nehéz fizikai munkát végezni, még akkor is, amikor tudta, hogy régen katona volt, és az ereje megvan hozzá; rendszeresen vitt neki ételt nap közben is, amikor szabadideje volt, és nagyon figyelt arra, hogy mindig melegen legyen. Semmilyen gyakorlata nem volt a terhes nőkkel, ugyanakkor kristály tisztán emlékezett arra, hogy gyerekkorában mindig fázott, mert szegénységben és hidegben nőtt fel, és egyedül édesanyja testmelege miatt maradt életben. Ez annyira megmaradt benne, hogy a tisztaság mellett a meleget tartotta a legtöbbre.

Miután leellenőrzött mindent, és Historia is befejezte a dolgát, aludni tértek. Elfújták a gyertyákat, és a félig sötét szobában feküdtek egymás mellett. A lány oldalra fordult, és férje arcát fürkészte.

- Ideges vagy.

- Honnan veszed? – fordult ő is felé.

- Látom rajtad. Jobban ráncolod a homlokod, mint általában.

- Rossz érzésem van – felelte hosszú idő után. – És a megérzéseim általában helytállóak szoktak lenni.

- Mivel kapcsolatban? – könyökölt fel a szőke hajú.

- Az egész úttal. Az Egység távol lesz több napra, nem marad olyan ember, akiben megbízok, és vigyázna rád. Tudom, nincsenek titánok, ahogy azt is tudom, hogy a palotában leszel, őrök között, ergo biztonságban. De ha valami történik, akkor nem tudok perceken belül iderepülni, hogy segítsek...

- Jól leszek – sóhajtott. – Nem kell aggódnod, csak három napról van szó. Gyorsan el fog telni.

- Ha te mondod... - nézett fel a lányra, és lassan megérintette az arcát. – Fogytál.

- Tényleg? – érintette meg a kezet. Érezte az erős, és érdes tenyér melegét, ugyanakkor a kézfejen kidudorodó erek, és kezdődő ráncok sem kerülték el a figyelmét. Reggel, mikor férje borotválkozott, és besurrant fogat mosni közben, észre vette, hogy egyre több ősz hajszál kerül a csapba. Hiába nézett ki még mindig fiatalnak, a háta mögött lévő gyötrelmes évek nem múltak el nyomtalanul. – Majd vigyázok, hogy többet egyek. Te is vigyázhatnál magadra jobban. Néha úgy járkálsz, mint egy élőhalott. Aggódom érted.