Két magányos ember (AOT fanfic Levi x Historia) Befejezett

10. rész (vége)

858. június 10.

Fárasztó napjuk volt a palotában.

Historia szokásos napi teendőjét intézte, amikor érezte, hogy a hasában lévő gyermek rúgott egyet. Igaz, hogy ezt a terhességét jobban viselte, mint az előzőt, mégis, alig várta, hogy végre vége legyen. A hatodik hónap közepén járt, így már rendesen látszódott rajta állapota, ugyanakkor – ahogy ilyenkor a terhes kismamák – ő is kivirult. Örült annak, hogy van egy boldog családja, és rengeteg barátja, akik mindig készek segíteni neki, ha szüksége van rájuk.

Férje épp benézett hozzá, hogy leadjon neki pár papírt, amit a királynőnek kell aláírnia személyesen.

- Ezeket írd alá minél korábban. Tegnap hozta Mikasa fel a partról.

- Rendben – bólintott, majd megérezte, hogy éhes. Levi épp távozott volna, amikor Historia huncut hangon hozzászólt. – Leviii...

- Mi van? – fordult vissza az említett, hogy felesége vigyorgó arcával találja magát szembe. – Mit kuncsorogsz?

- Éhes vagyok... ennék valamit.

- Vannak a palotában szolgák is, akiknek szólhatsz.

- Na, drágám, kérlek – húzta az agyát. Tudta, hogy Levi rühell mindenfajta szerelmes becézést, és ezzel a világból ki lehet kergetni.

- Anyám, jól van már... csak ne hívj így, mert a hideg kiráz tőle.

Mikor Levi megérkezett egy tányérnyi tengeri herkentyűvel, és Historia jókedvűen elkezdett enni, felajánlott valamit.

- Mit szólnál, ha holnap esetleg elmennénk a partra? Régen jártunk arra, és úgy tudom, holnap egyikünknek sincs sok dolog betervezve. Mit szólnál egy sétához? – kérdezte, ahogy leült az íróasztalhoz.

- Remekül hangzik! – lelkendezett felesége. – Olyan régen ki akartam mozdulni már, de sosem volt rá lehetőség. Miért is ne?

- Rendben, akkor délután felveszlek.

Még egy kevés időt együtt töltöttek, majd Levi elment, hogy felvegye Kuchel-t a nevelőnőtől, akivel napközben a kislány volt. Ahogy kevesebbet igényelte a szülei jelenlétét, lányukat rábízták Anita-ra, aki felvigyázóként dolgozott a fővárosban, és főként nemesek gyerekeire vigyázott. A kislány nagyon szerette a nőt, és próbált jól viselkedni, de meglátszódott rajta, hogy ki az apja: Levi haján és hófehér bőrén kívül intelligenciáját is megörökölte, illetve nyugodtságát. Ugyanakkor Historia természete is bőven megtalálható volt benne: szeme színe és alapvető kedves természete megnyerő volt mindenkinek, lelkesedett a legkisebb dolgokért, és szerette az állatokat.

Ahogy Levi az utcákon sétált, sok ember biccentett neki, vagy csak elmentek mellette. A gesztust ugyan viszonozta, de kifejezetten örült annak, hogy az emberek nem viszik túlzásba a dolgot: amióta herceg, mindenki ismeri, és először majdnem mindenki feszélyezetten viselkedett a társaságában, még volt csapata nagy része is. Egyedül Mikasa mondta azt, hogy nem fog vele máshogy bánni, hanem úgy, ahogy eddig. Aztán az emberek szép lassan hozzászoktak ahhoz, hogy Levi és Historia próbálnak teljes mértékben úgy viselkedni, mint a normális emberek, nem hivalkodnak feleslegesen, nem követelik meg mindenkitől, hogy tisztelettel viseltessenek irántuk. És valószínűleg ezért volt az, hogy sokkal többen tisztelték őket, mint az előző uralkodót.

Elérkezett Anita házához, majd becsöngetett. Egy egyszerű kék inget viselt zakóval és fekete nadrággal a meleg ellenére. Haja már megnőtt, és a szemébe lógott, így miközben várt az ajtónyitásra, eldöntötte, hogy este levágja.