Két magányos ember (AOT fanfic Levi x Historia) Befejezett

9. rész

855. április 2.

Historia hajnalban gyereksírásra kelt fel, ahogy két hét óta mindig. Kinyitotta a szemét, és a mellette lévő férfira siklott a tekintete, aki jobban ki volt merülve, mint katonai pályafutása alatt eddig bármikor.

- Ez most a te köröd... - morgott Levi, és meztelen felsőtestére húzta a meleg takarót.

A lány felkelt, elment a szoba másik végébe, ahol a kiságyban egy angyali csecsemő feküdt, aki most torka szakadtából ordított, hogy éhes. Historia kivette az ágyból, rázogatta, nyugtatgatta, mellre tette, és a kicsi csak így nyugodott meg. A királynő majdnem állva elaludt, ezért úgy döntött, hogy visszabújik az ágyba, és magával viszi a lányát is. Ahogy párnát ért a feje, szó szerint azonnal elaludt, hogy órákkal később, mint a mosott szar, felkeljen, és ellássa a munkáját.

Hiába, egy királynő nem mehet szülési szabadságra.

Ahogy teltek a napok, egyre több terhet rótt a házaspárra az ország irányítása. Valahogy minden most jött össze: jó úton haladtak az utak kiépítésével, minden a terv szerint haladt, ugyanakkor közel egy évszázada először most nyílt lehetőség arra, hogy idegen emberek a lábukat betegyék Paradis szigetre. A szomszédos nagy kontinens, a Marley Birodalom üzent, ahogy látták a hajókról, hogy mozgolódás kezdődött a kikötőben, és testvéri gesztusként látogatóba jelentkeztek. Szóval Levi-nak és Historia-nak nem volt elég újszülött lányukkal foglalkozni, tetejébe gyorsan intézkedni is kellett, hogy elfogadható állapotokat teremtsenek szigetükön.

- Indulok a partra, későn jövök – kapta fel a cuccait Levi május elején. Pár nap múlva érkeznek meg a marley-i hajók, rajta a diplomatákkal. Azért is indult, hogy mindent 100%-ra előkészítsen, hogy már csak le kelljen menni majd aznap.

- Jó. A palotába gyere majd – búcsúzott el felesége az ajtóban. A férfi felvette az egyenruháját, gyorsan belenézett a tükörbe, hogy konstatálja, pont úgy néz ki, mint egy háromnapos vízihulla, csókot nyomott Historia és Kuchel arcára, aztán kint pattant is fel a lovára.

Május 11-én pedig végre minden készen állt. Pontban délben kikötött a Marley Birodalom hatalmas hajója, ahonnan barátságos ábrázattal szálltak ki emberek, katonák, magas rangúnak tűnő emberek. Levi és Historia a katonasággal a parton várták őket, a férfi kezében pedig lányuk, Kuchel figyelt.

Elképesztően értelmes gyerek volt, gyorsan megszokta, hogy valami mindig történik, így könnyen le tudták kötni a figyelmét. Szüleinek azt is sikerült megértetnie vele, hogy a mai nap nagyon fontos, és szeretnék, ha komoly hercegnőhöz illő módon viselkedne, ugyanakkor mindketten úgy voltak vele, hogy tuti, végig fogja sírni az egészet, hiszen még két hónapos sincs. Ennek ellenére egész nap szépen csendben elvolt, néha a dajka átvette, de vagy anyjánál, vagy apjánál maradt.

Historia egy kellemes, tavaszi ruhát viselt, halványkék selyemből, testén pedig keresztülfutott az égkék sál, fején azt a koronáját viselte, amit koronázásakor és esküvőjén. Levi mintha csak koronázásához öltözött volna fel, ugyanúgy ficánkolt a kényelmetlen anyagban, ameddig a másik fél meg nem érkezett. Lányuk egy halványrózsaszín ruhácskát viselt, rövid haja rendezetten hátra volt fésülve, és apja válltömésével játszott.

Ahogy leszálltak az emberek a hajóról, rögtön Historia elé álltak, hogy bemutatkozzanak.

- Őfelsége, Historia királynő, Ő Királyi Fensége, Levi herceg és Ő Királyi Fensége, Kuchel hercegnő – mutatták be őket a marley-aiaknak.

- Lord William Tybur, nagyon örvendek, Felség – hajolt meg Historia, majd Levi előtt.

Szépen sorban mindenki bemutatkozott, majd sétálni kezdtek a parton. Historia, amíg lefoglalta Tybur-t, addig Levi a többi nemessel társalgott, és meglepődött magában, hogy értelmes emberekkel van hirtelen körülvéve, akik tisztelik, annak ellenére, hogy egy náluknál sokkal kisebb sziget hercege.