Két magányos ember (AOT fanfic Levi x Historia) Befejezett

4. rész

854. április 6.

Az egész főváros zsongott.

Paradis sziget minden lakója a fővárosba utazott, szinte egymáson tolongtak az emberek, hogy lássák a királyi esküvőt.

A ceremónia megosztotta az embereket. Volt, aki örült, mert mind Historia-t, mind Levi-t jó embernek tartotta, vagy ismerte is az egyik személyesen. Voltak azonban olyanok, akiknek kifejezetten nem tetszett a királynő választása. Kifogásolták, hogy nem nemesi sarj a hadnagy, hogy barátságtalan, és, hogy sokkal idősebb Historia-nal.

Valahol a palotában, két szobában, két ember készülődött.

Historia alig tudott este aludni. Egész éjjel a mai napra gondolt, hogy mennyire izgatott, ideges, és mennyire nincs az egészre felkészülve. „Kislány, szedd már össze magadat! Emlékezz már, hogy te kérted meg a kezét, és előbb-utóbb egy esküvőre sor fog kerülni. Legalább egy olyan emberrel kötöd össze a sorsodat, akit tisztelsz, és ő viszont tisztel téged.", gondolt erre egész nap.

Esküvői ruhája hófehér volt, földig érő, viszonylag egyszerű. Ejtett vállú, nyitott hosszú ujjú, A-vonalú darab, minden felesleges díszítés nélkül. Hátán fűző volt kötve, és szoknyája alsó szegélyén kevés csipke futott végig. Szív alakú dekoltázsa nem volt mély egyáltalán, mindent a képzeletre hagyott. Nem akart az esküvője napján közönségesen kinézni.

Haját Mikasa ügyes fonatokba rendezte, majd kontyba csavarta, feje tetején enyhén feltupírozta, hogy a korona se lapítsa le annyira a haját. Historia kesztyűt húzott, ami felkarja közepéig ért, majd minden apró kiegészítő a helyére került.

Sminkje egyszerű volt. Szeme hangsúlyos, kék szemhéjpúderrel volt kifestve, majd szempilláját naggyá, dússá varázsolták. Alsó szemvonalát sötétkék tussal festették ki, így igéző pillantásokat kapott. Rúzsa visszafogott, halvány rózsaszín volt, hiszen egy erős szemfestéshez az erős száj elrontaná az összképet.

Ékszerek gyanánt gyémánt koronáját viselte, ami nyolcágú volt, és minden ága alatt vörös rubin csillogott. Nyakéke szintén gyémánt volt, ahogy fülbevalója, és karkötője. Egyedül gyűrűje volt kristály.

Ránézett utolsó ékszerére. Ezt Levi-tól kapta, pár nappal az után, hogy férjéül kérte. A férfi egy dobozt nyújtott át neki, amiben a gyűrű volt. A lány nem értette a gesztust, Levi pedig annyit mondott csak, hogy „Ha már összeházasodunk, szeretném, ha lenne eljegyzési gyűrűd. Tudom, össze sem hasonlítható a koronaékszerekkel..."

„Gyönyörű, Levi. Köszönöm."- válaszolta azonnal Historia. Egészen meghatotta a lányt, hogy a férfi ezt komolyan akarja csinálni, nem pedig csak névleg.

A hadnagy felhúzta a gyűrűt a lány kezére, és magában elégedett volt a választásával. Illett Historia-hoz.

Ahogy elkészült, megfordult, és a tükörbe nézett.

A szája tátva maradt. Gyönyörűnek és törékenynek látta magát, olyannak, amilyennek gondolta, hogy a férfiaknak tetszene. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy vajon tetszik-e Levi-nak, és elkomorodott egy pillanatra.

Mikasa észre vette a hangulatváltozást, és tréfásan megjegyezte.

- Ennyire rosszul csináltam a sminkedet?

- Dehogy is – rázta meg a fejét Historia. – Csodálatos minden, és ezt nagyon köszönöm. Csak... izgulok.

- Hidd el, nem hiszem, hogy kellene. Levi jó ember, jó férjed is lesz, ebben biztos vagyok, holott nem a szívem csücske.