Blood Bond ( Bakugou x Y/n )

7.rész

Nem tudtál aludni. Akárhogyan próbáltad, a fejedben buzgó gondolatok nem hagyták, hogy pihenj. Még mindig nem teljesen értetted a helyzetet, vagyis jobban mondva nem akartad megérteni. Miért hagytak újra magadra? Tettél valami rosszat amivel ezt kiérdemelted? Láttad, hogy Shigaraki utoljára mondott neked valamit, de nem tudtad felidézni szavait. Valószínűleg megütötted a fejed, mikor az a barom lelökött az emelkedőről. Jobban belegondolva, volt ott egy másik diák is. Mi lehet azzal a vörös hajú sráccal? Vajon épségben felzárkózott a társaihoz? Miért is érdekel ez téged... Semmi közöd hozzá.

Apró kopogás hallatszott a betegszoba ajtaján, majd két személy lépett a terembe. Az egyik, a már ismert doktor volt, a másik pedig egy hős. Pontosabban Aizawa Shouta... Úgy tűnik többé-kevésbé begyógyultak a Nomu által szerzett sebei. Arcát még itt-ott szalagok takarták, de egyértelműen nincs komoly baja. Valahogy legbelül megkönnyebültél.

- Itt is lennék hölgyem. - mosolygott rád az orvos. - Ahogyan ígértem. - tette hozzá.

- Hmm.. - mormogtad válaszul.

- Ez alkalommal hoztam egy vendéget is. - mutatott rá Aizawára. - Szeretne veled pár dologról beszélni.

- Üdv. - biccentett Shouta.

- Akkor én magatokra is hagylak titeket. - mondta a doki, majd sarkonfordult. - Sok sikert hozzá, nem valami bőbeszédű. - súgta oda a hősnek, majd felszívódott.

Csend telepedett a szobára. Egyedül az óra kattogása törte meg a nyugalmat. Aizawa az ágyadtól nem messze, összefont karokkal álldogált. Nem értetted miért nem beszél. Miért nem mondja el mi keresnivalója itt? Összeráncolt homlokkal felültél az ágyon, majd sejtelmesen bámultad.

- Szóval? - nem bírtad tovább ezt a kellemetlen csendet.

Shouta oldalra biccentette a fejét, majd egy féloldalas mosolyra húzta a száját.

- Na látod, tudsz te beszélni ha akarsz...

Komolyan? Erre ment ki a játék? Szemedet forgatva dőltél vissza a párnák közé.

- Azért jöttem, hogy elvigyelek a-

- Nem! Nem megyek oda vissza többé! - próbáltál határozottnak tűnni, de akaratod ellenére a kezeid remegni kezdtek. - Nem leszek újra kísérleti patkány!...

- Állj. - leeresztette a kezeit majd lassan közelebb sétált az ágyhoz. - Szó sincs erről. - lágyult meg a hangja.

Szemeid kissé elkerekedtek, majd a férfire vezetted zavarodott tekinteted.

- Szeretnénk, ha csatlakoznál a Hős Akadémiához.

- Hogy mi? - nem hittél a fülednek. Pár napja még egymás ellen harcoltatok, most pedig megkérnek, hogy csatlakozz hozzájuk?

És ekkor hirtelen megcsapott a felismerés. Ők is maguknak akarják a képességed, pont mint mindenki más. Félnek tőled, ezért jobbnak látják maguk mellett tartani téged, sem pedig megpróbálni megölni. Tudják magukról, hogy gyengék és téged akarnak felhasználni a Liga ellen.

- Szeretnénk megtanítani hogyan használd az erődet - itt halványan felnevettél. Persze megtanítani... - anélkül hogy másoknak ártanál. - az enyhe mosoly azonnal eltűnt az arcodról. Annyi embert bántottál már akaratlanul...

- Bárcsak igazat mondanál... - suttogtad.

- Gyere velem és megmutatom, hogy a képességed nem csak átok, hanem áldás is tud lenni. - hangja meg sem rezzent és érezted égető pillantását magadon.