Blood Bond ( Bakugou x Y/n )

3.rész

A semmiből egyszer csak kék-piros fénycsóvák vetültek a kis szoba falára. Szirénák hangja törte meg a fájdalmas csendet, mire felkaptad a fejed. Valaki értesítette a rendőrséget.

- El kell tűnnöm innen. - suttogtál - Nem leszek újra kísérleti patkány! Nem megyek újra keresztül mindazon! - lassan leeresztetted a kezedben fekvő Migit a földre, majd utoljára végigsimítottál az arcán. - Sajnálom... és köszönök mindent! - arcodra halvány, mégis fájdalmas félmosoly szökött a boldog emlékek hatására.

Felálltál a földről, majd halk mozdulatokkal elindultál a hátsó ajtó felé. A ház másik oldalán dörömbölést hallottál, majd egy hatalmas puffanást. Betörték az ajtót. Beszédre lettél figyelmes, viszont nem értetted kristály tisztán amit mondanak. Mikor kiértél a hátsókertbe, már rendesen láttad a bent mozgolódó alakokat. Megtalálták édesapádat és Migit... mindenki szörnyülködve nézte a vérrel kikent falakat és padlót. Szemükben félelem bújkált, biztosan azt gondolják "miféle szörnyeteg tehette ezt". Te voltál... Te vagy az a szörnyeteg.

Egy sálat viselő, hosszú feketehajú férfi térdelt le Migi mellé. Valamit hadovált magában, majd kezét a nő nyakára helyezte és nemlegesen megrázta a fejét. "Halott" olvastad le a szájáról. Habár tudtad, másodjára is beleszaladt a szíved. Megölted az egyelten személyt, aki törődött veled. Szemedbe újra könnyek gyűltek, olyannyira hogy a kezeddel be kellett fognod a szád, hogy ne adj ki hangot. Nem akartad, hogy megtaláljanak.

" Őket is meg kellene ölnünk." - szólt a hang a fejedben. - " Így soha nem leszünk biztonságban"

- Nem. Soha többé nem ölünk meg senkit! Soha többé nem engedem, hogy átvedd az irányítást! - suttogtad, közben nem levéve a szemed a rendőrökről.

" Hmm. Tudod, én soha nem vettem el tőled az irányítást drágám. Én csak véghezvittem azt, amihez te túl puhány vagy. Olvasok benned. Már rég meg akartad tenni."

- Nem! Soha nem ölném meg Migit! - győzködted.

" Óh, dehogynem. Titokban te is tudod, hogy rettegett tőled. Gyógyszereket használt rajtunk és azt hitte nem tudjuk!"

- Elég! - hangod megcsuklott és már kissé sem hangzottál magabiztosnak. Könyörögtél, hogy hagyja abba.

" Minden tabletta, amit az ételbe dugott. Mindent észrevetted te is, igaz Y/n? Tudtál róla, hogy meg akart mérgezni, de te csak elrejtetted őket a szádban, majd mikor nem figyelt kiköpted. Soha nem törődött veled. Csak el akart törölni egy problémát. Téged. Talán a kormány fizetett is neki érte..."

- AZT MONDTAM ELÉG! - kiabáltál, amivel sikerült félbeszakítanod a fejedben csengő hangot.

Baszki... kaptál hirtelen a szádhoz. Amint újra tekinteted az ablakra szegezted, épp a sálas férfival farkasszemeztél. Egy pillanatig sem haboztál, hátatfordítottál majd elkezdtél teljes erődből futni. Nem kaphatnak el. Nem fogsz visszamenni abba a laborba. Szaladtál, ahogy csak a lábad bírta sötét utcákon keresztül. Kiáltásokat hallottál magad mögül, mikor közelebbről mikor távolabbról. "Állj meg! Nem hallod?" üvöltöztek, mint a bolondok. Az utca végéhez közeledve lefordultál jobbra, majd megint jobbra, ezután balra. Elhagytál egy sarkot. Még egy sarkot. Fogalmad sem volt róla, hogy merre jársz, de nem is izgatott. Haza már úgysem tudsz menni...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Waaa milyen tágas ez a hely! - ábrándozott Toga, mikor átléptétek a kaput és bejutottatok az USJ-be.

- Mmhh... - hümmögted, miközben jómagad is végigmérted a terepet. Valójában igenis lenyűgözött, hiszen soha nem láttál még ehhez fogható építményt. Kiskorodban, a képességed megjelenése előtt, te is sokat ábrándoztál arról hogy hős leszel és egyszer a Hősakadémiára fogsz járni. Azonban a sors nem ezt szánta neked.