A változás szele

Prológus

Gwen

Az igazgató irodája előtt ültem és vártam, már eleve furán kezdődött ez a nap. Mikor megcsörrent a telefonom, hogy azonnal látni szeretnének, még jobban elment a kedvem mindentől. Mióta megfosztottak az elöző helyem vezetői pozíciójából, próbáltam máshova szegődni, de a központon belül sehol se volt hely, így csodálkoztam mikor megcsörrent a telefonom. Mivel azonnal látni kívántak, magamra kaptam a hivatali öltözékem és a központba siettem. Nem tudtam pontosan hogy miért keretek, így kíváncsian vártam hogy szólítsanak. Egy fiatal szőke lépett ki az igazgató irodájából, egyenesen hozzám sétált és megszólalt.

- Az igazgató már várja önt. Sok sikert! - mosolygott rám.

- Köszönöm - válaszoltam.

Az utolsó mondatán gondolkodva beléptem az irodába. Nem tudom pontosan mit érthetett, remélem nem akarnak kirúgni. Illedelmesen köszöntem, majd megvártam míg leülhetek az asztal előtti székre. Ritkán jártam erre, az iroda letisztult volt, látszott hogy az ott dolgozó nagyon szereti a modern művészetet.

- Nos örülök, hogy ilyen hamar ide tudott jönni Dr.Fraser. Fontos dolog miatt kerestem és remélem örömmel elvállalja ezt a megbízatást - jelent meg hirtelen Hans Kramer, a Medicopter igazgatója.

- Miről lenne szó? - kérdeztem. Most már nagyon kíváncsi voltam.

- Hallott e már a Traustein-i bázisunkról? - jött hirtelen a kérdés.

- Egy pár mondatot elcsíptem az említett helyről. Ha jól tudom az egyik legjobb bázis a területen - feleltem.

- Pontosan. Fogalmazzunk úgy, hogy a legjobb. Mindenhol kiemelkedően teljesítenek. A tavalyi statisztika szerint ők rendelkeznek a legjobb mentési aránnyal, felszállási idővel és a legjobb team munkával. A legjobbak, de egy valami hiányzik nekik. Üresedés lett az egyik csapatban. Az orvos lelépett a barátnőjével, emellett jelenleg nincsen kinevezett főnökük. A bizottsági szavazás alapján önt szeretném felkérni mind az orvosi, mind pedig a bázis vezetésével. Persze ha belegyezik - ült le az asztalához.

-Milyen feladatokat kéne ellátnom? - néztem rá, bár volt némi sejtésem. Nem egy bázist vezettem már karrierem során.

- Mindent, rendbe kéne hozatni a pénzügyi helyzetet arrafelé. Illetve még jobbá fejleszteni a csapatot, bár már így is kiemelkedőek, de még van mit tanulniuk. Például hogyan ne költsenek el sok pénz - nézett bele egy aktába.

-Jó csapathoz mindig kell sok pénz - vágtam vissza. Olyan nincs hogy kiadás nélkül  dolgoznak az emberek.

- Igen de eddig ők egyféle önigazgatásban éltek. Ha elvállalná a pozíciót ez mind megszűnne és a felsőbb kör kitüntetné magát.

- Fizetés emelés? - csillant fel a szemem.

- Akár. Szóval benne van? Vagy szóljak inkább másnak - tette fel az utolsó kérdését.

- Rendben, de csak egy feltétellel, ha bezárják a helyet akkor biztosítsanak nekem másik állást. Én még egyszer nem fogok hetekig otthon ülni és várni - mondtam.

-Ennyi? - állt fel Kramer.

- Igen - mondtam és közben én is felálltam.

- Azt hiszem akkor megegyeztünk. Tudtommal ma ott vannak a bázison, de nincsenek szolgálatban. Itt vannak az új munkatársainak az aktái. Tanulmányozza át őket és menjen ki kezdje meg a munkáját - nyújtotta ki a kezét.