Könyvek, amiket nincs időm elolvasni

67 8 19
                                    

Ciao!

Őszinte leszek, utoljára általánosban volt elég időm olvasni, és ez valahol mélyen nagyon elszomorít. Bár ez eddig sem állított meg abban, hogy minden egyes alkalommal, amikor Budapestre megyek, ne vegyek legalább egy használt könyvet különböző köztereken, így évről évre, folyamatosan gyűjtöm a szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb könyveket, amik közül egyiket sem vagyok képes elolvasni.

Íme, a könyvek, amiknek egyhamar nem fogok tudni nekiállni:

James Baldwin: Giovanni szobája & Ha a Beale utca mesélni tudna (egy kötetben)

Ez a kötet a legújabb szerzeményem (alig pár napos) és annyiradenagyon boldog vagyok, hogy egy ilyenre sikerült rátalálnom — őszintén, fogalmam sem volt arról, hogy már a 80-as években fordítottak magyarra Baldwint. Mindkettő regény nagyon fontos társadalmi jelenségeket ír le, mindkettő jócskán meghaladta a korát, mindkettőre halálosan kíváncsi vagyok.

Klaus Mann: Fordulópont

Nos, ezt a könyvet még az első karantén alatt kezdtem el — és nem, azóta sem sikerült befejeznem, kb a felénél tarthatok most (rip me). Ez életem első Klaus Mann olvasmánya, és már ennyiből sikerült eldöntenem, hogy imádom ezt az embert, és mindent, amit valaha csinált. Kicsit furcsa, hogy pont ezzel a könyvvel álltam neki az életművének, mivel ez egy erőteljesen létösszegző önéletrajz (Klaus Mann mindössze pár évvel élte túl a könyv kiadását, annak ellenére, hogy fiatalon írta) — igazából ez amiatt történt, mert ez volt a legelső Klaus Mann könyv, amit sikerült kiszúrnom egy használt könyves standnál. Eddig borzalmasan szórakoztató, dramatikus, over the top az egész, tele baráti-rajongói referálásokkal (amiket értek! ilyen sem szokott sűrűn előfordulni).

Klaus Mann: Mephisto

Ezt a könyvet Bécsben vettem, a nyár folyamán (a három hetes útra egyedül a Lorca lírai összest vittem el, így pont volt indokom arra, hogy könyvet vegyek). Ha felvesznek egyetemre biztos nekiülök, általános alapműveltség, meg nyelvgyakorlás gyanánt. Nemrég megnéztem a Szabó István filmet, ami bejött, szóval nagy reményeim vannak a könyv felé. (Meg amúgy is, valamiért nagyon bírom a Faust-ból inspirálódó műveket — khm, khm, Dorian Gray... )

Klaus Mann: A Vulkán

Mondanám, hogy ez az utolsó Klaus Mann a listán, de nem szeretnék hazudni. Őszintén, fogalmam sincs, miről szól ez a könyv, de erről van talán a legepikusabb sztorim arról, hogyan szereztem. Szóval, nyár végén pár barátnőmmel leutaztunk az Isten háta mögé pár napra. Már hazafele indultunk, de még 20 percet kellett várnunk a buszra; ekkor észrevettük, hogy a kis falusi megállónál működik egy nyilvános könyvcserés lehetőség — konkrétan egy sima könyvespolc volt, tele leginkább kötelezőkkel, a szocreál beton megálló fedett részén. Ezt a könyvet a könyvespolc mellett heverő egyik doboz alján találtam. Nem tudtam elhinni. Muszáj volt elhoznom, annak ellenére, hogy sajnos nem volt nálam semmi, amit a helyére tudtam volna tenni. (Szeretem azt hinni, hogy egy introvertált vidéki értelmiségié volt a könyv. Nagy becsben tartom.)

Klaus Mann: Symphonie Pathétique

Sajnos ez a könyv kizárólag ebook formában van meg nekem, ráadásul németül, de ez nem fog semmiben sem megállítani. Ez egy Csajkovszkij életrajz, nagy reményeket fűzök hozzá. Egyáltalán nem értek a komolyzenéhez, de Csajkovszkijt nagyon-nagyon szeretem (főleg az Anyegint meg a Symphonie Pathétiquét) — van egy olyan érzésem, hogy ennek a könyvnek a fő motívuma az elfojtás lesz.

Christopher Isherwood: A Single Man

Isherwooddal az a helyzet, hogy nagyon sokat tudok róla, mint személyről, de még nem olvastam tőle semmit. Egyáltalán. Szégyen. Pótolni kell. Ez a könyvet még 2019-ben vettem Oxfordban, azóta vár rám. Az A Single Mannek imádom a filmverzióját, szóval... remélem ez is meg tud ríkkatni annyira, mint amennyire a filmnek sikerült. Egyébként Isherwoodtól még a berlini sztorijait szeretném nagyon elolvasni (itt üt be a Weimar era mániám, bocsánat).

Evelyn Waugh: Brideshead Revisited

Ezt is ugyanazon az ominózus augusztusi napon vettem Oxfordban. Eléggé félek ettől a könyvtől, főleg attól, hogy tönkre fog tenni lelkileg. Ami idézeteket eddig olvastam belőle, azok nagyon ütöttek. Kíváncsi vagyok, mennyire adja át majd ez a könyv azt az érzést, amit én a Bright Young Things-zel asszociálok és arra, hogy felismerem -e ebben a könyvben valamilyen formában Stephen Tennantet. (A filmet és a minisorozatot is szeretném megnézni majd, btw.)



Nektek is vannak olyan könyveitek, amiket a végtelenségig halogattok? Kérlek, mondjátok, hogy nem vagyok egyedül.





2021. 02. 04.

Szégyen meg gyalázatWhere stories live. Discover now