A történet összeköt(Ricsi húga-SZJG ff)

Augusztus 29. 3/3

Mikor felkeltem a fájdalom belenyilalt a fejembe, s szinte az egész testem sajgott. De főleg egy pont fájt, az arcom. Mikor hozzáérintettem a kezem nyílt sebet érintettem.
Ahogy a fájdalom, úgy az emlékek is kínoztak: 5 éves lehettem, igen 5 voltam. A nagyinál voltam, mert anyáék elvitték Ricsit sulit nézni.

Nyári délután volt, egész délelőtt kint játszottam az udvaron. Nagyi rántotthúst sütött, mert vagy 20 percig azzal nyagattam, hogy azt kérek és kész. Bár ne tettem volna.

Emlékszem az étkezőben ültem, míg ő a húst sütötte. Egyszerre csak maró bűzt és hangos sikolyt hallottam. Az olaj lángra kapott és nagyit is megégette. A tűz egyre terjedt, ezért ötéves aggyal úgy gondoltam, hogy eloltam vízzel. Nagyi ekkor már a földön feküdt és nagyon köhögött. Én ráöntöttem a vízet az olajra, ami még hevesebben kezdett égni.

Engem is megsebezett, az arcomat és megpróbáltam elfutni...
Szerencsére mindannyian túléltük, hála a szomszédnak, aki hívta a tűzoltóságot.

Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, útjára indítva a többit. A könny marta a sebeim, de nem érdekelt.

Az egész testem rázkódott a sírástól, észre sem vettem, hogy nem vagyok egyedül. Csak akkor vettem észre, mikor már elkiáltotta magát:

-Orvost! Felébredt!- ordította mély hangján.

Nem volt kedvem kinyitni a szemem, inkább átfordultam a másik oldalamra.
                         *****
Miután eléggé kipihentem az idegességem, megismerkedtem a szomszédommal, Hu Minggel. Nagyon kedves srác, 17 éves és gitározik.

-És miért vagy itt?- kérdeztem, miután elmeséltem a bekerülésem hiányos történetét.
-Én is leégtem- nevetett.
-Hogy tudsz viccelődni, ha féj valamid?
-Muszáj elterelnem a figyelmem. De ugye nem zavar?- kérdezte.
-Nem, dehogy, inkább örülök neki- mondtam- Ez egy jó tulajdonság

Ekkor rontott be Lilla, Emmával a nyomában.

-Itt cseverészel, mi meg halálra izgultuk magukat miattad!- szidott Lilla- majd máskor folytatod a pasizást- tette hozzá.

-Hé! Ezt ő is hallottam- mutattam az ágyán ülő, a röhögést megába fojtó Hu-ra- Röhögj csak nyugodtan. De tényleg- mondtam. Erre kitört belőle a vihogás.

- Egyébként hogy vagytok?- néztem a lányokra.
-Megúsztuk ép bőrrel- szállt be a társalgásba Emma is.
-Annak örülök- mosolyodtam el, de rögtön fel is szisszentem a fájdalomtól.

-Úgy látszik te kevésbé. Nagyon fáj?- kérdezte aggódva Emma.

-Kicsit- hazudtam.
Az orvos kiküldte a lányokat, én meg visszaaludtam.
Az újabb tűz nagyon megrázott, de legalább megismertem egy kedves srácot :)