Ez a "könyv" egy Szent Johanna Gimi fanfiction lesz. Első történetem, szóval ne várjatok túl sokat. Kritikákat elfogadok, helyesírási hibák előfordulhatnak, próbálom javítani őket.
Nagyon sokat gondolkodtam már rajta, hogy milyen lenne Ricsi testvér...
Fáradtan keltem, mert éjszaka nem nagyon tudtam aludni, ezért inkább sorozatot néztem :)
Csakhogy ez meglátszott rajtam: karikás szemmel, félálomban támolyogtam le a konyhába, hogy igyak egy kis kávét, hátha sikerül így felfrissülnöm. Ekkor láttam meg a szobában ülő másik négy embert. Cortez, Dave, Zsolti és Ricsi üldögéltek ott és cseppet sem zavarta őket az, hogy mérgesen nézek rájuk. De a tekintetem megakadt valamin, jobban mondva valakin.
Zsolti épp egy fél zsemlét tömött magába. Ez már úgy alapból sem mindennapi látvány, de közben Ricsivel röhögött, aminek az lett a vége, hogy a félig megrágott reggeli az ölemben landolt. -Fúj- fintorodtam el. A baglyos pizsamámon egy nagy lekvárfolt virított. -Köszi, Zsolti- mondtam, majd felmentem átöltözni.
A sulinál nem volt még senki az osztályból, gondoltam elmegyek a közeli kosárpályára addig, dobok párat. Aha. Ünneplőben és szoknyában felettébb jó ötlet volt, de legalább nem volt a közelben ember. Egy. Megvan. Kettő. Megvan. Három. -Kihagytad!- ordított egy srác mögülem. -A frászt hoztad rám -Bocs, amúgy ügyes vagy. Szent Johannás?- kérdezte- Jah, igen. Az ünneplődből látom. Lőrinc- nyújtotta a kezét. -Szandi- mutatkoztam be én is- Te is Szent Johannás vagy? -Aha. 10. b. Te meg 9.-es. Ugye? -Ennyire látszik?- sütöttem le a szemeim. -Nem, nem. Nyugi. Csak abból gondoltam, hogy még nem láttalak. Figyelmedbe ajánlanám a suli kosárcsapatát- tette hozzá, majd elköszönt s elindult a sulihoz.
Követtem, aztán csatlakoztam a lépcsőnél beszélgető társasághoz. -5 perce becsöngettek! Menjetek már!- jött ki ordítva Máday, a vonalzójával mutogatva. Akiknek nincs idősebb idejáró testvérük, például Emma, értetlenül és behúzott nyakkal slisszoltak be az épületbe. Ekkor Máday már szerencsére egy 9.-es lánnyal üvöltött, hogy letöri a műkörmét, ha most azonnal nem szedi le. A lány majdnem elsírta magát.
Röhögve mentünk fel az emeletre, amikor is eszembe jutott, hogy azt se tudjuk, melyik a mi termünk és a szekrények kulcsát se kértük el. Az egész csorda, akarom mondani osztály, irányt váltott.
Miután megtaláltuk a termünk és Gondos fél órán át szidott minket kezdődhetett is az óra. De előtte mindenkinek meg kellett találnia a helyét. Ekkor vettem észre, hogy olyan szerencsétlen vagyok, eddig észre sem vettem, hogy öten nem is voltak velünk. Dani, Szofi és Fanni már elfoglaltak egy-egy helyet. Milán most ért be, Vince meg még nincs itt.
Leültem egy szimpatikus helyre, az ajtó felőli padsor második padjába. Gondos egyszer csak elkiáltotta magát. -Felállni! Mindegyik! Nyakamat behúzva álltam fel és vártam, hogy mi lesz. -Nálam nem ülnek barátok egymás mellé. Névsor szerint lesznek- mondta. Erről bezzeg nem mesélt Ricsi. Otthon számon kérem majd. -De az nem csak a kémia teremre vonatkozik?- szólt közbe Zsombi- A bátyám mondta... -Nem. Mivel én vagyok az osztályfőnök, én döntöm el. És úgy határoztam, hogy minden órán így ülnek. Tehát...- és elkezdte a névsort olvasni- Antai-Kelemen, Balla, Bois- Nath nevénél megakadt- Cserediák? -Mi? N...- kezdte el, mire Barni oldalba bökte és súgott neki valamit- Vagyis, de. Igen, az vagyok. -Rendben- mondta, majd folytatta a szájában lévő atom rágcsálását-Következő sor: Gábor, Győri, Hegedűs. Horvát, Mayer, Mayer. Elnézést, kétszer olvastam, Nagy. -Azért, mert két Mayer van- mondta Ádi- De, ha úgy könnyebben megjegyzi tetszen úgy hívni engem, hogy Mayer-egy, őt pedig úgy, hogy Mayer-kettő- mutatott testvérére.
Szegény Gondos összezavarodott, úgynogy inkább átatdta valakinek a névsort (Szofinak, ki másnak), hogy olvassa tovább. Szofi végighadarta, mi ezt nem értettük, Zsombi még "tessékezett"- is minden névnél. Gondos folytatta az olvasást. -Tehát Nagy... -Engem ki tetszett hagyni- motyogta Dani. -Hogy mondja? -Azt mondja, hogy kihagyta!- ordított Ádi. -Neve?- kérdezte Gondos. -Német. -Akkor üljön Német helyére. Tehát Nagy, Német, Pósa. -Nincs is olyan osztálytársunk, hogy Nagy. Csak, olyan, hogy Német. -Fú, hogy fogom én kibírni azt a négy évet- dünnyögte Gondos- Német, Pósa, Szigeti. Pósa? Melyik az?- kérdezte papírjából felnézve. -Én- nyújtottam fel a kezem. -Remélem a bátyja tehetségét örökölte- mosolyodott el. Hú az a mosoly, remélem nem csinálja többet. -Végül Zsidák. Lemaradtak az évnyitóról, ezért ötödik órában itt maradnak és megnézik- közölte ezt a szomorú hírt.
Az órák gyorsan elmentek, a sok hülyeség teljesen lefárasztotta az ofőt és ez még csak egy nap volt.
Az évnyitóról elfelejtettem írni. A nap végén kellett megnéznünk a diri köszöntését. Délután Barnival voltam deszkázni. Szuper volt :) Csak, hát elég sokat estem. Ki is röhögött. De cserébe én is.
Este Emmával és Lillával beszéltem, utána sorozatot néztem. De előtte anyáék persze kifaggattak a napomról. Így lehetőségem nyílt, hogy megtudjam a kis kémiazsenikém titkát.
Ez a végleges ülésrend:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Úgy döntöttem, hogy pontozni fogom a napjaimat.
Első nap: 5/4, Gondost eléggé kikészítettük Deszkázás Barnival: 5/5*** Lőrinc: 5/?, komolyan gondolta, hogy próbáljam meg a kosarat?
