Az erdő mélyén 2.

Puszi

(Kicsit talán rövid és talán nem olyan izgalmas mint az első évad, de azért remélhetőleg olvasható. 😊)

Subin igazán nagyon kedves volt. Még úgy is ott maradt velem, hogy nem állat alakjában volt. Fura volt így beszélgetni vele, de mégis jobb picit mert legalább válaszolt nekem. De tényleg! Mindenre válaszolt amit csak kérdeztem tőle és egész végig kedves volt. Egyszer se szólt rám, egyszer se morgolódott, hogy unja meg ilyesmi.
Egész sokáig kint voltunk. Sötét volt már mikor Subin azt mondta, hogy haza kellene mennünk. Nem akartam, de mégis vele tartottam mikor elindult. Úgy főleg, hogy felvett engem a határa és úgy vitt. Vicces volt kicsit, meg olyan furán jó érzés.
Subin egész a hazáig vitt engem. Persze nem tett ám le egyből. Nem ám. Bevitt engem a házba aztán egész a konyháig vitt, és csak ott tett le.
- Na, akkor most lehetsz te aki megmondja mit vacsorázzunk.
- Tényleg? - és mert bólintott elmosolyodtam - Tudsz főzni is?
- Hát nem egészen. De azért tudok egy-két dolgot. Miért, mi az amihez főzőtudomány kell?
- Hát azt csak úgy mondtam. - vallottam be - Tudsz pirított tésztát csinálni?
- Azt igen. - neki is állt keresgélni - De biztos csak azt akarod?
- Biztos. - kíváncsi voltam ő hogyan csinálja majd meg - Nagyon szeretem.
- Akkor az lesz. - ahogy rám mosolygott hirtelen nagyon furán kezdtem érezni magam.
- Kérdezhetek közben?
- Persze.
- Szóval.. - egy kicsit megijedtem, mert nem tudom biztosra, hogy nem haragszik e majd meg rám - tudod.. azon gondolkodtam, hogy te miért nem csinálsz senkivel se olyasmit mint bátyusék egymással. Néha olyan hangosak. Nem értem miért jó az nekik. Sose tudok olyankor aludni. Miért nem tudnak halkak lenni?
- Hát... Khm... Tudod Wooyoung azért hangosak mert jól érzik magukat. - fura volt ahogy beszélt - És.. hogy is mondjam, azt a dolgot nem lehet hangok nélkül csinálni.
- De miért? Nem értem. - eszembe is jutott valami - Egyszer láttam őket mikor az ajtót nem csukták be. - melegem lett, meg le is hajtottam fejem mert elszégyelltem magam.
- És mondd csak mit éreztél? - hirtelen érintett meg és mert megijedtem ellöktem kezét - Nem kell elmondanod ha nem szeretnéd. - mutattam neki hajoljon közelebb, és mert megtette fülébe súgtam.
- Ott lent furán éreztem magam. Nem akart elmúlni hamar. Rossz érzés volt.
- Megnyugtat, ha azt mondom nekem is volt már hasonló érzésem? - bólogattam, hogy igen, hogy picit - Na és máskor is éreztél már olyat? - nemet intettem fejemmel. Persze ez egy füllentés volt ám. De nem mondhattam el neki, hogy volt már olyan és pont olyankor amikor őt láttam felső nélkül. Senki se nem volt olyan hatással rám mint ő. Nem is értettem miért van így. - Tudod ugye, hogy nem szép dolog hazudni?
- Tudom.. - de akkor se akarom kimondani. Nem akarom, hogy nevessen meg ilyenek. Persze lehet nem tenné, mert azért ő egy kedves ember.
- Tudod Wooyoung én egyfolytában így vagyok mikor így a közeledben vagyok.
- Mi?! - ennél furábbat még sose nem mondott.
- Néha nagyon nehéz visszafognom magam. - közel hajolt, nagyon közel mire én nyeltem egyet, főleg mert hirtelen nagyon melegem lett - Legszivesebben felfalnálak. - ahogy fülembe súgta beleremegett egész testem.
- De nem harapol meg ugye?
- Nem. - megpuszilta arcom - Addig nem míg te nem kéred. - és adott még egy puszit, de ezt már valamiért számra. Meg is érintettem utána számat. Sose nem adott még senki oda puszit. És ez fura volt nagyon meg jó érzés is.
- Barátoknak szabad ilyet? - azt hiszem szeretnék még puszit kapni tőle.
- Igen. Az olyan barátoknak mint mi, azoknak szabad. - ahogy ő mosolygott úgy én is kicsit - De ne engedd ezt másnak. Rendben?
- Rendben. - öleltem is meg - De akkor neked se szabad mással puszilkodnod. Jó?
- Jó. Így lesz. - homlokon puszilt, aztán eltolt és mondta, hogy most már megcsinálja nekem a tésztát amit kértem.