Sasuket az üresség járta át úgy érezte szíve megszűnt dobogni a mellkasában. A fájdalom leírhatatlan tőrként kínozta testét mely az évek múlásával hiába csillapodott soha nem múlt el, de amikor találkozott vele és belenézett a lelkéig hatoló kék sze...
Sasuke nyugtalanul várta hogy elkezdődjön a vámpírtanács. Furcsállotta hogy eddig soha nem vehetett részt és most önként meghívták. Gyanakodva lépett be a nagycsarnokba ahol a többi magasrangú klántagok már javában gyülekeztek. Furcsa pillantásokat vetettek az ifjú vámpírra de összesúgni már nem mertek nehogy Sasuke meghallja. Hiába volt fiatal vámpír ereje még így is sokukat felülmúlta ezért inkább jobbnak látták tartani a tisztes távolságot. A vámpír vezér intett és mindenki elcsendesedett. Sasuke lassan sétált majd helyet foglalt a bátyja mellé kijelölt helyre ahonnan zavartalanul szemlélhette az eseményeket. A terem elcsendesedett majd újra életre kelt amit a klán vezér megkezdte a gyűlést. Sasuke mindig is kíváncsi volt rá mi zajlik ekkor, de most valahogy gondolatai máshol jártak. Halk zümmögésként érzékelte az eseményeket. Nem tudta mi az de zsigereiben érezte hogy valami nem stimmelt. Idegesen dobolt az asztalon, de arca kifejezéstelenül meredt előrre.
-Nyugodj meg Sasuke. Tudom hogy most vagy itt először....-korholta Itachi öccsét nem tudva hogy Sasuke gondolatit teljesen más köti le. Miután napnyugta után elváltak Kuramával azóta gyötri a balsejtelem.
-Hmmmm...-morgott halkan Sasuke és inkább félrenézett tetetve hogy leköti a terem berendezése. Hiába nem volt még részese a vámpír tanácskozásnak sokszor belopózott még ifjú vámpír korában Suigetsuval és elemezték a fali a rajzokat és furcsa mintákat. Olyan volt ez nekik mint a felhőkbe látott furcsa figurák és képzeletbeli alakok az égen. Hol nyulat, hol pedig oroszlánt vétek felfedezni a plafonon futó kacskaringós minták sokaságában.
Sasuke hiába idézte fel a kellemes emléket még sem tudott megnyugodni minden szó amit halott zúgásként érzékelt. Aggódásából Jugo alig halható köhintése rázta fel. Hiába a vámpír hallás a többiek csupán apró kellemetlenségnek tudták be, de Sasuke egyből tudta hogy neki szól az apró jelzés. Elnézést kérve meghajolt, és távozott a teremből apja legnagyobb döbbenetére hisz megtiszteltetés ilyen fiatalon részt venni a klánok tanácskozásán, de Sasuket hidegen hagyta apja rosszalló megvető pillantása.
-Sasuke-sama elnézést hogy megzavarom...de úgy hiszem erről tudnia kell.-mondta aggodalmasan Jugo és meghajolt Sasuke előtt. Sasuke hálás pillantást küldött felé. Tudta hogy Jugoban megbízhat és valóban nyomos okkal zavarta meg.
-Semmi gond....mi lenne az Jugo?-kérdezte Sasuke és a felegyenesedett szolgája szemébe nézett.
-Karin és Én éppen az erdő szélén vadásztunk mikor furcsa zajokra lettünk figyelmes. Követve a zajokat Uraságod választottját láttuk amint épp egy ismeretlen kapucnis egyennel beszél.-magyarázta Jugo és Sasuke aggódva várta a folytatást.
-Igen és mi törtét az után...-adta meg Sasuke az engedélyt szolgájának hogy tovább folytassa.
-Hallottuk hogy az ismeretlen önről beszél és hogy az emberek elfogták. Uraságod párja teljesen ledöbbent és rögtön az emberek faluja felé vette az irányt gondolom az Ön megmentésére sietett. Egyből ide siettünk hogy megkeressük Uraságod.-mondta Jugo és Sasuke arca eltorzult a félelemtől. Tudta hogy valami nem stimmelt, már értette miért hívtak meg a tanácsra. Elterelésnek. Tőrbe csalták. Tudta hogy a klánja ellenzi a kapcsolatát egy róka démonnal de hogy ilyen messzire menjenek hogy az emberekkel végeztetik el a piszkos munkát arra nem számított. Tudták hogy soha nem hagyná hogy Kuramának bárki is ártson a klánja közül amíg együtt vannak ezért kijátszották.
-Miért nem állítottátok meg? -ordította Sasuke.
-Sasuke-sama mi nem vagyunk olyan gyorsak és képtelen lettünk volna utol érni. Ráadásul ki tudja hogy hitt volna nekünk ezért is rohantam vissza önhöz hisz tudtam hogy itt lesz a tanácson -magyarázta Jugo, de választ már nem kapott mert Sasuke szélsebesen elviharzott mellette az ember falu irányába.
Süvített Sasuke füle mellett a levegő ahogy őrjítő gyorsasággal ugrált fáról fára rohanva Konoha felé. Szíve a torkában dobogott a félelemtől. Tudta hogy Kurama erős, de ha az emberek többségben vannak súlyos sebesülést is okozhatnak neki és azt nem hagyhatja. Ha a vámpírok állnak a terv mögött hogy el válasszák őket egymástól akkor nem csak az emberekkel kell szembe néznie, hanem képzett vámpír harcosokkal is akik az emberek közt megbújva képesek halálos sebesülést okozni szerelmének.
-Akárki tervelte is ki az életével fizet ezért....-gondolta Sasuke haragtól elködösült elmével.
Szeme vérvörösen csillogott ahogy közelített a célhoz.
-Már csak néhány mérföld.....-állapította meg. Vámpír látásának hála távolból már látta a hatalmas róka farkakat amik tombolásba kezdtek. Kurama üvöltése szinte penge ként hatolt az éjszakába ahogy kétségbeesve szerelme nevét kiáltja.
-SASUKEEEEEE!!!-hangzott távolból a keserves sikoly és jeges tőrkét mart Sasuke szívébe ahogy nevét hallotta. Ahogy tudott még gyorsabb tempóban kezdett futni.
-Csak érjek oda időben....-gondolta aggódva Sasuke és a távolban meglátta ahogy Kurama visszaváltozva ember alakjában földre rogyva hangosan zokog.
-Kurama.....-kiáltotta Sasuke félelemmel a hangjában mert látta ahogy az emberek lassan körbe veszik a kimerült zokogó szerelmét aki a nevét hallva felkapta a fejet és a távolban levő Sasukera emelte pillantását. Sasuke ismét rohanni kezdett és ezt látva Kurama is észhez tért a sokkból és szerelme felé kezdett rohanni.
Sasuket megkönnyebbülés járta át ahogy meglátta a felé közeledő szerelmét.
-Már csak néhány méter és újra a karomban tarhatom...-gondolta Sasuke, de abban a pillanatban mielőtt karjába zárhatta volna szerelmét hangos süvítés szelte át a levegőt és ahogy Kuramára nézett elakad a lélegzete a sokktól. Mellkasán ömlött a vér ahogy a vastag dárda átszakítva a bőrt majd a csontokat a mögötte lévő fába fúródott. Sasuke felüvöltött és még idejében kapta el a földre rogyó Kuramát. Vérének illata körüllengte, és már hiába is próbalta volna képtelen volt be gyógyítani a hatalmas sebet szerelme mellkasán.
-Kurama....-mondta Sasuke és magához ölelte az ernyedt testet.
-Sasuke hát élsz.....-mondta Kurama rekedt hangon.
-Kurama könyörgöm ne halj meg....-zokogta Sasuke és remegve simított végig szerelme arcán.
-Légy boldog Sasuke.....
-Ne mond ezt kérlek....csak veled lehetek boldog.....ne hagyj itt Kurama.....-könyörgött Sasuke de tudta mind hiába a vér csak úgy ömlött ruhájukat átáztatva.
-Lelkem örökké veled lesz.....-mondta Kurama és véres kezével Sasuke arcára simított és elmosolyodott..
-Ne...nee...-tiltakozott Sasuke mert képtelen volt elfogadni hogy szerelme a karja között hal meg. Remegett a szívét markoló fájdalomtól ahogy a gyenge testet ölelte magához és még utoljára megcsókolta.
-Sasuke szeresd majd őt...szüksége lesz rád.....-suttogta erőtlenül Kurama, majd fátyolos szemel a könnyáztatta fekete szemekbe nézet. Sasuke meg se hallotta a halk suttogást rettegve nézett vissza a kék szembe amiket annyira imádott és most csak zavaros fakó kékséget látott benne. Kurama utolsó lélegzetvételével még szerelmére mosolygott majd keze ami eddig Sasuke ruháját markolta elernyedt és szeméből kihunyt a fény. Sasuke felzokogott és Kurama teste a szeme előtt vált semmivé apró fénycsóvákat hagyva a levegőben, majd lassan szertefoszlott.
Sasuket az üresség járta át úgy érezte szíve megszűnt dobogni a mellkasában. Lelkét Kurama halálával szinte kitépték. A fájdalom leírhatatlan tőrként kínozta testét mely az évek múlásával hiába csillapodott soha nem múlt el.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
