Lelkem mindörökké a Tiéd!

8. fejezet.

Sasuke a tetőn feküdt, és becsukta a szemét ahogy hallgatta Naruto halk szuszogását a szobájából. Elmosolyodott ahogy hallotta, hogy Naruto álmába az ő nevét motyogja. Hihetettlennek tűnt számára, hogy néhány órája még félelemmel szívébe vette karjai közé az ájult Narutot, most pedig a fiú tud róla és nem zavarja a kiléte. Lelkét békesség járta át a tudatra, hogy Naruto róla álmodik. Lehunyt szemmel érzékeit kiélesítve csakis Narutora figyelve egész éjjel mellette maradt a fiú tudta nélkül.

Naruto nagyot ásítva ébredt. Kipihentnek és boldognak érezte magát. Egész este izgatott volt, de még is hamar elnyomta az álom. Az órájára pillantott, és rémülten állapította meg hogy késésben van. Sietve a fürdőbe rontott, majd gyors zuhanyzás után magára kapkodva ruháit szélvész mód sietett az iskolába egy szelet pirítóssal a szájába.

Sasuke alig bírta ki nevetés nélkül a jelenetet melyet a tetőről nézett végig. Nagyot sóhajtott és vágyakozva nézte ahogy Naruto eltűnik a következő utcasarkon kiérve látóteréből, és abban a pillanatban lefagyott arcáról a mosoly. Amit eddig igyekezett kizárni elmélyéből most újult erővel rohanta meg.
-Még is kibe szerelmes Naruto? - tanakodott el magában aggódva Sasuke. Hiába vélte felfedezni a kék szemekbe azt a különös csillogást, ha ránézett, szívét még is átvette a bizonytalanság és félelem. Mi van, ha Naruto csak, mint megmentőjére tekint és hálánál többet nem érez? Sietve hazarohant majd lemosva magáról az éjszaka nyomait tiszta ruhát húzott majd Naruto után indult.


-Mi lelt téged Naruto? Egész nap el vagy varázsolva? - kérdezte Gaara amint kiléptek az iskola kapuján, és sunyi mosollyal az arcán oldalba bökte barátját.
-Találkoztam vele Gaara...-mondta átszellemülve Naruto. Hangja enyhén megremegett az emléktől ahogy visszaemlékezett milyen érzés volt Sasuke karjaiba lenni.
-Akkor ezért jársz a fellegekben...-vigyorgott rá Gaara, majd mire bármit is mondhatott volna szeme kitágult ahogy az út túloldalán egy idegent vélt felfedezni. Egyből tudta ki lehet az.
-Asszem már értem mire gondoltál amikor azt mondtad, hogy “leírhatatlanul jól néz ki!” - mondta Gaara és Naruto fejét az idegen felé fordította.


Sasuke az utca másik oldalán ált tekintetével csakis Narutot kereste, de szerencsére nem kellet sokáig várni. Az aranyszőkén ragyogó hajat millió közül is felismerné. Érzékei kiélesedtek, és még az autók hangos zaja mellett is tisztán hallotta ahogy Naruto mély levegőt vesz, és szíve őrült iramba kezd verni ahogy tekintetük találkozott. Aprót intett Naruto felé és élvezte az enyhe pírt az arcán, amit még ebből a távolságból is jól látott.
-Már értem miért szerettél bele...-hallotta a vörös fiút ahogy Naruto felé fordulva mindentudó mosollyal közölte barátjával a tényket. Naruto ijedten nézett Sasuke felé, majd befogta barátja száját.
-Sss Gaara még meghalja... - hallotta ki a korholást Naruto hangjából, de nem érdekelte. Szíve örült tempóba kezdett verni a mellkasába. Ezek szerint Naruto őt szereti. A boldogság, amit akkor érzett leírhatatlan volt számára, bár enyhe bűntudata volt amiért véletlen meghallotta a közvetett vallomást.
-Hogy hallaná meg hisz az utca túl oldalán áll...-vigyorgott Gaara, és lefejtette magáról Naruto kezét. Naruto aprót mosolygott, de tudta, hogy lebukott.
Sasuke képtelen volt türtőztetni magát Naruto közelében akart lenni. Biztonságból felvette napszemüvegét nehogy a vörösen izzó szemei lebuktassák, ha megérzi közelebbről Naruto vérének illattát, és lassan elindult Naruto felé.

Naruto szíve heven kezdett verni ahogy meglátta Sasuket közeledni hozzá. A külvilág megszűnt számára létezni. Apró neszként érzékelte, hogy Gaara elköszön tőle és még a csipkelődő megjegyzés is lepergett róla. Csakis Sasuket látta. Megbabonázva figyelte minden lépését, és amint a fiú elé ért szóhoz se jutott zavarában. Nem gondolta volna, hogy Sasuke elé jön az iskolához.
-Szia...-mondta Sasuke mert ő se nagyon tudott hirtelen mit mondani.
-He..he..hello...-dadogta Naruto és lassan felnézett a Sasukera aki enyhén letolva szemüvegét a kék szemekbe nézett. Naruto elmosolyodott ahogy meglátta fekete szemeket, de pillantása ijedten a felhők mögül kibukkanó napra esett. Villámgyorsan levette a pulcsiját és gondolkodás nélkül Sasuke fejére dobta nem törődve az emberek kíváncsi tekintetettével sietve a szembe lévő parka húzta.

Sasuke tanácstalanul ált fogalma sem volt Naruto miért tette amit tett. Érezte a fák illatát és felemelve a pulcsit óvatosan kikukucskált. Amint meglátta, hogy Naruto kezeit arca elé szorítva próbálja eltakarni a pírt az arcán elmosolyodott. Már nem érdekelte miért tette, amit tett a fiú.
-Én én csak....-dadogott Naruto mert fogalma sem volt mit mondhatna.
-Aggódtam a nap miatt és nem gondolkodtam....-mondta ki a magyarázatot Naruto mire Sasuke halkan kuncogni kezdett. Hát ezért takart be mert féltett a naptól. Gondolta magában Sasuke és levéve magáról a ruhadarabot finoman lefejtette Naruto arcát takaró kezeit.
-Nem kell aggódj Dobe nem lesz bajom a napom, ez csak egy régi mendemonda...-mondta kedvesen Sasuke és a kék szemekbe nézett. Furcsán bizsergető volt neki a tudat, hogy Naruto aggódott érte.
-Dobe? -kérdezte Naruto kissé sértődötted a kedveskedő gúnynevet hallva, de lelke mélyén nem bánta, mert ez volt az első alkalom, hogy bárki is becenevet adott neki.
-Igen Dobe...szerintem ezek után tökéletesen illik rád.-mondta Sasuke viccesen, de amint meglátta szomorú tekintetet aggódva nézet a kék szemekbe.
-Hallottad igaz? Amit Gaara mondott..-kérdezte lesütött szemmel Naruto.
-Igen hallottam...-mondta tárgyilagosan Sasuke, de legszívesebben magához ölelte volna Narutot, de hiába tudta, hogy érez iránta a fiú még is rettegett az elutasítástól.
-Én nem is tudom mit mondjak Sasuke én én....-dadogott Naruto szégyenében, hisz már Sasuke is tudta, hogy beleszeretett pedig nem is ismerik egymást.
-Nem kell, hogy mondj bármit is Naruto, én tőled akarom hallani amikor úgy érzed itt az ideje...-próbálta megnyugtatni Sasuke Narutot, mert látta, hogy mennyire zavarba jött. Naruto halkan sóhajtott és aprót bólintott, de szíve hevesen vert a tudattól, hogy Sasuke itt volt mellette.


*** hetekkel később***


Sasuke magában megmosolyogta a mellőle jövő apró neszezést. Élvezte Naruto társaságát minden egyes alkalommal, de az apró félelem tüske a szívében még hetek múltán sem tűnt el. Rettegett attól, hogy Naruto mosolya mikor fordul át félelemmel átitatott ijedségbe a közeledésétől. Tanácstalan volt, hisz tudta, hogy érez iránt Naruto mégse merte a határt átlépni.

Talán órák óta ülhettek a fűben és Naruto nem bírt magával tudnia kellett, ha már Sasuke megígérte neki, hogy mindenre válaszol, amit csak tudni szeretne. 
- Már egy ideje érdel.... mi van ezzel a nap dologgal? - kérdezte kíváncsian Naruto, és közelebb csúszott Sasukehez várva választ. Sasuke elmosolyodott ahogy a kíváncsi kék szemek őt pásztázták.
-Ó szóval most a nap dolog érdekel? - kérdezte viccelődve Sasuke, és eldőlve a fűbe felnézett az égre.
-A családom mondhatni a nemesi vámpír ághoz tartozik. Mi nem égünk le a napon. Az alacsonyabb rendűekkel már más a helyzet. Ők napokig gyógyulnak fel egy egy napon történő séta után. -mondta tényszerűen Sasuke, de az apró mozgás a fűbe nem kerülte el a figyelmét. Naruto minduntalan közelebb csúszott hozzá minden egyes kérdés után.
-Ezt értem azt hiszem, de van amit még...-kérdezte volna Naruto de ajkán ragadt a szó. Nem merte megkérdezni, és ez Sasukenek is feltűnt. Fogalma sem volt mit akarna tőle kérdezni Naruto, amitől ennyire zavarba jött és ez módfelett kíváncsivá tette.
-Nyugodtan meg kérdezheted, amit szeretnél Dobe.- mondta kedvesen Sasuke és lassan felülve a fűbe Naruto szemébe nézett. Látta a tétovázást, és megnyugtatóan bólintott.
-Azt már tudom hogy vámpír vagy....-mondta halkan lesütött szemmel Naruto.
-De... de te is vért iszol vagy tudsz mást is? Annyi buta film és könyv van ezekről a dolgokról, és nem tudom mit gondoljak ezzel kapcsolatban...-hadarta el Naruto a kérdést és pirulva a füvet kezdte nézni.
Sasuket meglepte a kérdés, de tudta, hogy előbb utóbb sor kerül rá. Hogyan is válaszolhatna hisz annyira összetett dolog.
-Igen iszunk vért, de tudunk emberi táplálékot is fogyasztani. Ez egy kicsit bonyolult dolog. -mondta Sasuke és felsóhajtott mert tudta mi vár rá.
-Bonyolult? -kérdezte Naruto kíváncsian, és várakozóan nézett a fekete szemekbe.
-Igen bonyolult. Vannak vámpírok, akiknek teljesen mindegy mit isznak, de vannak olyanok, akiknek sokkal többet jelent. Nevezheted kapocsnak talán. Minden embernek más és más a vérének az íze. Azt hiszem ez rá a jó kifejezés. Vannak elég válogatós vámpírok is. És mielőtt megkérdeznéd, nem nem iszok emberekből soha nem is ittam közvetlen. - mondta Sasuke, de azt már nem tette hozzá, hogy a családja mocskosnak és lealacsonyítónak gondolta közvetlen a vénából inni.
-Manapság már vérbankon keresztül jut hozzá legtöbbünk a vérhez. Talán több évtizede is, hogy utoljára ittam, nem nagyon van rá szükségem. -mondta Sasuke, és kérdőn nézett Narutora hátha kérdezne még valamit.
-Szóval azt mondod, hogy minden embernek más íze van? -kérdezte Naruto és magában feldolgozta a hallottakat. Elmosolyodott ahogy Sasuke bólintott.
-Akkor nekem tuti oda égett pirítós ízem lehet..-mondta nevetve Naruto, és a nevetéstől kipirulva Sasukera nézett, aki csak megrázta a fejét és enyhén elmosolyodott, majd lassan közelíteni kezdett Narutohoz.
Naruto megdermedt ahogy érzékelte Sasuke közelségét, és amikor megérezte a nyakán finoman végigfutó orrot mely belélegzi az illatát, szíve százszoros tempóba kezdett verni. Orrában érezte Sasuke illatát és teste remegni kezdett a vágyakozástól.
-Azért egy pirítósnál finomabb lehetsz..-mondta viccelődve Sasuke, de amint megérezte, hogy Naruto vére száguldani kezd az ereiben, és bódító illata még erősebben lengi közül ijedten rántotta el fejét. Hallotta a heves szívverést, a vérének megállíthatatlan száguldását és a szapora légvételt. Megrettent magától. Félt, hogy túl messzire ment, és Narutot esetleg megijesztette a túlzott közeledés. Tudta, hogy szeme vörösen izzik hisz abban a pillanatban amint közelebb hajolt már fellobban benne a vágy a fiú iránt. Szemét lesütötte, és elfordult. Nem akarta kimutatni mennyire hatással van rá Naruto, a lehetséges ijedséget pedig végkép nem akarta látni.
-Jobb lesz ha megyünk lassan sötétedik...-mondta érzelem mentes hangon Sasuke és próbált uralkodni magát. Utálta, hogy megtört a hangulat az ő ostobasága miatt mert képtelen volt visszafogni magát.
Naruto kábultan nézett maga elé, és Sasuke kissé nyers hangja térítette észhez. Fáj neki. Annyira vágyott a közelségére, de retteged attól, hogy Sasuke elutasítja, hisz fogalma sem volt róla a fiú miképp érez iránta. Miért van egyáltalán vele? Ezen tanakodott magában Naruto a vissza úton mely szótlanul telt. Annyira vágyott egyetlen érintésre Sasuketól, hogy szinte beleremegett abba az egyetlen emlékbe amikor a tenyerébe kapta az apró csókot.
Gondolataiba veszve alig vette észre, hogy már hazaért.
Sasuke előtte ált szótlanul, és Naruto képtelen volt bármit is mondani. Nyakán még mindig érezte az apró simítást melytől gyomra remegett az izgalomtól. De annyira tanácstalan volt. Egyszerre rettegett a visszautasítástól, és tombolt benne a vágy. A fekete szemekbe nézett hátha ki tud valamit, bármit olvasni belőle, de Sasuke csak egy gyengéd pillantást küldött felé. Narutoban a vágy győzött. Agya kikapcsolt, és lassan közelíteni kezdett Sasuke felé.  Megbabonázva figyelte az ajkakat és egy hajszál választotta el, hogy ajkaik összeérjenek amikor Sasuke ijedten hátra lépett.
-Jobb lesz ha megyek. Aludj jól Naruto...-mondta Sasuke. Narutot a csalódottság maró kínja járta át. Ostobának érezte magát. Beharapta ajkait mert érezte a fojtogató gombócot a torkába.
-Szia...-hadarta elcsukló hangon és besietett a házba.

***

Sasuke idegesen járkált a szobájába. Az elmúlt órák eseményit dolgozta fel. Fogalma sem volt mit tegyen. Vágyott Narutora, de amikor megérezte a közelségét ijedten hátrált, nem gondolva arra, hogy Naruto mire gondolhat. Látta maga előtt a szomorú arcot és átkozta magát a gyávaságáért. Hogyan is mondhatná el neki, hogy ez, amit érez sokkal erősebb, fullasztóbb, mint bármi, amit eddig érzett. Vére illata megbabonázza és retteg attól, hogy képtelen lenne uralkodni magát.
-Mi ez a savanyú ábrázat öcskös? -kérdezte a szobába lépve Itachi.
-Bár ne mondj semmit, a szöszi kikosarazott? - kérdezte viccelődve Itachi, de meglátva Sasuke kétségbeestet arcát engesztelően nézett öcsére.
-Nem kosarazott ki, szimplán nem tudom mit tegyek..-mondta durcásan Sasuke, és lehuppant a kanapéra.
-Több százéves vagy ne szórakozz már...
-Itachi te nem ismered, ha csak egy kicsit is közel kerülök hozzá megőrülök...hallom ahogy megindul a vére, és szíve szaporában kezd verni ijedtében. Így még is, hogy tegyek bármit is?...-kérdezte kétségbeesetten Sasuke, de Itachi csak elmosolyodott.
-Öcskös és az meg se fordult a fejedbe, hogy ez nem feltétlen az ijedségtől van? Elvégre hajlandó veled egy légtérbe lenni, és elmondásod alapján szeret téged mert véletlen kihallgattad. Ráadásul tudja, hogy te is érzel valamit iránta. Akkor mi következik ebből? -kérdezte sokat sejtetően Itachi majd hirtelen eszébe jutott valami.
-Sasuke ugye tudja, hogy kölcsönös az érzés? Ismerlek már elég rég és nem nagyon vagy a szavak embere, de ugye tudja? -kérdezte megrökönyödve Itachi és ha Sasuke tudna akkor most elsápadt volna ahogy végig pörgette agyában az elmúlt hetek eseményeit.
-Ó te jó ég! Egy címeres barom vagyok! - kiáltott fel Sasuke ahogy az emlékek megrohanták. Minden apró mosoly, szemérmes pirulás, apró közeledés, amit ő ignorált és tudomást sem vett róla, most élénken élt és ostobának érezte magát. Felidézte a néhány órája lévő elválásukat és rémesen érezte magát mert rájött, hogy Naruto mire készült és ő visszautasította.
-Azonnal látnom kell, el kell mondanom neki...-mondta Sasuke és választ nem várva elviharzott.


Naruto a szobájában ült az ágyon és merengett. Tényleg ennyire nem érdekelné Sasuket  a közeledése? Szomorú volt és csalódott, de szíve mélyén tudta, hogy ő volt az ostoba amiért elhitte egy pillanatra is, hogy Sasuke többet érez iránta. Merengéséből egy halk kopogás hangra lett figyelmes az ablak felől. Meglepődött amikor Sasuket látta az üveg túloldalán. Odasiettet, és kinyitva a hatalmas ablakot beengedte a szobájába.
-Bocsánat hogy csak így rád törtem Naruto, de képtelen voltam holnapig várni...-magyarázkodott Sasuke és közelebb lépett Narutohoz.
Naruto értetlenül ált nem értette mit keres itt Sasuke az éjszaka közepén. Szóhoz se tudott jutni amikor Sasuke közelebb lépett hozzá és egyik karjával szorosan magához húzta.
-Tudnom kell valamit Dobe...suttogta Sasuke, és már képtelen volt ellenállni óvatosan lejjebb hajol, és ajkával végig simított Naruto nyakán, majd aprót csókot nyomott az érzékeny bőrre.Teste remegni kezdett ahogy a forró bőr az ajkához ért. Hallotta ahogy Naruto hangosan sóhajt és szíve őrült ritmusra váltott, vére pedig száguldott az ereiben.
-Ez megijeszt téged? - kérdezte Sasuke és rettegett, a választól.
-Ez ez...nagyon mesze van az ijedségtől...-suttogta Naruto és pirulva elfordult, de az álla alá nyúló finom kéz megállította.
-Sajnálom Naruto ostoba voltam...minden, amit eddig tettem az azért volt mert azt hittem ez zavarna téged, és nem tudtam mit tegyek...A véred olyan bódítóan finom illatú, hogy alig tudok magamon uralkodni...-suttogta Sasuke, és újra végigsimított Naruto nyakán.
-Mámorító, ilyet még sosem éreztem és fogalmam sem volt miként kezeljem, az érzéseim megrémisztettek Dobe. Meg tudod ezt érteni? -kérdezte kétségbeesetten Sasuke. Naruto remegve hallgatta végig mindazt, amit Sasuke mondott neki. Szeme vágyakozóan csillogott, és belenézve a vörösen izzó szempárba csak aprót bólintott. Megértette mit akart neki mondani Sasuke hisz ő is szinte elbódult a fiú közelségétől és képtelen volt értelmesen gondolkodni. Szíve zakatolt a mellkasába örömébe, hogy Sasuke hasonlóan érez vagy legalábbis erre akar utalni.
Gondolataiból az ajkán finoman végigsimító új rántotta ki, és mire feleszmélt volna Sasuke finoman megcsókolta.
A vágy futótűzként terjedt szét az ereiben, és képtelen volt parancsolni a testének szorosan Sasukehez simult, és karjaival átölelve közelebb húzta magához.
Sasuke majd bele őrült a pillanatba amikor ajkuk összeforrt. Forró volt, túlságosan is forró és mámorító az érzés. Soha nem hitte volna, hogy lehet még bódítóbb illata Narutonak, de tévedett. Ahogy a fiúban egyre jobban fellobbant a vágy úgy vált vérének illata egyre édesebb és mámorítóbb illatúvá. Sasuke belenyögött a csókba és a póló alá nyúlva finoman végigsimított a bársonyosan forró bőrön. Ujjbegyeivel érezte az apró pihék alatt lévő libabőrt, amit érintése okozott, de nem törődött vele, érezni akarta a finom bőr érintését, amire oly régóta vágyott.
Naruto levegőt alig kapva csókolta Sasuket minden pillanatot az eszébe vésett. Ahogy lágyan végig simítanak a testén az apró sóhajra, ami elhagyta Sasuke ajkait, de ami a legbódítóbban hatott rá az Sasuke csókjának íze. Édeskés, finom és lágy volt, amibe beleszédül az ember. Nem gondolta volna, hogy valaha így fogják megcsókolni. Teste remegett az óvó karok között, és lelke szárnyalt a boldogságtól.
-Örökké tudnálak csókolni és az sem lenne elég...-sóhajtotta Sasuke Naruto ajkai közé, majd újra megcsókolta.
Percekig, talán órákig álltak a szoba középén egymást ölelve csókolva, de Sasuke tudta, hogy mennie kell hisz már későre járt. Erőt véve magán egy utolsó apró csókot lehelt a felduzzadt ajkakra és gyengéden végig simított Naruto kipirult arcán.
-Sasuke én én...-mondta kipirulva Naruto és a még vörösen izzó vágyterhes szemekbe nézett. Képtelen volt szavakba önteni azt a boldogságot, amit érzett.
-Az érzés kölcsönös Naruto, szavak nincsenek rá, hogy leírjam mit érzek most pontosan...-mondta Sasuke enyhén remegő hanggal és lassan hátrébb lépet kiszakadva a forró karok öleléséből. Naruto elmosolyodott és lehajtotta fejét zavarában, mert most az egyszer pontosan tudta mire gondolt a másik. Szíve még mindig őrülten vert a mellkasába. Gondolatai csak úgy cikáztak az elmélyébe, de egy valami kristálytiszta volt. Képtelen elképzelni az életét Sasuke nélkül.

Kicsit megkésve, de hoztam a folytatást. Igyekeztem az elmaradásom, a fejezet hosszával kompenzálni. Remélem tetszett. (Folytatás nem tudom mikor jön, de mint ahogy már sokszor mondtam a történetet mindenképp befejezem.)