Lelkem mindörökké a Tiéd!

1.fejezet

Sasuke feldúltan söpörte le az asztalán lévő iratokat. Évszázadok óta keresi a merénylőt, de mikor azt hitte közel jár újabb falakba ütközött. Biztos volt benne hogy a klán valamely tagjának köze volt szerelme halálához hisz bemocskolta az Uchiha nevet azzal hogy egy alacsonyabb rendű szellemet választott, de sajnos feltevésére bizonyítékot mai napig nem talált. Csakis felsőbb körökben tudták így eltüntetni a bizonyítok. Senki sem beszélt hiába a hipnotikus képességének. A feltárt elmékben egyetlen nyomot sem talált. Olyan mintha nem is létezett volna. Bosszút akart állni szerelme gyilkosán és gyűlölte ezt a tehetetlenséget. Bosszúsan a papírok köze rúgott és úgy döntött inkább ki szellőzteti zavaros elméjét.


Sasuke az erdőben sétálva merengett  nézte a csillagos eget és Kuramara gondolt. Szíve fájdalmasan dobbant a feltörő emlékektől. Halkan sóhajtott és indult volna vissza rejtekhelyére amikor hatalmas csattanásra lett figyelmes a csöndes éjszakában.
Az erdő szélén megállva hatalmas füstfelhő és lángok borították az utat. Égett hús szag keveredett a vérrel, és benzinnel ahogy a két autó összecsattant. Sasuke ált és némán nézte a borzalmat mígnem az egyik autó alól lassan kimászó női alakot vélt felfedezni aki újszülött gyermekét ölelve próbált megmenekülni a lángok elől. Lába minden bizonnyal eltörött testét zúzódasok borították vörös haját saját vére áztatta. Az út túloldalan lévő füves részig sikerült másznia ott pedig magához ölelve a piszkos síró gyermekét kétségbeesetten zokogott. Vére ömlött a nyakából és Sasuket megcsapta a nő vérének fémes illata, de az inger mellé egy új édeskésen csábító illat kúszott. Sasuke először nem tudta honnan jön a különleges illat  mígnem pillantása a gyermek lábára esett ahol apró vágásból szivargot a vér. Álkapcsát megfeszítve próbált uralkodni magán. Még soha életeben nem érzett ilyen mámorítóan finom illatot. Érezte hogy szíve a torkában dobog, de uralkodott magán. Az asszony mintha megérezte volna Sasuke jelenlétét tekintetét hirtelen ráemelte és belenézett a vörösen izzó szemekbe. Sasuke  még messziről is érezte a lángokból fele áramló hőt. A levegő remegett és nem kellett már sok hogy a tankban lévő benzin felrobbanjon. Az asszony könyörgően nézett és reményteljesen nyúlt Sasuke felé.
-A gyermekem.....kérem mentse meg....-lehelte kimerülten a nő és bízott benne hogy Sasuke meghallja, majd gyermeke mellé hanyatlott és hallkan nyugtatni kezdte. Sasuke aprót mozdult tanácstalan volt. Ritkán avatkozik be az emberek életebe, de ahogy a vérben úszó síró gyermeket oltalmazó nőre nézett döntésre jutott. Egy pillanat alatt az asszony mellett termett.
-Mentse meg.....-kérlelte az asszony amint meglátta maga mellett a baljóslatú idegent.
Sasuke óvatosan emelte ki karjai közül a síró gyermeket és ajkába kellett harapnia hogy elnyomja  vérének illatának  csábítását.
-A gyermek neve?...-kérdezte rezzenéstelen arccal.
-Uzu...mak...i.......Na...ru...to...-lehelte erőtlenül az asszony és hálás pillantással nézett fel Sasukere. Tudta hogy a nőn már képtelenség segíteni az agyon zúzott testből csak úgy ömlött a vér és teste jórésze már megégett. Percei voltak csupán hátra.
Sasuke a gyermekkel a fák közé sétált és hallotta ahogy az asszony szíve utolsót dobbanva megszűnik a vért pumpálni tovább. A kocsik egy újabb hangos robbanással a lángok martalékává váltak.


Sasuke megdermedt amikor megérezte az apró kéz érintését a bőrén. Lepillantva enyhén elmosolyodott ahogy meglátta hogy a gyermek összeszorított szemmel szájába véve kristályos nyakékét rágcsálni kezdi.
-De legalább már nem sír....-nyugtázta Sasuke majd fel sóhajtott. Mihez is kezdjen ő egy ember gyermekkel? Szerencsére a távolban már hallatszottak a szirénák hangjai.
Sasuke addig várt a fák árnyékában míg a kiérkező segítség meg nem találta a gyermeket. Megnyugodott hogy a csöppség vissza került az emberek közé. Megfogva nyakékét aprót mosolygot majd eltűnt az éjszakában.

13 ével később.


Naruto a földön ülve lábait átkarolva az iskolai játszótéren lévő rég elfeledett rozsdás űrhajó belsejében kuporgott, és próbálta visszafojtani a sírást ami már percek óta gombóckét kínozta torkát. Ez volt az ő titkos rejtekhelye ahova az őt bántó és gúnyolódó gyerekek elöl menekült.  Nem értette miért kell neki mindig egyedül lenni pedig ő csak barátkozni szeretne. Még is ha megláttak félelemmel és undorral néztek rá, és az arca kétoldalán lévő  három furcsa vékony vágás szerű hegre tudta fogni a kirekesztést. A gyerekek gonoszak állapította meg és megadva magát kitört belőle a sírás.

Narutot apró hang ébresztette fel. Fejét felemelve térdeiről zavarodottan pillantott körbe a sötét űrhajóban.
-A fenébe már este van....-bosszankodott és kimászva rejtekhelyéről meg kellett állapítania hogy itt rekedt. Az iskolát bezártak a külső udvart körülvevő három méteres falat pedig nem tudja meg mászni. Táskáját vállára véve tanakodni kezdett. Haza mennie pedig muszáj lesz különben nagyapja a fejét veszi. Szerencsére pillantása a fal mellett álló hatalmas fára szegeződött és ajkait mosolyra húzta ahogy meg született benne a terv.
Lassan felkapaszkodott a fa törzsén óvatosan egyensúlyozva az ágakon. Néhol felszisszent ugyan az őt megkarcoló ágaktól, de nem érdekelte. Terve tökéletes volt. A fára felmászva átugrik a betonfalra onnan pedig le a szabadba, de sajnos ahogy ugrott volna át a falra lába megcsúszott a faágon és így hassal nekicsapódva érkezett a fal tetejére. Hangosan szisszent egyet az ütődéstől, és ahogy próbálta volna feltolni magát kezét egy kiálló fal darab megvágta és a hirtelen fájdalomtól elvesztve egyensúlyát átesett a falon. Hangosan nyekkenve ért földet. Tüdejéből kiszorult a levegő és ólomsúlyként nehezedett rá minden lélegzetvétel. Teste zsibbadt a fájdalomtól. Feje fájón lüktetett az ütéstől. Érezte a karjából szivárgó vért, de mozdulni képtelen volt. Halk sípoló hang hagyta el ajkait ahogy fájdalmával küszködött. Szemébe könny szökött és egyre homályosabban látott. Lassan lecsukódó pillái alól egy fekete árnyat látott felé suhanni majd elnyelte a sötétség ahogy eszméletét vesztette.

Sasuke a város szélén sétált hazafelé amikor megérezte a számára feledhetetlen édes illatot. Egyből tudta hogy csak is egy emberhez tartoztat. Teste önkéntelenül mozgott és mire észre vette volna már a sérült fiú előtt volt. Sasuke amit megpillantotta Narutot a levegő benn rekedt tüdejében.
-Kurama...-suttogta alig halhatóan ahogy az ismerős arcvonásokat vélte felfedezni a szőke fiún. Naruto mámorítóan édes vérének illata körül lengte Sasuket, de ez volt az ami észhez is térítette. Villámgyorsan karjai közé vette a fiút és magához ölelte a sérült törékeny testet majd búvóhelye felé kezdett sietni. Naruto hiába volt eszméletlen önkénytelenül Sasuke óvó karjai közé simult. Sasuke aprót mosolygott ahogy útközben Naruto rászorított a már évek óta örzött nyakékére.
-Van ami nem változik....-gondolta magában Sasuke és gyorsabban kezdett futni.



-Jugo...-szólította Sasuke szolgáját amit belépett a sebesült fiúval az ajtón.
-Igen is uram....-termett ott azonnal Jugo.
-Menj a Hashirama Általános iskolához és hozd a el a fiú cuccait. A belső sikátorban vannak. Siess....-adta ki az utasítást Sasuke és választ nem várva Karinhoz fordult.
-De hiszen ez a gyermek pont olyan mint...
-Szerezz tiszta ruhát, majd hozd a szobámba..-szakította félbe Sasuke Karint, és nem törődve megjegyzésével a szobájába sietett.

Óvatosan az ágyára fektette a sebesült fiút. Tanácstalan volt mit tegyen. A sebét el kellett látni, de nem késlekedhetett tovább, nem akarta hogy Naruto még több vért veszítsen. Nagyot nyelve felkészülve a fiú vérének ízére ajkába harapott majd óvatosan a sérüléshez illesztette ajkait és nyelvével végig követve az apró vágást saját vérét juttatva a sebre lassan végig nyalta a sérült bőrt. Sasuket villámcsapásként érte Naruto vérének íze. Forróan zsongott az édeskés sűrű folyadék nyelvén saját vérével keveredve. Lepedőbe markolva próbalta visszafogni magát és csak a fiú gyógyítására koncentrálni, de nehéz volt a mámorítóan finom ízzel a szájában. Óráknak tűnt míg minden egyes apró vágást végig nyalva be nem gyógyította a fiú sebeit. Nem tudhatta mi törtét, de sejtette hogy Naruto lezuhant. Még mindig szaggatottan nehezen lélegzett. Sasuke aggódott belső sérülések miatt. Már eddig is messze ment ezért kétségei támadtak amiatt amire készült hisz az előtte fekvő fiú alig lehet tizenhárom éves. Szörnyetegnek érezte magát hogy így reagál a fiú vérének ízére. Nagyon nyelt szeme vörösen izzott, de tudta ha meg akarja gyógyítani a fiút muszáj megtennie. Narutonak le kell nyelnie a vérét hogy a belső sérülései is meggyógyuljanak. Sasuke fogával mélyebbet harapott ajkába majd óvatosan végig simított Naruto ajkán és enyhén kinyitva közel hajolt. Száját pillefinoman a fiúéhoz érintette és ajkai közé engedte kiserkenő vérét enyhén megemelve a fiú fejét. Naruto aprót nyögött ahogy megérezte a leheletfinom érintést ajkain majd nehézkesen, de lenyelte az idegen ismeretlen folyadékot. Sasuke megremegett a meleg test közelségétől, de nem használhatta ki a helyzetet hisz Naruto még csak egy gyermek volt a szemébe aki megmentésre szorult. Vérének mámorító íze melyet semmihez sem tudott hasonlítani  szinte hívogatta, de Sasuke erős volt és nem engedett a csábításnak az utolsó nagyobb kortynál lassan felemelkedett, és meglepődve nézett a soha nem látott fátyolos kék szemekbe. Naruto bágyadtan pislogott az idegenre.
-Már biztonságban vagy nem kell félj...-suttogta halkan Sasuke a szikrázóan kék szemekbe nézve és óvatosan végigsimított Naruto arcán aki aprót mosolygott és újra eszméletét vesztette.


Narutot az ébresztő órája hangos zajára kelt. Feje lüktetett. Utolsó emléke a zuhanás volt. Körbenézett a szobájában és fogalma sem volt hogy került haza. Tiszta ruha volt rajta és sérülésnek nyoma sem volt a testén csak a bágyadt zsibbadtságot érezte végtagjain. Összezavarodva megrázta a fejét és a hajába túrt, de megakadt a mozdulatban ahogy megérezte a nyakán az idegen tárgyat. Lenézve egy kék kristályos nyakék volt rajta. Fogalma sem volt hogy kerülhetett rá, majd hirtelen elméjébe egy mélyen búgó hang és egy pirosan izzó szempar kúszott.
-Nagyon beverhettem tegnap a fejem....-tanakodott az emlékek hatására, de ahogy ismét a nyakékre szorított kellemes ismeretlen melegség járta át testét.