5.fejezet

289 34 14
                                    


Naruto megbabonázva figyelte a fekete szemeket amik őt pásztáztak rendületlenül. Szíve heven vert és azt kívánta bár érezné a gyöngéd simítást az arcán, a csókokat ajkain, de minden ilyen pillanatban rá kellett jönnie hogy hiába is vágyakozik erre lehetetlen. Sasuke soha nem az ő nevét sóhajtja és soha nem őt érinti.
Álmából felriadva zokogásba tört ki. Már képtelen volt elviselni ezeket az álmokat. Amit az elején olyannyira várt most még is rettegéssel hajtja álomra fejét. Kezdte gyűlölni Kuramat akinek megadatott hogy Sasukeval legyen. Gyűlölte hallani Sasuke ajkai közül feltörő sóhajt ahogy az idegen nevét suttogja. Szíve belefájdult minden egyes pillantásba. Egyetlen dolog miatt volt hálás, hogy legalább nem érzetett semmit, mert ha még bőrén is el kellett volna viselni az idegennek szánt érintéseket abba bele rokkant volna a szíve. Nem értette magát és az érzéseit. Gyomra görcsös fájdalommal rándult minden alkalommal amikor Kuramara és Sasukera gondolt. Vissza aludni már képtelen volt a fájdalmas kepéktől rettegve, és végig zokogta az éjszakát.

***

-Huuu neked aztán durva éjszakád lehetett...– mondta elhűlve Gaara ahogy meglátta az iskola kapujában Narutot.
-Mondhatjuk hogy szinte semmit nem aludtam...-ásította Naruto sírástól vörös szemekkel.
-Köze van az álmaidhoz? Akarsz róla beszélni? -kérdezte aggódva Gaara.
-Majd suli után most nem akarok ezzel foglalkozni. -mondta fáradtan Naruto és egy hálás mosolyt küldött Gaara felé.



Sasuke az apró tisztás szélén megbújva a fák rejtekébe Narutot figyelte ahogy Gaaraval a fűbe leülve beszélgetnek. Aggodalom töltötte el ahogy meglátta a fáradt kék szemeket. Bűntudta volt hogy hallgatózik de kíváncsisága nagyobb volt.
-Mesélj Naruto mi történt? -kérdezte Gaara majd hátradőlt a fűbe és az eget kezdte nézni.
-Azt hiszem szerelmes vagyok Gaara...-mondta fájdalmasan sóhajtva Naruto és keserűen lenézett barátjára.
Sasuke amint meghallotta ahogy Naruto kiejti a szavakat az ajkain öklével a fába csapott mely reccsent egyet majd kidőlt. A hangos csattanásra hirtelen Naruto megrezzent majd hunyorogva az fák árnyékát kezdte pásztázni, de nem látva semmit vissza fordult barátjához.  Sasuke teste remegni kezdett az idegességtől és szeme vörösen izzott féltékenységében.
-Azt hiszem sejtettem hogy ilyesféle a probléma...-mondta megértően Gaara és várta hogy barátja folytassa.
-Sajnos reménytelen a dolog ő mást szeret...-mondta keserűen Naruto és ő is az eget kezdte nézni.
Sasuke ledermedve állt a fák között. Agya millió kérdéssel volt tele. Még is mikor? Hogy nem vette észre? És még is ki az a barom aki nem szereti viszont? Hisz ő bármit meg tett volna hogy együtt legyen a fiúval, de túlságosan rettegett az elutasítástól és undortól amit külseje válthat ki egy embernél. Átkozta vörös szemeit ami egyből lebuktatta volna amint a fiú közelében van.

-Keress valakit aki elfeledteti veled, végül is az se biztos hogy létezik...-mondta Gaara szimplán a tényeket közölve.
-Senki más nem kell Gaara ez a legrosszabb az egészben. Tudom hogy létezik. Folyton ő jár a fejembe. Képtelen vagyok kiverni a gondolatát is a fejemből hogy mással van...
-Ennyire jó bőr? -kérdezte viccelődve Gaara oldva kicsit a hangulatot, de szemében megértés csillogott és Naruto enyhén elmosolyodott.
-Leírhatatlanul jól néz ki...-sóhajtott fel Naruto ahogy maga előtt látta az ében szemeket és csillogó hajat.
-Hát akkor ezt jólmeg szívtad...-mondta együtt érzően Gaara és megcsapkodta barátja vállát.
-Kösz ezt eddig tudtam...-mondta gúnyosan Naruto és belekönyökölt barátja hasába bosszúból. Gaara felszisszent, de elnevette magát.
-Ne kínozd magad Naruto hagyd egy kicsit ülepedni a dolgokat idővel minden rendeződik majd....-mondta megnyugtatás ként Gaara és lassan felált a fűből intve barátjának hogy kövesse.
-Úgy beszélsz mint valami gagyi teleshoppos jós...-mondta viccelődve Naruto és kicsit megkönnyebbülve hogy kiadta magát ő is felállt követve barátját.

Sasuke képtelen volt felfogni az eseményeket. Naruto szíve már másé. Átkozta magát amiért gyáva módon inkább a távolból figyelte. Haragudott az idegenre aki elnyerte a szívét és még nem is hajlandó viszonozni, de tudta hogy ez nem mindig lesz így. Bármikor megeshet hogy érzései viszonzásra találnak, és akkor mit tesz? Keserű magány járta át a gondolatra hogy mással fogja látni. Fogalma sem volt hogy fogja kibírni ha egy idegen fog hozzá érni. Szenvedni fog minden egyes nap mert tudta képtelen lesz anélkül élni hogy ne lássa Narutot még ha ő mással is éli majd az életét.

Lelkem mindörökké a Tiéd!Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt