Lelkem mindörökké a Tiéd!

7.fejezet

Naruto csak a fákat látta suhanni maga mellett az éjszakába. Fogalma sem volt mi történik, de zsigereiben érezte az idegenből áradó mérhetetlen aggodalmat. Soha nem érzett még ilyen jeges félelmet és ő maga is aggódni kezdett. Eddig nem érzett semmit az idegen felől álmaiban, de most még is mintha szíve ki akarna ugrani a helyéről félelmében. Nem tudta mi lehet az oka, de a fojtó felelem őt is átjárta. Látta az apró falut, amin a karmok tombolásának nyoma van. Soha nem látta még Kuramát ebben az alakban, és ez még nagyobb aggodalommal töltötte el. A falusiak csak sikítva menekültek a hatalmas dühöngő fenevad elől.
-Sasukeeee!...-hallotta Kurama torkából feltörő kiáltást, és akkor értette meg hogy valami nagy baj történhetett. Látta a cikázó kepéket a tombolás közepette, majd a távolban egy apró pódiumot vélt felfedezni. Szíve szinte csomóba zsugorodott felelmében. Kurama nyüszítve zokogva rogyott a pódium elé ahogy meglátta az elszenesedett testet kikötve a vastag facölöphöz. Naruto érezte a belőle jövő fájdalmat mintha a saját érzelmei tükörképe lenne. A borzalmas kép a lelkébe égett ahogy a lángoktól elfeketedett testet nézte és rettegett, hogy Sasuket láthatja. Elméje képtelen volt felfogni, hogy talán Sasuket látja. A fajdalom mérhetetlen tőrként szúrta szívét a gondolattól, hogy Sasuke nincs többé. Lelke Kuramaéval együtt zokogott siratva szerelmét.

***

Sasuke aggódva figyelte az ágyon zokogó Narutot. Fogalma sem volt mi zaklathatta így fel álmában, de mérhetetlen aggódással figyelte ahogy könnyei átáztatják a párnán a puha anyagot.
-Sa...ke -zokogta Naruto, és Sasuke képtelen volt magára hagyni már nem érdekelték a következmények. Óvatosan leült mellé az ágyra és szeméből kisimított egy nedves tincset.
-Sasuke...-sóhajtotta kétségbeesetten Naruto, és Sasuke szeme tágra nyílt meglepettségében. Nem értette Naruto honnan ismeri a nevét, biztos csak félrehallotta hisz a fiú nem ismerheti. Újra végig simított a zilált tincseken, és megbabonázva figyelte ahogy az arany szálak az ujjai között siklanak, de megfagyott a mozdulat amikor a könnytől csillogó szemekbe nézett.


Naruto szeme hirtelen kipattant a finom érintéstől. Szeme találkozott a fekete csilló szempárral és hirtelen felülve átkarolva Sasuke nyakát belezokogott. Teste remegve simult Sasukehoz és csak zokogni tudott az átélt képektől. Nem érdekelte, hogy csak álom, de Sasuke itt volt és élt. A borzalom a lelkébe égett és képtelen volt elfelejteni.
-Itt vagy.....-suttogta Sasuke nyakában és görcsösen ölelte tovább.
-Ne hagyj el ...-könyörgött Naruto az álomnak hitt Sasukenek.

Sasuke ledermedve ült a nyakát ölelő Narutoval.  Fogalma sem volt mi történik, de a remegő test, ami szorosan ölelte kitörölt minden kérdést az elmélyéből. Önkénytelenül emelte karjait és ölelte át Narutot.
-Nem hagylak el...-válaszolta Sasuke és lehunyva szemét belélegezte Naruto illattát. Közelségétől teste remegni kezdett.
-Ne hagyj el...-zokogta tovább Naruto és még jobban Sasukehez bújt.
-Nem hagylak el Naruto...-mondta Sasuke nyugtatóan, és Naruto abban a pillanatban ledermedt. Amire azt hitte álom rájött, hogy valóság. A neve Sasuke ajkai közül döbbentette rá. Ijedten szakadt ki az ölelő karok közül és rettegve nézett a fekete szemekbe. Hogy lehetett ilyen ostoba hogy nem vette észre az apró jeleket. Hisz érezte a meleg test ölelését az illatát, amit még mindig az orrában érzett és újra Sasuke karjai közé vágyott.
-Te te...tényleg itt vagy...-hitetlenkedett Naruto és óvatosan Sasuke felé nyúlt, de megállva a mozdulat közbe visszahúzta karját. Szégyellte magát, hogy Sasukenek igy kellett látnia őt.
-Itt vagyok...-mondta Sasuke halkan mert nem tudta mit tegyen. Erre nem számított. Hogy lehet, hogy Naruto ismeri őt? Érezte a közelében lévő Naruto testéből áradó hőt a vérre finom illattát és tudta, hogy szeme vörösen felizzott a vágyakozástól.
Naruto ahogy a vörös szemekbe nézett megbabonázva figyelte Sasuke minden mozdulatát. Aprót mozdult közelebb meg akarta érinteni, de nem volt hozzá bátorsága. Lassan a nyakában lógó medálhoz nyúlt bátorságot merítve belőle és újra a vörös szemekbe nézett.
-Tőled kaptam? -kérdezte enyhén remegő hangal. Fogalma se volt mit mondhatna. Oly régóta vágyott erre és most még is bizonytalan.
-Igen..-mondta halkan Sasuke és zavarában elfordult takarva izzó szemeit. Rettegett, hogy Naruto mikor kezdi felfogni a helyzetet és ül ki undor az arcára.
Naruto teste remegett az izgatottságtól a mélyen búgó hang bizsergette érzékeit. Óvatosan még közelebb húzódott. Muszáj volt megérintenie Sasuket hogy tudja nem álmodik. Halkan lélegzett, és lassan a fekete tincsek közé simított és abban a pillanatban mikor ujjai a puha tincsek közé siklottak Sasuke felemelve fejét ránézett. A vörösen izzó szemek a lelkéig hatoltak. Szíve hevesen vert és képtelen volt levenni a csillogó szemekről a pillantását. Soha senki nem nézett még rá ilyen gyengéden. Apró mosoly bújt meg ajkai szélén, hogy végre láthatja ahogy Sasuke csakis őrá néz.
-Tényleg itt vagy...-suttogta szinte magának bizonyítva, hogy most nem álmodik. 
Sasuke lehunyta szemeit és élvezte az apró érintést haja közözött. Nem akart gondolkodni sodródott az árral és kiélvezett minden percet.
Lassan emelte fel egyik karját és önkénytelenül végigsimított a haját finoman érintő ujjakon. Óvatosan megfogta a kezet és lejjebb vezetve Naruto tenyerébe csókolt. Teste sóvárgott az újabb érintésért, de abban a pillanatban ahogy meghallotta Narutot hangosan venni a levegőt tudta messzire ment és ijedten nyitotta ki a szemét, de kezét képtelen volt elszakítani Narutoétól. Élvezte a forró tenyér gyöngéd simítását arcán.
Naruto megbabonázva figyelte Sasuke minden mozdulatát az apró csók a tenyerébe áramütésként cikázott végig testén fájdalmas sóvárgást hagyva maga után. Szíve hevesen vert és ahogy a vörös szemekbe nézett halkan megszólalt.
-Te mentettél meg akkor néhány éve....-mondta a tényeket Naruto és tovább folytatta.
-Soha nem hittem, hogy valaha találkozni is fogunk...-vallotta be Naruto és lesütötte szemeit. Ujjai még mindig Sasuke bőrét simították és érezte a tenyerén a szapora lélegzetet.
-Én nem tudom mit mondjak -vallotta be Sasuke és elemelve kezét Naruto ujjairól a fiú arcára simított kényszerítve, hogy a szemébe nézzen.
-Honnan tudod a nevem? Mennyit tudsz rólam Naruto? -tette fel a kérdést Sasuke mert tudnia kellett a választ. Bármennyire is örült Naruto közelségének.
-Furcsának fogod találni, de veled álmodtam szinte minden éjjel. Tudom, hogy ki vagy...mintha mindig is ismertelek volna.-mondta a végét szinte suttogva Naruto, és kezeit ölébe ejtve ismét lesütötte szemeit. Sasuke meglepődött. Még is, hogy álmodhatna róla Naruto?
-De hisz ez, hogy lehetséges? – tanakodott hangosan.
-Én sem nem nagyon értettem a dolgot, de valahogy a múltba ismertük egymást. Valaki azt mondta nekem, hogy volt egy előző életem és arról álmodok. Léleklenyomatnak hívta. - magyarázta halkan Naruto és magában kinevette magát, hogy milyen butaságnak hangzik, amit mondott.
- Léleklenyomat...mintha hallottam volna már. – mondta megértően Sasuke és végigsimított az apró hegeken Naruto arcán, és már értette miért vannak a szőke fiún is ugyan olyan hegek, mint egykori szerelmén. Eszébe jutottak Kurama utolsó szavai és mintha minden a helyére került volna. Mintha Kurama tudta volna, hogy találkozni fog Narutoval és beleszeret, begyógyítva ezzel az általa hagyott űrt. Furcsa volt számára gondolat, hogy Naruto mindent tud róla, de mégse bánta. Talán lelke mélyén még meg is nyugodott, hogy nem kell megjátszania magát.
Naruto beleremegett a finom érintésbe. Nem kellettek szavak hiába találkoztak most először még is minden kristály tiszta volt ahogy egymás szemébe néztek. Naruto vágyakozón nézett a vörös szemekbe és várta, hogy Sasuke megszólaljon.
-Naruto...tudod hogy vámpír vagyok. Ez nem ijeszt meg? -kérdezte Sasuke és Naruto csak megrázta a fejét jelezbe, hogy nem érdekli. Épp nyitotta volna az ajkát egy újabb kérdésre mikor hangos zajra lettek figyelmesek, megzavarva a meghitt pillanatot. Sasuke ijedten húzta el kezét Naruto arcáról. Hogy nem hallotta, hogy jön valaki? Korholta le magát.
-Ez Jiraiya lesz. -sóhajtott fel Naruto.
-Jobb lesz ha megyek...-mondta beletőrődötten Sasuke.
-Ne kérlek ne menj most, hogy végre találkoztunk...kérlek Sasuke...-esdekelt Naruto mert nem akart elszakadni Sasuketól.
-Mennem kell, de a közelbe leszek...- mondta gyöngéden Sasuke és felállva az ágyról az ablakhoz sétált. Már képtelen lett volna távol maradni Narutotól most, hogy tudta Naruto nem fél tőle.
-Ígérd meg hogy holnap is eljössz...- kérte reményteljes hanggal Naruto, és szíve hevesen dobogott az izgatottságtól.
-Ígérem Naruto....Ígérem...- mondta Sasuke és lassan kilépett az éjszakába magára hagyva Narutot a félhomályos szobában, de szíve reménnyel telve sóvárogva várta a holnapot mikor újra láthatja Narutot.