Strong Feelings /BEFEJEZETT/

8.

-Oh sziasztok csajok-mentünk oda a lányokhoz, akiken ugyan látszott a megrökönyödés, azonban gyorsan kapcsoltak, és játszották a szerepüket.
-Sziasztok lányok. Azt hittük, ma ünnepeltek, hogy végre valahára összejöttetek. Hogyhogy bejötetek?
-Oh hath tudod milyenek a szüleink. Rögtön az lenne belőle, hogy rossz hatással vagyunk egymásra, és nem szeretném elveszíteni ezt a kincset, ha már végre megszereztem.-mondtam, miközben próbáltam nem zavarban lenni. Odahajoltam Sandrához és nyomtam egy puszit az arcára. Istenem de jó lenne, ha nem csak játékból tehetném ezt...
-Juj de cukik vagytok csajok.
-Köszönjük. De most menjünk órára, mert Mrs. Potter kivág minket óráról. Oh hogy már megint az a nő.
-Ülsz mellém szivem?-a kérdést Sannak intéztem, mire persze mindenki hitetlenkedve fordult felénk.
-Hé ti együtt vagytok?-kérdezte tapló módon Joe. Hát persze a kedvesség sosem volt előnye.
-Nem mintha rád tartozna, de igen.- válaszolt Sandra olyan magabiztossággla, ami még engem is meglepett.
-Osztály vigyázz!!-harsogta Mrs. Potter, aki látszólag jókedvében volt, de amint meglátta, hogy Sandrával fogjuk egymás kezét, lefagyott a mosoly az arcáról.

~óra után~
-Te jó ég ugye neked is feltünt, hogy mennyire piszkált téged? Szerintem totál féltékeny.- jelenti ki Sandy, miközven öltözünk tesi órára.
-Lehet.-mondtam némi bizakodással a hangomban. Elindultunk tesire, ami teljesen szokványosan kezdődött. Bemelegítettünk stb, tudjátok a sok unalmas dolog. Azonban az óra vége fele, történt egy kis baleset, és úgy kificamítottam a bokámat, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Éles fájdalmat éretztem, miközben zúgott a fejem a sok ordibálástól. Könnyeimet visszatartva szenvedtem, miközben csak azt kívántam, hogy valaki hajoljon le hozzám és terelje el a figyelmemet a fájdalomról, egy lâgy csókkal. És, hogy az a valaki Sandy legyen. Egyre jobban szédültem, a várt segítség nem volt sehol. Egyre inkább a sodródtam az eszméletvesztés felé, azonban ekkor meghallottam egy lágy hangot, amit ezer körül is megismernék. Sandy beszélt hozzám, tudatom pedig egy idő után kezdte kizárni a fájdalmat, és csak a gyönyörű hangjára koncentrákni. A fájdalom fokozatosan enyhült, mígnem szinte teljesen el is múlt. Sikerült felállnom minden segítség nélkül. Elkezdtem lassan haladni a terem felé, mikor egy kicsi kéz óvatosan megrintette az enyémet, majd belesimul és kezeinket összekulcsolta. Tudtam hogy Sandy az. Végig velem volt, amíg bementünk, ott fedig gyorsan elszaladt borogatásért. Lehajolt és rárakta a bokámra. Ahogyan éreztem a gondoskodást, hirtelen érthetetlen vágy kapott el. Meg akartam csókolni. Teljesen elveszítettem a kontrolt a testem fölött, és cselekedtem. Az ölembe húztal és ajkaira tapadtam. Elősször finoman, ugyankis nem akartam elilyeszteni, de amint érezt, hogy viszonozza, szenvedélyesen folytattam. Csodálatos érzés volt. Többet akartam. Nyelvemet átdugtam a szályába és az eddiginél is szenvedélyesebben folytattam. Éreztem, hogy fogytán a levegője, ezért inkább áttértem az állára és puszikkal halmoztam el. Kis idő mulva már a nyakát puszilgattam, miközben ő élvezte az egészet. Egyszer csak meghalljuk a csengő éles hangját, ami meghozza az eszem. Te jó ég. Ő a legjobb barátnőm. Most komolyan megcsókoltam a legjobb barátnőmet. Te jó ég mégis mi a fene van velem?