Never say Never (Tom Holland ff. ) BEFEJEZETT

10. rész

- Szóval... Mesélj! Mindent tudni akarok! - ültem le Lilivel az ágyra.

- Hát mit mondhatnék? - pirult el. - Megtörtént aminek megkellett.

- Sose gondoltam volna hogy két nap ismeretség után lefekszel egy fiúval - ingattam a fejem.

- És te? Tom Hollanddal randiztál! - vágott vissza.

- Egy: Nem randi volt
Kettő: Mi nem feküdtünk le.

- Még... - mondta suttogva de meghallottam.

- Mit mondtál? - kérdezem.

- Semmi, semmi - védi magát.

- Én is így gondoltam - nézek rá elégedetten.
- Komolyra fordítva a szót... Én örülök nektek. Csak ne törje össze a szíved. - mondom mosolyogva és kinyujtom a kezem.

- Nem fogja - ölel meg.

- Az én barátnőm, felnőtt - mondom elérzékenyülve.

- Hülye! - vág hozzám egy párnát. - Na és mesélj. Mi van veled és Tommal? Érzel iránta valamit?  - kezd faggatni.

- Azt hiszem igen- pirultam el, mire Lili elkezdett ujjongani - Nagyon kedves fiú, jóképű, figyelmes. Egyszerűen tökéletes.. -  ábrándoztam. - Már a találkozásunk előtt is kedveltem kicsit, hát még most!

- Mit ne mondjak, kifogtad a nagy halat - kuncogott Lili.

- De vajon ő is így érez? Ugyan! Miért pont én kellenék neki! - legyintettem. - Annyi mindenkit megkaphat.

- Figyelj, én ennyi ismeretség után leszürtem róla hogy nem egy playboy. Megbecsüli a nőket. És mi ez a szöveg hogy "úgysem én kellek neki?" Meg ne halljam megint! Miért ne kellenél neki? Gyönyörű vagy, kedves, okos. Tökéletes pár lennétek!

- Aranyos vagy! Nélküled már a gödör alján lennék! - mondom szipogva és a nyakába borultam.

- Tudom drága! Na de szedd össze magad. Holnap kicsinosítalak és bedobod magad! - mondja a nagy tervet.

- Oké Kupido! - nevettem fel.

Tom szemszöge:

- Szóval... Mi is volt ez az egész Lilivel? - fontam össze a karom a mellkason előtt.

- Hát láthattad. Kicsit egymásba gabalyodtunk. - vigyorgott Márk.

- Láttam. Csak azt sajnálom hogy Elizának is látnia kellett. - sóhajtottam fejrázva.

- Érzel valamit iránta ugye? - kérdezte, mire felkaptam a fejem. - Ezek szerint eltaláltam.

- Hogyne éreznék! Az a lány... Soha nem találkoztam hozzá hasonlóval! Már amikor először találkoztunk tudtam hogy nem átlagos. - áradoztam.

- Hajaj haver! Te durván beleszerettél! - világosít fel Mark.

- Attól tartok igen - sóhajtok. - De vajon ő is így érez?

- Csak egyféleképpen tudhatjuk meg - állt fel Mark az ágyról. Elmosolyodtam.
Induljon az akció!

Eliza szemszöge:

Másnap reggel lementünk reggelizni ahogy szoktunk. De a fiúk nem voltam ott.

- Ez fura. Ilyenkor már rég itt szoktak lenni - mondta furcsállva Lili.

- Biztos alszanak még - próbáltam nyugtatni magunkat.
Csak nem szöktek meg.

Nem telt bele pár perc, feltünt a két jó madár.

- Jó reggelt lányok! - köszönt Tom.

- Jó reggelt! Már kezdünk aggódni értetek, hol voltatok? - teszi fel a kérdést Lili.

A két fiú össze nézett.
- Elintéztünk egy két dolgot. - mondta Mark.

- Ahaa.. Értem - mondta Lili, de hallottam a hangján hogy nem hisz nekik. Én is furcsálltam a dolgot. Biztos csak fiús dolgokat csináltak.

Reggelinél nem sokat beszélgettünk. Nagyon csendesen voltak a fiúk.

- Van kedvetek Elmenni ma a British Museumba? Olyan szívesen megnézném -
kérdeztem csillogó szemekkel.

- Én szívesen megyek- jelentkezett Lili.

- Bocsi de mi most nem tudunk menni. Rengeteg dolgunk van mára. Interjú, fotózás.. Ilyenek. De legközelebb mindenképp elmegyünk mi is - mondta sajnálkozva Tom.

- Oh oké.  Akkor megyünk ketten - mondtam kicsit szomorúan.

- Érezzétek jól magatokat! Nekünk rohanunk kell! Legyetek jók! - mondta Tom és Markkal az oldalán, el is szaladt.

- Ez fura volt- néztem, Lilire.

- Nagyon fura. Mintha titkolnának valamit - gondolkodott el.

- Áh szerintem csak paranoiás vagy - legyintettem.

Megreggeliztünk, összepakoltunk és el indultunk a múseumba. Kellett várnunk egy órát arra hogy bemehessünk. De megérte. Annyi érdekes dolgot láttunk. Kár hogy Tomék nem jöttek. Egye neg őket a penész.

Sajnos ez a furcsa viselkedés nem csak egy napig tartott. Másnap ugyanúgy lemondták a velünk való programozást. Megértettem hisz egy színésznek sok a dolga, de akkor is furcsa volt.
Ott kezdtem el gyanakodni, amikor Zendayával beszéltem egyik nap. Említettem neki hogy biztos nehéz lehet minden nap forgatni. Meglepetésemre azt mondta hogy két napja nem volt forgatás. Legalább is neki, Robertnek és Tomnak.
Itt már biztos voltam benne hogy Tom hazudik, de hogy miért arról fogalmam se volt. Minden este Lili ölében sírtam ki magam.

- Mit rontottam el? - szipogtam.

- Jaj drágám, ez nem a te hibád. Biztos meg volt rá az oka hogy ezt tegye. De ha legközelebb meglátom, kiverem belőle a szart is! - mondta Lili, mire sírva felnevettem.

- Megunt. Ennyi volt. Nem akar többet velünk lenni  - mondtam sirva.

- Nem, nem, itt valami más van a levegőben - mondta gyanakodva Lili.

Reggel Tomot a recepciónál találtam. Beszélni akartam vele, kikérdezni miért kerül és hazudik.

- Szia Tom - köszöntem neki.

- Szia Eliza! Valami baj van? - kérdezte. Gondolom látta rajtam hogy van valami.

- Mond meg te! Egész héten kerülsz, azt állítod hogy forgatáson vagy, pedig nem is a te jelenetedet forgatják. Mindig sietsz valahova. Mit titkolsz előlem Thomas Stanley Holland? - kérdeztem tőle kicsit idegesen.

- Eliza, meg tudom magyarázni! - nézett rám kicsit ilyeten Tom.

- Ajánlom is! - fontam keresztbe a kezem. - Csupa fül vagyok!

Sziasztok! Megérkeztem az új résszel. 🥰 Utólag is  nagyon köszönöm azt hogy már több mint ezren olvastátok a könyvem🙏😍 Nagyon sokat jelent❤️
Remélem tetszik nektek hogy Tom szemszögét is beleírtam🥰
Legyen még ilyen?