Never say Never (Tom Holland ff. ) BEFEJEZETT

8. rész

Másnap arra keltem hogy nagyon köhög valaki.  Az a valaki Lili volt. Az ablaknál állt egy plédbe bugyolálva.
Felültem az ágyon.

- Lili, minden rendben? - kérdeztem mire felém fordult.

- Ó bocsi ha felébresztettelek! Azt hiszem kicsit megbetegedtem. A nyár közepén - nevetett fel kínosan. Kiugrottam az ágyból és odasétáltam hozzá.

-Akkor le kéne feküdnöd pihenni, nem pedig ácsorogni! - szidtam le és visszatessékeltem az ágyba.

Ő befeküdt és én jól betakartam. Meg fogtam a homlokát. Forró volt.

- Te jó ég Lili, lángolsz! Azonnal hozok neked hideg borogatást!

Odaszaladtam a mosdókagylóhoz, elővettem egy kis törülközöt, engedtem rá hideg vizet majd visszaszaladtam barátnőmhöz és a fejére tettem.

- Köszönöm - mondta halkan.

- Miért nem keltettél fel hogy rosszul vagy? - kérdeztem meg aggódva.

- Nem akartalak felébreszteni. Meg akkor még nem voltam ennyire szarul - válaszolt.

- Akkor is! Az fontos hogy jól legyél! Mit hozzák neked? Keressek gyógyszert? Hozzak reggelit? Teát? - kérdezgettem.

- Öhm.. Nincs étvágyam de egy meleg tea jól esne - mondta.

- Azonnal hozom! Egyedül hagyhatlak 5 percre? Nem fogsz meghalni addig ugye? - kérdeztem.

- Nem! - nevetett fel de végül köhögésbe torkollott.

-Sietek vissza! - kaptam fel a szoba kulcsot.
Kiszaladtam a folyosóra a lifthez. Szerenycsére pont ment le 2 ember így befértem hozzájuk. Egy "köszönöm" után megálltam az ajtó előtt hogy kilőhessek ha megállunk. Így is lett. Szegény emberek nem értették miért szaladok.

Beszaladtan az ebédlőbe. Odamentem a pulthoz ahol a teák, kávék és ilyenek voltak és töltöttem egy nagy pohár meleg teát.
Először nem nagyon akart kiengedni vele a nő aki az ajtónál ált de miután mondtam neki hogy a barátnőm rosszul van és nem tud lejönni, elengedett.
Ügyelve arra hogy ne lögyböljem ki a teát, siettem vissza Lilihez.

Mikor benyitottam minden úgy volt ahogy 5 perce. Lili ugyanúgy az ágyba feküdt betakarva.

- Hálisten még élsz! - mondtam mosolyogva.

- Nagyon vicces Liza! - forgatta meg a szemeit és a teáért nyúlt.

- Most miért? Akkor tök felesleges szaladtam volna le az ebédlőbe, totál hülyét csinálva magamból egy pohár teáért! - mondtam még mindig nevetve.

- Jól van, köszönöm szépen!

- Nincs mit! - mondtam mosolyogva.

-Tommal nem találkoztál? - kérdezte.

- Annyira rohantam, nem is figyeltem hogy lent volt-e már. - vontam meg a vállam. - Nem volt időm erre gondolni amikor haldokolsz!

- Kösz.

- Szeri vaan! - vigyorogtam.

- Ja, szeri van - próbálta komolyan mondani de láttam hogy mosolyog a szeme.

- Akkor lőttek a mai programnak - sóhajtottam fel.

- Sajnálom. Csak én lehetek ilyen béna hogy júliusban megbetegszem - mondta szomorúan barátnőm.

- Jaaj semmi baj. Úgyis kellett egy nap amikor nem csinálunk semmit- legyintett - Nézünk TV-t?

- Aha - bólintott mire bekapcsoltam az angol adást. Valami britt szappanopera ment. Csodás. Mindketten csendben néztük azt hogy csalja meg Huanita a férjét Huliót egy másik férfival Huannal. Nagyon élvezetes mondhatom.

Kb fél óra múlva kopogtak az ajtón. Nagy nehezen felálltam és odamentem kinyitni.
Tom állt az ajtóban.

- Jó reggelt Tom!  Mi szél hozott erre? - köszöntem mosolyogva.

- Jó reggelt Eliza! Csak tudni akartam minden rendben-e. Úgy elrohantál a reggelinél. Lili le se jött. Baj van? - kérdezte aggódva

- Lili lebetegedett. Teáért mentem neki.

- Jaj szegénykém! Mi a baja? - kérdezte aggódva.

- Láza van köhög és hányingere van. - mondom gondterhelten.

- Ouh jobbulást neki!

- Mondd meg neki te! - invitáltam be mosolyogva.

- Szia Tom! - köszönt neki Lili.

- Szia Lili! Hallom nem vagy a toppon.

- Hát ja. Minden másodpercben úgy érzem hogy mindjárt ide hányok. Pedig nem is ettem semmit. És fázom. Nyáron! Értitek ti ezt? - feleli hihetetlenkedve.

- Ez ezzel jár sajnos. Jobbulást! - mondta kedvesen Tom.

- Köszi Tommy! - felelte Lili mire Tommal felnevettünk ezen a csodás beceneven.

- Ahj annyira kár hogy így alakult, olyan jó programot találtam ki mára! - mondta sajnálkozva Tommy.

- Tényleg? Mit? - kérdeztem kíváncsian.

- Hát így már mindegy, nem lényeges! - válaszolta somolyogva.

- Naaa, mond el! - kérlelte őt Lili is.

- Meglepi lett volna de így már elúszott - húzta tovább az agyunk.

- Akkor már nem tudjuk meg mi az? - bigyesztettem le a számat.

- Talán egyszer! - kacsintott Tom.

- De gyerekek ez nem helyes! Nem mondhatjátok le a programot miattam!
Menjetek, érezzétek jól magatokat, elvégre nem azért vagyunk itt hogy a hotel szobában tengődjünk! Menjetek, én megleszek itt! - mondta nagylelkűen Lili.

- Aranyos vagy de nem hagylak itt egyedül! - ingattam a fejem.

- Nekem van egy ötletem - szólalt meg Tom. - Mi lenne ha idehívnám Markot hogy vigyázzon rá. Úgyis jól kijöttek a múltkor is. - Ajánlja fel.

- Ó igen, az nagyon jó lenne! - mondta Lili azzal a nézéssel. IGEN AZZAL A NÉZÉSSEL. Tudtam mire megy ki a játék. Ismerem már mint a rossz pénzt.
Meg forgattam a szemem.

- Jó legyen. - adtam be a derekam.

- Ezaz! - örül meg barátnőm, Tom pedig elment telefonálni.

Pár perc múlva meg is érkezik a megmentő.

- Sziasztok lányok! - köszönt nekünk.

- Szia! - köszöntünk vissza.

- Na akkor azt hiszem mehetünk is - nézett rám Tom, mire bólintottam és Márkhoz fordultam.

- Úgy vigyázz rá mint a szemed fényévre különben kiheréllek! - fenyegettem meg mire felnevetett. Szegény Tom nem értette mi a szitu mert magyarul mondtam.

- Akkor elmentünk! Legyetek jók! - köszöntünk Tommal, majd kiléptünk az ajtón.

Sziasztok!❤️
Először is nagyon boldog új évet mindenkinek! 🥰
Másodszor nagyon köszönöm, hogy ennyien hozzáadtátok a könyvem az olvasólistátokhoz❤️🙏 El sem tudjátok képzelni hogy mennyire jól esik❤️
Sajnálom hogy ilyen sokáig tartott az hogy hozzam az új részt de nem volt ihletem. Most is csak ilyen rövidre futotta, de nem akartalak titeket rész nélkül hagyni🥺❤️
Jövőhéten jön a kövi rész! 🥰
Puszii😘❤️