Never say Never (Tom Holland ff. ) BEFEJEZETT

7. Rész

A reggel megint ugyanúgy telt. Felkeltünk, elkészültünk, elmentünk reggelizni. Annyi volt a különbség hogy mikor beléptünk az étkezőbe, Tom integetett nekünk hogy üljünk oda hozzá.

-Jó reggelt lányok! - Hogy aludtatok? - kérdezte azzal a cuki britt akcentusával. Aww.

- Neked is jó reggelt! - köszöntem mosolyogva és leültem vele szemben. - Én szuperül, köszi hogy kérded.

- Jó reggelt! Én is jól aludtam köszi- ült le mellénk Lili is. - És te?

- Oh én is remekül. Ma is forgatás lesz. Van kedvetek jönni?

- Ez kérdés? Persze hogy! - csillant fel a szemem.

- Szintén! - bólogat hevesen Lili is.

- Szuper! Akkor reggeli után egy negyed órával találkozunk ugyanott a recepciónál- mondta.

- Oksi. És most jó étvágyat gyerekek! - mondta Lili, majd beleharapott egy nagy darab bundás kenyérbe. Mi Tommal csak nevetve figyeltük haspók barátnőmet.

Miután megreggeliztünk, gyorsan felsiettünk a szobánkba, összepakoltuk ami kell és vissza lesiettünk a recepció elé, ahol Tom már várt minket. Jó gyors ez az ember.
El is indultunk a forgatási helyszín felé, oda ahol tegnap voltunk. Most egy gyorsabb útvonalat választottunk. A tipic, piros, emeletes busszal mentünk mert Lilivel nagyon szerettünk volna ezzel utazni. Felültünk a felső részre ahol, a nyár alkalmával nem volt tető. Nagyon izgi volt. Csak úgy lobogott a hajunk a szélben. Tom megígérte hogy visszafelé is ilyennel jövünk. Juppii!

Mikor negérkeztünk a forgatásra, szinte minden úgy zsjlott mint tegnap. Tomhoz mindenféle stábtag rohant oda, minket leültettek. Néztük a készülődést.

Pár perccel később Zendaya is megjelent, de nem tudtunk vele beszélni, neki is készülnie kellett. De eltátogta hogy utána mindenképp beszélünk.
Láttuk Robert Downey Jr-t is de nyilván nem mentünk oda hozzá.  Majd forgatás után.

Hirtelen kivágódik az ajtó és egy kb Tommal egyidős, sötétbarna, inkább már fekete göndöres, hullámos hajú, szemüveges, enyhén borostás fiú lép be rajta.
Mondanom sem kell hogy mindketten tátva maraft a szánk. Nagyon durván helyes volt.

- Bocsánat hogy késtem! Nagy volt a forgalom - szólal meg mély férfias hangján.

- Mark! Már azt hittem soha nem érsz ide haver! - pacsizik le vele Tom.

-Tudod hogy mindig jövök amint tudok- mondta a srác, akit ezek szerint Marknak hívnak.

- Tudom- mosolygott Tom majd felénk fordult - Mark, ők itt Lili és Eliza. Akikről meséltem. Lányok, ő itt Mark, a legjobb haverom- mutat be minket egymásnak

- Megkérdezhetem hogy mégis mit meséltél neki rólunk? - kiváncsiskodott Lili.

- Igazából semmit, csak mondta hogy meg ismert két lányt. Akik másik országból jöttek.. Honnan is?- kérdezősködött ő is.

- Magyarország - feleltük Lilivel egyszerre. Marknak leesett az álla.

- Magyarok vagytok? - kérdez rá magyarul.

- Igen. Te is az vagy? - tátjuk el mi is a szánkat.

- Igen! - nevet fel Márk- Milyen kicsi a világ!

- Durva! - mondta Lili.

- Elnézést.. - mondta Tom- Bocsánat hogy meg zavarom, a beszélgetést de lehetne olyan nyelven amit én is értek? - nevet fel.

- Jaj persze, bocsi csak nagyon megörültünk egymásnak. Mindig jó magyarokkal találkozni külföldön - kezdek bele a magyarázkodásba.

- Ezzel én is így vagyok - mondta Márk is.

- Na akkor lesz miről beszélgetnetek! - mosolygott Tom. - Nekem most mennem kell szóval legyetek jók! - köszönt majd el is rohant.

Márk leült mellénk.

- Na és meséljetek, hogy kerültök ide?- kezdtük újra magyarul folytatni a beszélgetést.

- Eliza 18. szülinapját ünnepeljük "egy hónap Londonban" léttel- meséli Lili.

- Nahát! Boldog 18at! - mondta mosolyogva Márk.

- Köszönöm! - mosolyogtam vissza. - És te hogy kerülsz ide? Ráadásul Tom Holland mellé?

- Nos ez hosszú sztori. Miután leérettségiztem, úgy döntöttem hogy külföldi egyetemre szeretnék menni. Így esett a választásom Cambridge-re. Itt ismertem meg Tomot, legjobb haverok lettünk. Ennek már 6 éve.- foglalta össze röviden

- Waow! Szerencsés vagy! - tátom el a számát.

- Hát igen! - húzta ki magát, mire elnevettük magunkat.

Nem is igazán figyeltünk a forgatás eseményeire, csak beszélgettünk, beszélettünk és beszélgettünk. Egy csomó minden mást is megtudtunk Márkról, ilyen alap dolgokat is mint pl hogy Budapesten lakott, mielőtt idejött, vagy hogy mi a kedvenc filmje, tantárgya, színe étele, mit tanult az egyetemen, mit dolgozik most stb. Mondhatni jól összebarátkoztunk.

- Na és találkoztatok már Roberttel? - kérdezi Márk.

- Nem, még sajnos nem. De Tom azt mondta hogy ma találkozhatunk vele. - meséltem.

- És te találkoztál már vele? - kérdi Lili.

- Váltottunk már pár szót. Jófej nagyon. - mondta mosolyogva Márk.

- Mi csak Zendayával találkoztunk tegnap. Sokat beszélgettünk vele. Ő is nagyon kedves - mondtam mosolyogva- Még a telefonszámát is megadta hogy hívjuk fel ha úgy van!

- Azta! Nem semmi! - tátotta el Márk a száját

A csodás eszmecserénket az zavarta meg hogy vége lett a forgatásnak. Tom gyorsan Ide futott hozzánk.

- Gyertek lányok! RDJ-nek most van ideje! - mondta a nagy hírt mire felpattantunk és követtük Tomot aki már vissza is szaladt RDJ-hez.

- Úristen, menten elájulok! - kezdte el legyezgetni magát Lili.

- Úristen, nehogy! - fordultam hozzá ilyeten.

Odamentunk Tomhoz és Roberthez.

- Sziasztok! - köszöntünk félénken.

- Sziasztok lányok! Bocsánat hogy tegnap nem tudtunk találkozni, de sietnem kellett! - mondta sajnálkozva Robert - Pedig már olyan sok jót hallottam rólatok Tomtól. Tényleg Magyarországról jöttetek? Jártam már ott kb 10 éve. Budapesten. Nagyon szép város. - mondta és mondta és mondta. Elég bőbeszédű. De így szeretjük.

- Igen tényleg az. - kapcsoltam először. - Nem, akarok 12 éves rajongó fangirlnek tünni de... Csinálhatunk egy képet? - kérdeztem félénken.

- Persze! Álljatok ide! - mondta széles mosollyal.

- Tom, megcsinálnám kérlek? - nyújtottam oda neki a telefonom.

-Persze! - vette el a készüléket. - Mondjátok hogy "Vasember!" - mondta és már lőtte is a képeket. Mi meg vigyorogtunk rajta mint a vadalma.

-Köszönjük szépen! - hálálkodtam.

- Ugyan, én köszönöm! Most viszont mennem kell, nagyon örültem lányok! - búcsúzott tőlünk Robert és egy-egy ölelésre húzott minket.

-Mi köszönjük hogy szakítottál ránk időt! - öleltem meg szorosan.

-Remélem találkozunk legközelebb is! Sziasztok lányok! - köszönt majd el is ment.

- Szia! - kiáltottuk utána, majd Tomhoz fordultunk aki mosolyogva nézett minket.