Never say Never (Tom Holland ff. ) BEFEJEZETT

2. rész

Reggel már az ébresztő előtt kipattantak a szemeim. Oldalra néztem és mérgesen konstratáltam hogy Lili még mindig alszik. Gondoltam rá ugrom és felkeltem. Így is tettem. Szép lassan felültem és hassal ráborultam. Mondanom sem kell egyből felkelt sőt!

- Te teljesen megőrültél?? Azt akarod hogy az ágyba hányjak?? - förmedt rám.

- Jól van na! Csak gondoltam felkeltelek hogy ne késsünk el! - forgattam a szemem mosolyogva.

- Úgy is felkeltem volna az ébresztőre. - forgatja meg ő is a szemét.

- Ó istenem az a tíz perc!

- Nagyon is sokat számít! - dobott meg egy párnával. Megint.

- Na jó ha tovább veszekszünk akkor tényleg lekéssük a gépet!

Kikászálódtunk az ágyból és le mentünk reggelizni. Készítettem magunknak kávét. Meg ettünk melegszendvicset.

Utána iszkoltunk fel átöltözni.
Én egy sötétkék, hosszú, buggyos nadrágot vettem fel egy fehér rövidujjú haspolóval és felkaptam egy farmerkabátot is ha netán esne. Bár ha fülledt idő lesz akkor nem kell.
Aztán megnézzük hogy mindent betettünk-e.
Végül pedig levittük a bőröndömet a kocsiba. Apáék vittek el minket a reptérig.
Az út csendesen telt. Mindannyian a gondolatainkba merültünk.
Észre se vettem és már ott is voltunk.
Becsekkoltunk, elintéztünk mindent. Most itt a búcsú ideje.

Anya félig könnyes szemmel ölelt meg

- Nagyon, nagyon, nagyon vigyázzatok magatokra lányok! - ölelt meg szorosan. - Ne menjetek sehova egyedül, ne hagyjátok el a másikat! Ne álljatok szóba idegenekkel! Eliza, Lili, ígérjétek meg jó?

- Megígérjük anya! - öleltem én is át. - Nagyon fogtok hiányozni!

- Te is, ti is nekünk drágaságom! - megöleltem apát is addig anya meg ölelte Lilit is.

- Szia Lívia! Ti is vigyázzatok magatokra! - igen, Lili és a szüleim olyan jóban vannak hogy tegeződnek.

- Szia Lili!

Amikor végre mindenki elköszönt mindenkitől akkor végre elindultunk és felszálltunk a gépre.
Én az ablak mellett foglaltam helyet, Lili meg mellettem.

- El sem hiszem hogy itt vagyunk! - szorítóm meg a kezét.

- Én se. De még nem vagyunk ott. - kacsint rám.

- Csak kb két óra és Londonban leszünk...

- Bizony!

Innentől kezdve mindketten zenét hallgattunk és néztünk ki a fejünkből.
Néztem kifelé az ablakon. Néztem ahogy a magasba emelkedünk. Ahogy elsuhan a táj. Lenyűgözött. Mivel ez volt az első repülő utam. Szerencsére nem kezdett el fájni a fejem. Annyira izgulok. Még sosem jártam Londonban. Lili mindig azt mondja hátha felszedünk valami helyes külföldi pasit. Én nem hiszek benne. Csodák nincsenek. Majd jön amikor és akivel jön. Ezután elaludtam.

A nagy alvásból az szakított ki hogy megérkeztünk. ÚRISTEN MEG ÉRKEZTÜNK!
El sem hiszem!

Ránézek Lilire aki szintén nem hiszi el.

- Itt vagyunk Londonban - suttogom neki.

- Igen! - csillan fel a szeme.

Miután leszálltunk a repülőről, elmentünk megkeresni a poggyászunkat. Várni kellett egy kicsit amíg megérkezett a futószalagra.

- Szerintem ma menjünk el várost nézni! - dobom fel az ötletet.

-Szerintem is de előbb keressük meg a hotelt és pakolunk le.