Leave or Stay?

Tizenegyedik fejezet

Tina

Miután kiraktuk Alexet nehogy sétálnia kelljen pár métert és mi is hazaértünk, gyorsan összedobtam egy ebédet és készülődtem, hogy időben oda érjek este Wolfhoz.
Ugyan még volt körülbelül öt órám az indulásig addig még rengeteg teendőm volt, mint például Macit levinni sétálni, elindítani egy vagy két mosást illetve magamat is rendbe kellet még szednem. A hajam akár egy szénaboglya úgy állt.
– Tuti nem baj hogy megint itt leledzem nálad? – kérdezte Rike miközben épp az utolsó simításokkal fejeztem be a Mac’n’Cheese-t.
– Ha még egyszer megkérdezed esküszöm baj lesz. – fenyegettem meg.
– Értettem, befogom. – nevetett fel, én pedig örültem, hogy vette a lapot.
– Helyes.
Ebédeltünk, majd amíg én rendet teremtettem a lakásban Riker Macival játszott. Jó volt látni, ahogy kijöttek egymással, ugyanis Maci nem sok embert engedett közel magához ilyen rövid idő alatt.
Mire mindennel kész lettem a lakásban, már alig csak két órám volt hátra az indulásig, így gyorsan lezuhanyoztam és hajat is mostam, hogy vállalhatóbban nézzen ki madárfészek a fejemen.
Az utolsó egy órára pedig maradt Maci lefárasztása, és ruha kiválasztása. Nem terveztem nagyon kicsípni magam, de tudtam, Wolf szeretni megadni az ilyen esték módját, így a szokásos farmer-póló együttesemen mindenképp kellett tuningolnom egy kicsit.
– Van kedved lejönni velünk egy gyors sétára? – kérdeztem Rikert.
– Igen, egy perc és jövök.
Amíg a fiú felöltözött én ráadtam Macira a hámot, és ő ezek után már feszülten várta, hogy elinduljunk végre.
– Amúgy mi lesz a program?
– Semmi különös, beszélgetünk. Egy kis lelki fröccs a főnökkel, remélhetőleg alkohol nélkül. – nevettem fel amikor eszembe jutott mi történt a múltkori ilyen estén.
Aznap annyira rohanásban voltam mindennel, hogy nem ettem semmit, így este a két vodka narancs rendesen fejbe vágott. Wolfnak kellett haza vinnie, de mivel a kulcsomat sem találtam, így a végén nála töltöttem az éjszakát.
– Ha esetleg érted kell menni majd, szólj. Úgyis jövök eggyel. – kacsintott rám.
– Köszönöm, de remélem a saját lábamon jövök majd haza.
– Az ajánlat él, te döntesz róla.
A nem sokkal ezelőtti ölelése után további kérdéseket ébresztett bennem az ajánlata, nem igazán értettem merre is tartunk.

Háromnegyed órányi sétával később már egy fáradtabb szőrgombóckával érkeztünk vissza a lakásba, én pedig indultam is öltözni.
Egy fekete farmert és bordó pántos felsőt vettem fel, amihez fekete alapon színes virágmintás blúzt párosítottam, és a bézs sneakerembe ugrottam az egész öltözet mellé.
A hajamat pedig csak egy egyszerű csattal idomítottam a helyére.
– Mit szólsz? – álltam a telefonját bűvölő Rike elé.
Alapvetően nem szoktam véleményeket kérni az öltözékemre, de most valamiért kivételt tettem.
Nem válaszolt azonnal és láthatóan el-elidőzött rajtam a szeme egy két ponton.
– Nagyon jól nézel ki. – ocsúdott fel.
– Köszönöm! Meglesztek ketten?
– Persze!
– Akkor jó, nem tudom mikor érkezem, Wolf agymenésétől függ. Úgyhogy ne várjatok nagyon sokáig rám.
– Rendben, érezd jól magad! És… Tina! Az ajánlatom még él!
Felnevettem, valahogy nem tudtam elképzelni a helyzetet, hogy ő hozzon haza és vigyázzon rám, mégis valami hasonló történt.

Wolffal az egyik szintén a szakmában lévő ismérősének a bárjába vettük utunkat.
A hely nagyon hangulatos volt, mégis nyugodt. A miénkhez képest ezt inkább kávézónak mondtam volna, tekintve hogy mennyire halk volt.
– De kirittyentetted magad, ma chéri*!
– Annyira azért nem is! – böktem oldalba – Te is jól nézel ki.
Miután kitárgyaltuk, hogy mindketten túlöltöztünk a másikhoz végre bementünk a bárba.
Egy kisebb boxba ültünk be az ajtó mellet, hogy ha esetleg ki akarnánk menni valamiért akkor az könnyen menjen.
– Na mi a helyzet a kúrálgatós sráccal? – kérdezte a főnököm mikor már megkaptuk a rendelt üdítőnket.
Szerencsétlenségemre pont akkor tette fel a kérdését mikor épp bele ittam az enyémbe. A félre nyelt kortytól enyhén fuldokolva próbáltam meg ellenkezni vele.
– Először is, semmi kétértelmű kérdés Wolf! Másodszor pedig jól van.
– Nem volt ebben semmi kétértelmű ma petit amie*. Rossz az, aki rosszra gondol. Én csak érdeklődtem, hogy jobban van e már a fiú akit ápolgatsz.
– Jobban van szerencsére, bár most is épp nálam tölti idejét.
– Na, csak nem oda költözött?
– Nem-nem, csak valamiért amit nem magyarázott meg jobban, szerette volna nálam tölteni a napot a futóversenye után.
– Valamiért, hm? Lehet csak egy kis levezetésre van szüksége. – húzogatta a szemöldökét.
– Az isten szerelmére Wolf…! – csaptam kicsit vállon – Nem vagyunk együtt!
– Még! Vagy netán át adod nekem a lehetőséget? Az a motor egész jókat ígér…
Ha nem több mint öt éves ismerettség lenne mögöttünk még el is hittem volna, hogy komolyan elgondolkozott.
– Nem is volt semmi köztetek?
– Nem. – vágtam rá hirtelen és azonnal tudtam, rosszul tettem.
– Szóval volt, halljam.
– Most nem rólam kéne beszélgetnünk, ezt ugye tudod? Úgy volt, hogy a te dolgaidat tárgyaljuk ki.
– Ez érdekesebb, szóval halljuk. – sürgetett a kezével hogy kezdjem már.
Rosszabb volt mint egy akaratos kisgyerek, ezért nem tehettem mást, beadtam a derekam.
Elmeséltem neki mindent a csókról ami volt köztünk egészen addig, hogy megölelt. Hiszen csak ezt a két dolgot tudtam felhozni arra mint történést közöttünk.
– Elcsattant egy csók és csak most mondod? – a mondandóm végén már-már szinte levegőért kapkodva kérdezett.
– Nem volt nagy dolog, és csak ő csókólt meg engem.
Próbáltam hihetően mondani ezt, de az volt a helyzet, hogy miközben felidéztem az akkor történteket valójában rá jöttem,  talán mégis számított ez nekem valamit.
– Ha nem lett volna nagy dolog, akkor az előbb nem olyan hirtelen válaszolsz Tina, higgy nekem, ismerem a szerelmet.

Keserűséget éreztem a hangjában, és ez nem tetszett. Wolf tényleg könnyen felismerte a szerelmet ha látta máson akár egy halvány jelét is, de sajnos önmaga körül már nem mentek ilyen könnyen a dolgok.
A szerelem szépen kikerülte őt mindig.
– Mesélsz a múltkoriról? – próbáltam óvatosan puhatolózni.
– Szívesen mesélek ma douce*, de ahhoz előbb valami erősebb kell, mint a gyerek pezsgő.
– Megbeszéltük, hogy semmi alkohol, vendégem van.
– Te is láttad őt részegen, ő is láthat téged spiccesen. – jelentette ki egyszerűen és már rendelte is a szokásos körünket. Ami nem volt más mint vodka-narancs és gyümölcsbor párosa.
Miután megkaptuk az italokat Wolf elmesélte, hogy a legutóbbi partere szintén az éjszakázásait nem tudta elviselni és ezért hagyta ott. Pedig már harmadjára próbálták meg újra együtt.
Beszélgettünk még arról hogy miként hozna össze engem és Rikert, milyen csavaros megoldásokkal, illetve szóba került az is hogy terjeszkedne a Wolf’s-al csak még nem tudta, miként.
Ahogy az idő telt sajnos a poharak száma is nőtt előttünk és nekem már kezdett a fejembe szállni az alkohol.

Riker

Már épp aludni készülődtem amikor kopogást hallottam kintről. Nem tudtam  jó ötlet lenne e kinyitnom az ajtót vagy sem, hiszen csak vendégként voltam Tinánál, ám végül csak cselekedtem.
Meglepő látvány tárult elém, olyan amire egyáltalán nem számítottam.
Wolf – legalábbis a következtetéseim alapján csak ő lehetett – kísérte haza a már bórgőzös Tinát.
– Remélem tudsz segíteni, egyébként Wolf. – mutatkozott be, felém nyújtva a szabad kezét.
Összezavarodtam, nem tudtam mégis mit kellene csináljak, még sosem láttam Tinát alkohol hatása alatt.
– Na mi lesz csak állsz ott vagy segítesz? – kérdezett Wolf mikor már egy ideje csak bámultam ki a fejemből.
– Mit csináljak?
– Csak segíts eljuttatni az ágyba, és én majd átöltöztetem.
– Jól vagyok fiúk, megoldom egyedül is. – szólt közbe elég kótyagosan Tina.
– Persze-persze petite fille*, de ezt már megbeszéltük hazafelé.
Hogy mi?
Majd ő átöltözteti, és én meg bízzak benne? Nem akartam hangosan kinyílvánítani de egyáltalán nem tetszett ez a felállás.
– Jajj ne nézz már ilyen rémülten! – szólt rám újra – Nem csinálok vele semmit, különben is, másik kapura játszom.
– Oh, okés.  – nem igazán tudtam hogyan kellett volna reagálnom erre. Elég ritkán közölte velem valaki az éjszaka közepén hogy a másik nemhez vonzódik. Azaz idáig soha.
Óvatosan befektettük Tinát az ágyba, és ott hagytam őket ketten míg Wolf átöltöztette őt.
Egyáltalán nem tetszett, hogy egy másik pasi öltözteti, és a sárga kis szörnyeteg ijesztően kezdte fúrni az oldalam. Holott semmi oka nem volt rá, hiszen nem voltunk együtt Tinával vagy bármi hasonló.
Ugyanakkor az, hogy Wolf kijelentette nem egy kapura játszunk valamicskét javított a helyzeten, már ha igazat mondott..
– Na én itt végeztem, vigyázz rá nehogy baja legyen! – köszönt el srác miután megküzdött Tinával meg a ruháival, és magunkra hagyott minket.
Becsuktam utána az ajtót és indultam volna a megágyazott kanapé felé azonban Tina kiáltott utánam.
– Igen? – léptem be a szobájába.
– Aludj velem.

___________________

* ma chéri - kedvesem
* ma petite amie - barátnőm
* ma douce édesem
* petite fille - kislány