Leave or Stay?

Negyedik fejezet

TINA

Hazafelé menet még tankoltam, majd a ház előtt a szokásos helyemen parkoltam a meggyel, és indultam is fel.
Beléptem az ajtón és épphogy csak volt időm becsukni azt, mert a kis Macim már jött is üdvözölni.
Minden rossz szándék nélkül könnyedén felkent az ajtóra jelezvén, még nem volt meg az esti séta.
Lekaptam, a pórázát a fogasról és indultunk is.
Hiába értem néha rettenetesen fáradtan haza, sosem hagytuk ki az esti sétákat.
Megérdemelte, megmentette az életem.
Már bőven éjfél körül járt az idő mikor hazaértünk az esti testmozgásból.
Valamikor éjjel csörgött a telefonom, Rike hívott.
A számát még a haza úton kértem el Alextől, hogy tudjam, ha ő hív.
-Helló, Tina ugye? - hallottam egy ismeretlen hangot mikor felvettem.
Erre nem igazán számítottam.
-Igen, és ott?
-Matthew, Rike nagybátyja. Felhívott, hogy eléggé rosszul van, így át jöttem hozzá. - kezdte magyarázni - Amikor ideértem nagyon rossz állapotban találtam rá. Felajánlottam, hogy elviszem az ügyeletre, de ellenkezett még így is... - ennél a mondatnál rosszallást véltem felfedezni hangjában - Majd kérte, inkább kérjelek, meg hogy gyere át hozzá.
Aggódott, ezt tisztán észre lehetett venni.
Gyorsan kalkuláltam, hogy mennyi idő alatt is érnék oda, felöltözéssel együtt.
- Körülbelül  huszonöt perc és ott vagyok!
A kocsiba beülve rá nyomtam a GPS-emen az utolsó címre és az alapján már indultam is.
A kapu nyitó kódot Matthew elküldte SMS-ben, ezáltal könnyen bejutottam.
A bemutatkozást a telefon után lényegtelennek éreztem, ezért azt elhagyva kérdeztem meg tőle, hogy mivel állunk szemben. A válasz egyszerű volt.
Migrén.
Bár a besötétített, tárva nyitott ablakos szobából magamtól is rájöhettem volna.
-Egytől tízes skálán mennyire? - kérdeztem Rike-ot mikor oda értem mellé.
-Legalább tizenkettő.
Gondolataim cikáztak. Ha a kocsinál volt az addigi legerősebb, akkor most nagy gázban voltunk... Végig futottam az összes lehetőséget, de csak egyetlen egy jutott eszembe.
A gyógyszere.
Tudtam jól hogy szándékosan nem váltotta ki, de nem volt más megoldásunk. Csak egy 0-24-es patika kellett hozzá, és ha közelben nem is, nálunk volt olyan.
-Hol a pénztárcád?
-Az asztalon, de kérlek ne...
Nem vártam meg, hogy befejezze tiltakozását, odamentem az asztalhoz és megkerestem a szépen elrejtett receptet.
A papírral a kezemben már újra felöltözve indultam patikát vadászni.
-A szomszédos panelban van, egy 0-24-es próbáld meg ott. - ajánlotta Matthew.
-Okés, köszi. Maradsz addig? - kérdeztem még gyorsan mielőtt kiléptem volna a folyosóra.
-Persze, de utána mennem kell.
-Sietek.
A patikus kicsit akadékoskodott a gyógyszer erőssége miatt, azonban egy gyors magyarázat után végre megkaptam és indultam is vele vissza a fiúkhoz.
Felérve újra Matthew fogadott az ajtóban azonban most már indulásra készen.
-Ha nem bánod, elmentettem a számod és majd érdeklődnék, mert kétlem, hogy Rike válasz képes lenne egy hamar.
-Dehogy, semmi baj.
Elköszönt, és már ott sem volt, elképzelni sem tudtam hova siethetett ennyire az éjszaka közepén.
Rike-ot felsegítettem a földről, majd betámogattam az ágyához. Alig hogy ledőlt, én újra becsuktam az összes ablakot.
Nem tudtam ki nyitotta, ki de már hideg volt a szobában.
Kimentem a konyhába egy újabb pohár vízért majd a gyógyszerrel együtt odaadtam neki.
-A patikus azt mondta kb. tizenöt-harminc perc mire hat. - mondtam halkan, mellette ülve.
-Az se most lesz...
-Hányingered van még?
Eszembe jutott, hogy Matt mondta, most aura is társult a fejfájása mellé,  így jobbnak láttam rákérdezni.
Válaszul bólintott melyet a só lámpa gyér fényében éppen csak észre vettem.
- Tudom ma már sokadjára mondom... Próbálj meg pihenni kicsit, és ha nem javul a helyzet akkor kitalálunk valamit, rendben?
Megfogadta a tanácsomat, és viszonylag gyorsan el is aludt.

Nem sokkal később Alex hívott. Érdeklődött, mert a fiú őt is riasztotta Matthew-val együtt. Nagy nehezen kihámoztam a mondandójából, hogy Rike-ot még véletlenül se engedjem iskolába, és igazolást is kellene neki szerezni, mert egy újabb igazolatlan után már repítik.
Elgondolkodtam rajta hány hiányzása lehetett eddig.
A telefonálásunk után visszamentem Rike-hoz, aki addigra elaludt, én pedig ismét elfoglaltam az asztal melletti fotel szerűséget és leültem olvasni.
Szerencsére nyugodtan telt az éjszaka maradék része.
Valamikor Matthew is felhívott és én biztosítottam, hogy nem lesz semmi gond, ő pedig adott pár tippet arról, hogy mit és hol találok.