Leave or Stay?

Tizedik fejezet

Tina

Rike-on száz százalékosan érezni lehetett mennyire kiborította az egész orvos látogatás dolog. Ezért amikor megkérdezte bemegyek e vele, egyértelmű igen volt a válaszom.
Alig, hogy oda értünk, pár perc alatt be is hívtak minket.
Nyakamat tettem volna rá, hogy Rolls keze volt a dologban, ugyanis Adam megkérte, fogadjon minket.
– Nocsak-nocsak, ki jár erre? – üdvözölt a bátyám volt osztálytársa.
– Neked is, szia, Rolls! – mosolyogtam rá.
– Azt hittem már elfelejtetted. – durcizott be egy pillanatra – Kérdezném, miért vagytok itt, de nyilvánvaló. – nézett a bicegő fiú felé.
Hiába beszélgettem volna szívesen az idősebbik fiúval, igyekeztem a vizsgálatra terelni a témát, hogy Riker minél hamarabb fellélegezhessen.
– Attól tartok igazad lesz. – nézett fel rám Rolls miután ő is átmozgatta a fiú térdét.
– Röntgent nem is akarsz csinálni? – ámultam el.
– Csinálhatunk, de felesleges, szabad szemmel is jól látható a probléma. Egészen biztos, hogy a felgyülemlett folyadék okozza a fájdalmat, és emiatt van bedagadva is. Két megoldás van: elképzelhető, hogy lemegy önmagától ekkor csak türelem és pihentetés kérdése, de az is lehet, hogy nem. Ez esetben viszont le kell szívni, vagy gyorsíthatunk is a folyamaton és akár most azonnal is lecsapolhatjuk belőle, utána pedig könnyebben megy majd a gyógyulás. Tiéd a döntés. –  nézett Riker felé.
– Mennyi ideig kellene pihentetni?
Elképedtem, sportoló mivoltát tekintve biztosra vettem, hogy a leszívás mellett fog voksolni.
– Szerencsére nem sok víz keletkezett, így egy pár nap is elég szerintem, de ennek teljes ágynyugalommal a lehető legkevesebb mozgással kell telnie. Naponta többszöri krémezéssel és bandázsolással.
Azt követően, hogy Rike véglegesen a pihentetés mellett döntött, Rolls receptet írt nekünk a megfelelő krémről és fásliról. Majd az első kötözés közben elmagyarázta részletesen mi is a pontos teendő.
Mielőtt eljöttünk a lelkünkre kötötte, hogy hétfőn mindenképpen menjünk vissza kontrollra, mert, ha nem csökken a térdén a duzzanat, akkor bizony le kell majd szívni.

°

A hétvége sajnos gyorsan eltelt. Most, mivel nem voltam egyedül, az idő szinte repült.
Miután megtudtam Alextől, hogy Rike nem szeretne otthon lábadozni az anyja rosszallása miatt, úgy döntöttünk nálam tölti a pihenő idejét.
Nagyon jó társaságnak bizonyult és gyorsan megtaláltuk újra a közös hangot. Egyre több témát dobtunk fel egymásnak, ezáltal bőven volt miről beszélgetnünk.
Hétfőn, iskola után visszamentünk kontrollra, ahol Rolls megállapította, hogy szépen lejjebb ment a duzzanat a fiú térdén, tehát nem kellett leszívni.
Megérte hát a két napos ágynyugalom, némi isteni palacsinta sütéssel ötvözve.
Ha csak rá gondoltam még mindig meglepett a tette.
Nem vártam el, hogy bármivel is viszonozza a nálam töltött időt, de meglehetősen jólesett ez a gesztusa.
További gyógyulás céljából, és hogy a maradék  is felszívódjon a térdéből, Rolls megígértette vele, hogy amikor csak lehet, pihenteti, és még egy hétig legalább napi egyszer tesz rá dunsztkötést.
Ez a része a dolognak rám hárult, figyelnem kellett arra, nehogy túl hajtsa magát, és, hogy végképp ne üljön fel a motorjára.
Illetve a kötés feltétele is rám maradt, melyet egyáltalán nem sajnáltam, hiszen így legalább biztos voltam benne, nem felejtődik el.
Továbbá valahol mélyen még örültem is neki, hogy egy-egy fél órára, felugrik hozzám.
Kezdtem hozzászokni a társaságához.
Ezeken az alkalmakon is egész sokat beszélgettünk. Ilyenkor általában a motorjáról és az avval kapcsolatos kalandozásairól mesélt.
Még meg is ígérte, hogy egyszer majd engem is elvisz magával.
Szerettem hallgatni ezeket a sztorizgatásait, és elég sokat felfedett a személyiségének egy újabb, általam nem ismert oldaláról.

Azonban a mai nap egy másik témával, pontosabban kéréssel állt elő, amely futóversenyével volt kapcsolatos.
– Csak szeretném, hogyha valami nem jól sülne el, akkor legyen aki segít. Ez most valószínűleg úgy hangzik mintha kihasználnálak, de valójában ha ott lennél, nagyobb biztonságban érezném magam. – magyarázta.
– Rike, nyugi, nem kell magyarázkodnod. Szívesen elmegyek.
Ugyan nem értettem miért okoznék én nagyobb biztonságot neki, és azt sem hogy mitől félt, megnyugtattam és beleegyeztem hogy elmegyek.
– Köszönöm! – ragyogott fel az arca.
– Csak mondd meg mikor és hol, én pedig ott leszek.
– Holnap... – nagyon óvatosan ejtette ki a szót, válószínűleg félt, hogy későn szólt.
Egy pillanatra elkomolyodtam, péntekre napoltunk át, Wolffal a lassan már három hete tervezett beszélgetésünket, és nem akartam újra arrébb tenni.
– Ha nem jó, nem baj, nem kötelező. – tette hozzá, mikor már egy jó ideje nem válaszoltam.
– Estére programom van, de egyébként szabad az egész napom. Szóval, ha csak nem este versenyeztek, jók vagyunk. – nevettem fel.
– Király, délelőtt lesz.