A Menedékben [Newt ff]

Veszteség és nyeremény

Janson és John elindultak be az erdőbe, magamra hagyva a pedofil barátjukkal. Már messze járhattak amikor William megszólalt.
-Mond csak, hogy keveredtél az erdőbe? Nem gondolom hogy egyedül vagy itt egy magad.-
-Pedig így van. Nem vagyok annyira sebezhető mint amennyire hiszitek.-
-Most igen. Megmozdulni sem bírsz. Nem csoda hogy Newt mást szeret.-
-Te nem ismered őt.-
-Az lehet de legalább nem vagyok védtelen.- mondta és gúnyos vigyorral az arcán, közeledni kezdett felém. -Tudod régen nem volt részem kielégítő élvezetben. De most alkalmam nyílt egy ilyen lehetőségre.- mondta és rám ült ami cseppet sem volt kellemes. Elkezdte leaggatani a ruháimat. Mozogni nem bírtam, a kiáltozást meg senki sem fogja meghallani. De azért hátha a közelben van John vagy Janson.
-Szállj le rólam, te pedofil barom.- Próbáltam lerúgni magamról a férfit mikor már a pólómat elszakította.
Befogta a számat. Megharaptam az ujjait amitől elrántotta a kezét. Egyszer csak egy kéz jelent meg mellette ami erősen fejbe csapta.
A férfi oldalra borult, és megjelent mögötte Jake.
-Mi tartott eddig?-
-Ez az erdő nem kicsi. Amúgy örülj hogy rád találtam te bökött.- nyomott egy puszit az arcomra és eloldozott.
-Gyere, mielőtt még a cimborái vissza jönnek.- segített fel.
-Hagyd ott ahol van, vagy szét locsantom a barátnőd pasijának az agyát.- hallottam Jansont.
A karjával Newt nyakát szorította, a fejéhez tartva egy pisztolyt.
-Ne. Kérlek. Csak őt ne. Bármit megteszek csak ne bántsátok őt.- rogytak össze a lábaim. Könnyesek lettek a szemeim
-Már is nem vagy olyan vakmerő igaz? A pici Newt élete többet ér neked mint a sajátodé. Szánalmas szerelem.- forgatta a szemét John.
-Fogd be te rohadék.- sziszegtem.
-MOST!!!- kiálltott fel Jake és puskák dördültek el. Newt kibújt Janson kezeiből és felénk kezdett rohanni, mikor egy lövést hallottam. Megfordultam. Luke erőtlenül esett össze előttem. A vér tócsa, nőt és nőt.
William fejbe lőtte, testvéremet.
-Nem! Nem! Luke te nem hagyhatsz itt. Maradj velem kérlek.- sírtam miközben Jake próbált elráncigálni.
-Sam mennünk kell.- szorította le a kezeim hogy ne tudjak ellenkezni.
-Nem fogom itt hagyni. Engedj el. Magammal akarom vinni.- ordítottam.
-Samantha. Mennünk kell.- jött a szemem elé Newt. Megfogta az arcom és egyenesen a szemembe nézett. Letörölte az arcomról a könnyeket felemelt és futni kezdett velem. Jake szorosan mögöttünk jött de orra bukott egy kőbe a lábát ért lövés miatt. Eszméletlenül feküdt mellettünk.
-Gyere vigyük vissza a táborba.- mondta Newt és lerakott a földre. Jake testével futottunk tovább. Nem sokkal ez után Sonya, Harriet,
Brenda, Thomas, és Minho tűnt fel a kezükben puskával. Táborba érve bevittük a Jake testét az orvosi sátorba.
-Sam gyere pihenj le egy kicsit.- fogta meg a karom Sonya.
-Ugye szóltok ha felébred?- kérdeztem Gallytől.
-Persze. Menj alud ki magad, és ne töprengj a történteket...- utasított Thomas. -fél tesó.-
-Tudod?-
-Luke mondta el miután eltűntél.-
-Vissza kell mennem Lukeért.- futottam volna ki a sátorból, ha egy kéz nem fonódik a karom köré.
-Nem mész el. Itt maradsz és pihensz vagy én fektetlek ki.- mondta komolyan Newt.

Bele törődve bólintottam egyet.
Thomas a sártukba vezetett, és átadta a saját ágyát nekem hogy azon aludjak.
-Te vagy az egyetlen családtagom. Ha rajtam múlik nem fogsz megőrülni, megígérem.- mondta.
-Köszönöm hogy mellettem vagy.-
-Ez természetes fél tesó.- mosolygott. Nem kellett sokat várnom hogy elaludjak mert néhány pillanat alatt kidőltem.

-Sam, Jake felébredt.- hallottam Sonyát.
-Tényleg?- ültem fel hirtelen ami miatt kicsit megszédültem.
-Igen de van egy nagy gond.-
-Mi?-
-Ezt a saját szemeddel kell látnod.-
Kiment a satórból. Követtem egészen az orvosi sátorig.
-Jake, nyugodt már le.- kiabált Newt.
-Ki a franc az a Jake?- hallottam Jake-et.
-Semmire sem emlékszik ráadásul megszúrták.- mondta Sonya.
-Semmire?-
-Rád se. És nem sok ideje van hátra hogy buggyant legyen.-
-Öljük meg. Így minden szenvedést megszűntettünk.- mondtam mit sem törődve az előtörő könnyeimmel.
-Sam. Valamit tudnod kell.- jött ki a sátorból Thomas.
-Csak két dolgot kérek.-
-Hallgatlak.-
-Ne fájjon neki, és szeretném ha Newt velem lenne.-
-Kihívom Newtot.- ölelt meg vigasztalás kép.
-Köszönöm.-
Sonya követte Thomast a sátorba. Newt kijött.
-Thomas azt mondta hogy velem akarsz lenni.- mondta és elindult a domb felé.
-Be....beszélni szeretnék veled valamiről.- mondtam bizonytalanul. Egy lövést hallottam. Kicsordultak a könnyeim. Nem szenvedett, ennyi talán elég.
-Samantha. Jake szerelmes volt beléd, és az életét adta azért hogy most itt legyél. Ne pazarold el ezt a lehetőséget. Elmondta hogy van valaki akit te úgy szeretsz mit ő téged, de nevet nem mondott. Szerinte én segíthetek neked, hogy észre vegyen ez a személy. Bár azt nem tudom hogy, hogy segíthetnék mikor a nevét sem tudom, de mindegy.-
Felértünk a dombra, nyugodtan lefeküdtünk a fűbe és csak néztünk ki a fejünkből.

-Newt, eddig nem akartam elmondani mert az hittem őrültnek tartasz, de most már megteszem mert Jake azt akarta, hogy boldog legyek.- mondtam, miközben felültem. Odahajoltam Newthoz és megcsókoltam. Megfogta az arcom és így viszonozta a heves cselekedetemet.
-Szeretlek, Newt. Nem tudnám elképzelni nélküled az életem, és nem is akarom. Mellettem vagy, bátorítasz, támogatsz és ez most nagyon jól esik.-
-Sam, Samantha.- ölelt magához. -Én is szeretlek. Sajnálom ha annyira goromba voltam vagy félre vezettek, de csak te számítasz. Akkor szerettem beléd amikor eltűntél de már is úgy érzem hogy év tizedek óta kísért ez az érzés.-
-De azt mondtad Jakenek hogy mást szeretsz.-
-Én ilyet nem mondtam. Én annyit mondtam neki hogy szeretek valakit aki közel áll Sonyához.-
-Newt, halálra ijesztettél. Nem tudok élni nélküled.-
-Soha nem kötödtem annyira senkihez mint hozzád Sam. Szeretlek, és ha meg mersz halni, akkor követlek oda is.-
Erősen magamhoz öleltem. A fiú bele fúrta a kócos fejét a nyakamba. Védett. Mindentől.

A veszteségek ellenére amit aznap átéltem, most egy olyan napot láttok aminek meg kellett történnie. Luke, és Jake elvesztése még most is olyan téma amiről nem tudok beszélni. Newt iránt érzett szerelem lett az ami életben tartott, és kiderült hogy ő is szeret. A világ összes öröméhez sem volt mérhető az a dologság amit akkor éreztem és amiben most élek Newttal.