A Menedékben [Newt ff]

Megreped a jégpáncél

Kis vártatva hallottam valamit.

-Öhm.....haló!-
Kinyitottam a szemem. Egy körülbelül velem egy idő fiú volt előttem. Sötét haja volt és gyönyörű kék szeme. Kicsit viharvert, kocos haja a szemébe lógótt, amit állandóan hátra simitott. Az arcán mosoly volt. Egy kiszámíthatatlan mosoly.
-Szia.- köszöntem neki vissza.
-Még nem ismerjük egymást. Ugye?-
-Nem még nem.- mosolyogtam rá. Felálltam, és kezet fogtam vele.
-Nem volt merszem ide jönni de mindig egyedül voltál. Arra gondoltam hogy ha esetleg szeretnél társaságot akkor én itt vagyok.-
-Ne érts félre rendes vagy csak semmit sem tudok rólad.-
-Már ne haragudj de nem kell mindent tudni valakiről ahhoz hogy megkedveld.-
-Ezt értsem úgy hogy meg akarod kedveltetni magad velem?-
-Értheted úgy ahogy akarod.- mosolygott. Pofátlanul az arcomba mászott. Megfogta mindkét kezem  és a nyakához rakta. Kérdezés nélkül magához húzott úgy hogy éreztem a magamon a mellkasát.
-Mit csinálsz?- kérdeztem habozva.
-Nem látszik?-
-Ha már megakarsz csókolni legalább a neved mond meg.-
-Rendben Sam, ha annyira fontos ez neked. Jake vagyok.-
-Honnan......-
-Shh ne beszélj.-
Rátette az ujját az ajkaimra, lehúzta az államra, megfogta az arcom, az ajkaimra nézett aztán a szemembe. Én is bele néztem az övébe.
-Gyönyörű szemed van. Tudsz róla?-
-Honnan ismersz?-
-Ugyan Thomas féltestvére, Mary Cooper lánya.-
-Legyünk túl rajta. Ha meg akarsz szerezni akkor mond meg, de húzd az időt.-
-Úgy tudtam Newtot szereted.-
-Így van.-
-Akkor miért hagyod magad?-
-Newt úgy sem vesz észre.-
-Ez esettben mindent meg fogok tenni annak érdekében hogy belém szeress.-
-Csókolj meg!-
-Bízol bennem?-
-Nem.-
-Akkor?-
-Csak tedd meg.-
-Rendben.-
A kezeimet összekulcsoltatta a nyakán, a kezét rá tette az arcomra, magához húzta az arcom, beleharapott az ajkamba, és bedugta a nyelvét a számba.
Miközben csókolóztunk megölelt, de úgy hogy ha akartam sem tudtam volna elmozdulni. A kócos hajába túrtam, amitől elmosolyodott.
-Na jó volt?- mondta miután, kiszállt a számból.
Magamhoz öleltem. Visszaölelt.
-Ezt egy igennek veszem.-
-Még mindig érdekel honnan ismersz?-
-Én is Jobb Karnál voltam. Pont úgy futottam utánad ahogy te Newt után. Veled voltam mindig. Végig néztem ahogy megszöksz a VESZETTől, ahogy Newt testét akartad elvinni. Csak álmodni tudtam arról hogy engem ennyire szeress.-
-Jake, én nem tudom mit mondjak. Úgy érzem magam mint egy idióta aki nem lát semmit. El sem tudom  képzeli. Hogy lehet az, hogy egy ilyen fiú fut utánam és nem fordítva.-
-Mármint?-
-Hát őszintén helyes vagy.-
-Köszönöm. Sam meg kell hogy kérdezzem. Akarsz a barátnőm lenni?-
-Jake, nem tudom magam kimagyarázni, és sajnálom de nemet kell mondanom. Senkit sem szeretek jobban Newtnál.-
-Akkor miért hagytad hogy megcsókoljalak?-
-Ezt sem tudom megmagyarázni.-
-Azért próbáld meg. Kérlek.-
-De nem tudom. Talán jó érzés volt hogy valaki törődik velem, és akar engem.-
-Ez is elég. De mindentől függetlenül engeded hogy hozzád érjek? Többször nem foglak megcsókolni, de szeretnék veled foglalkozni. A kezedet fogni, megölelni.-
-Persze.-
-Na már bízol bennem?-
-Igen egy kicsit.-
Visszaültem a fűbe.
-Miért nem zavar hogy mást szeretek?-
-Hát- ült le. -nekem csak az kellett hogy melletted legyek. Ez meg történt, ebből kifolyólag nincs amiért zavarjon.- mosolygott.
-Hű! Ez nagyon szép.-
-Miért?-
-Csak nem tudtam hogy ennyit ér a társaságom.-
-Csak annak aki tudja értékelni.-
Zavartan rá mosolyogtam. Kicsit habozva de a vállára dőltem.
-Kezdem azt érezni hogy mindig meg zavarlak Samantha.- hallottam Newtot.
Ha tudná mennyire megzavar.
-Newt gyere ülj le.- szólt neki Jake.
-Jake, már is becsajoztál?- mondta és le akart ülni mellé de Jake nem hagyta, emiatt mellém ült le.
-Nem mondhatnám.-
-Akkor?-
-Csak ismerkedünk.-
-Ti ismeritek egymást?- szóltam közbe.
-Igen. Jakekel akkor ismerkedtem meg mikor bekerültünk a Jobb Karhoz.-
Kikerekedett szemekkel néztem Jakere. Csak vállat vont.

-Sam!- kiáltott Luke a hátam mögül.
-Mi van?-
-Csak Sonya mondta hogy menj le hozzá.-
-Oké. Egy perc.- válaszoltam.
-Menj csak.- mondta Jake és megpuszilt. Csak értetlenül mosolyogtam rá, és megkerestem Sonyát.
-Na végre. Hol voltál?- faggatott mikor meglátott.
-Csak a dombon.-
-Költői kérdés volt. De mindegy. Szóval bemutatnálak a többieknek is.-
-Köszönöm.-
Még Thomasszal is beszéltem egy keveset. Sonya legjobb barátját is megismertem, név szerint Harrietet.
Mire végig mentünk mindenkin lement a nap.

Sonyával az erdőben sétálgatva minden féléről beszélgettünk.
-És amúgy mi van Minhoval? Ti most együtt vagytok?- mondtam.
-Igen. Csak nem rég szerettem bele de akkor nagyon. Tényleg elveszi az ember eszét a szerelem.-
-Nagyon örülök.-
-És ki volt az a srác akivel csókolóztál?-
-Jakenek hívják. Megkért hogy legyek a barátnője, de nemet mondtam.-
-Miért?-
-Hát igazából helyes fiú...-
-De te Newtot szereted.-
-Pontosan.-
-És Newt tud a csókotokról?-
-Szerintem nem, de majd el fogom neki mondani.-
-Rendben, csak ne legyen belőle félre értés.-
-Nem lesz. Amúgy meg ha tudna is róla akkor sem zavarná túlzottan.-
-Miért gondolod hogy nem vagy neki fontos? Eddig nem is látott és ezt magadnak köszönheted már megbocsáts.-
Végig gondoltam mindent attól a naptól amikor megláttam őt. És Sonyának igaza volt. Soha nem mentem oda hozzá ezért nem vett észre. Mekkora egy barom vagyok.
-Na igazam van?-
-Igen, sajnos.-
-Legközelebb oda mész hozzá?-
-Nem tudom. Ezen még gondolkodnom kell.-