Egy kávéházi Lady

~{Estély}~

Kora reggel keltem, az álom, hipp-hopp, kiszállt a szemeimből. Némi idegesség is közrejátszott, de inkább izgatott voltam, hogy lássam a Lady arcát a ma este folyamán, amikor kiderül számára, ki is vagyok. Az apám körül koslató talpnyaló tömkeleg és Zawe jelenléte alaposan csorbítani fog az összképem.

Eltekintve a problémáktól ébrezgettem a húgaimat, iszonyat aranyosak kómásan, szénaboglyás hajjal. Az arcukat simogatva ébrezgettem őket, de nem nagyon ment nekik a kelés, megkíséreltek elbújni előlem a takaró vagy a párnák alatt.

- Ébresztő lányok, hasatokra süt a napocska.

Hosszúpercekbe torkolló nyávogás és durcizás után ki tudtam szedni őket az ágyamból. Sebastian -nal megkerestettem Evans –t, hogy vigye vissza a kicsiket a szobájukba.

- Ügyesen velük, nagyon valószínű, hogy visszaalszanak a válladon.

- Meggyürkőzöm a feladattal uram. Engedelmével távozom – enyhén meghajol előttem, mait követően az útjára engedem.

- Uram – szólít meg a szolgálóm félszegen –, tudom nem szereti, amikor ezzel a témával huzakodok elő, de értesítenem kell, hogy Zawe kisasszony hamarosan érkezik.

- Semmi probléma Sebastian. Majd elbújok az egyik toronyszobában.

- Uram?

- Jól hallottad, a kaszinóban vagy a kocsmában azonnal megtalálnak. De mindenekelőtt kiviszem Bobby -t futkározni. Apropó – torpanok meg félúton a mosdó fele –, biztosítok neked egy hét fizetett szabadságot. Köszönöm, csúnyán hoppon maradtam volna tegnap.

- Hálásan köszönöm uram – mélyen meghajol előttem. – Mindössze azt tettem, amit úgy gondoltam uram javára szolgálhat.

- Készítsd ki a szabadidő ruhámat.

- Azonnal uram.

Fejben egész jól mutatott a tervem, de hogy a kivitelezés eredményes lesz-e az később kiderülni. Még ha ostobaságot is csinálok, nem fogok jópofizni, sem szimpatizálni azzal a nővel. Bár nem ismerem, erősen előítéletes vagyok a személyével kapcsolatban. Aki parancsszóra képes házasságra lépni velem és gyermeket nemzeni nekem azzal kapcsolatban ne is várjanak tőlem szimpátiát.

- Hova-hova? – Chris az utamat állja.

- Neked is jó reggelt. Kiviszem Bobby -t, hogy könnyítsen magán.

- Ilyen ruhában?

- Akarsz is valamit? Mi, olyan sürgős, hogy szegény Bobby -nak a cipődre kell mindjárt pisilnie?

- El akarod lógni a mai napot – jelenti ki, telibe beletrafálva. Ez a lépésem kiszámítható volt, ismer a bátyám, mint a rossz pénzt.

- Talán. Ki akarsz kötni az étkezőasztalhoz?

- Nem, jobb ötletem van – a fekete farmerzsebében kezd kotorászni. Egy fémkarika akadt a mutatóujjára, amire egyetlen kulcsot fűzött föl. – A birtok nyugati részén van a lakókocsim, ott elbújhatsz. Itt a kulcs.

- Miért segítesz? – kételkedve keresztbe fonom a karomat és felvonom félig a szemöldököm. – Eddig az ellenkezője volt a dolgod.

- Inkább az arany középutat választottam. Jobb, ha sietsz, és ma nem találkoztunk – belenyomja a markomba a kulcsot. Egy pillanatra nézek le a kezemre, mire már csak a bátyám hátát látom a folyosó közepén, amikor visszaemelem a tekintetemet. Elgondolkodtam, hogy valamivel meg kellene hálálnom Chris segítségét, nem az első és nem is az utolsó, hogy kihúzott a csávából. Jelenpillanatban semmi kézenfekvő nem ugrott be, de ma lesz bőven időm ezen gondolkodni.