Egy kávéházi Lady

~{Családias perpatvar}~

Suhogva rántódik el a szobám kék függönye, ami eddig kint tartotta a reggeli napfényt, de most egyenesen az arcomba süt. Árnyékot vetek magamnak a kezemmel, hogy védjem a szememet, közben morogva felülök. Az ölembe kapom a reggelimet, amit Sebastian hozott be nekem.

- Szép reggelt uram. Jó étvágyat kívánok.

Először a bögre feketekávémhoz nyúlok, korántsem vagyok még ébren, az elmém másik időzónában él. Sebastian a szekrényben kotorászik, miközben eszem és a híreket olvasom a mai lapban, mindenhol a holnap estély van a címlapon. Nem tudok úgy elolvasni egy újságot, akár magazint, hogy ne fussak magamba. Szeretem a hazámat, és szeretnem is kell, ha egyszer én leszek Anglia királya, de ez a felhajtás, amit az esemény köré kerítenek már sok nekem.

- Uram, ha megengedi, emlékeztetném rá, hogy Zawe kisasszony...

Felemelem a kezem, amivel elhallgattatom a szolgát. Korai órákban, egy adag kávéval a szervezetemben nem vagyok hajlandó ezeket hallgatni. - Zawe az apám rigolyája Sebastian, ha emlékeztetni akarsz valakit, őt keresd fel.

- Értettem uram, elnézését kérem - enyhén előre dönti a törzsét, aztán visszaegyenesedik. - Ettől függetlenül jeleznem kell, hogy szüksége lesz egy partnerre a Korona tánc során.

- Ehehe, drága jó apám kitérne a hitéből, ha kuzin bátyámmal rónánk le köreinket. Nem is, olyan rossz ötlet - komolyan elgondolkodtam, hogy befűzöm Chris-t egy országos szintű botrányra. „Anglia jövendőbeli királya egy férfival keringőzött, talán meleg? Ráadásul rokoni szálak fűzik a partneréhez. Mit gondoljunk ezek után az uralkodói családról?" Látom is magam előtt a cikket és az apám vörös fejét. Sóhajtok egyet, aztán összegyűröm az újságot. - De nyilván nem teszek ilyet - csont nélkül betalálok a szemben lévő kukába -, nem vagyok ostoba

- Most megnyugodtam, olyan komolyan beszélt az előbb uram.

Látványosan megkönnyebbült, jó sokat képzel rólam. Bár tényleg sok mindenre képes vagyok, ha azt a fejembe veszem, pláne ha azt nem egyedül teszem. Chris, Andrew és én, kezdetektől fogva hármasban szeltük útjainkat vaskos hitelkártyáinkkal, és faltuk az életet, amíg tudtuk. Szomorúsággal tölt el a gondolat, hogy ez holnaputántól megváltozik, végleg lemondhatok arról, hogy önfeledt szórakozzak a kuzin bátyáimmal. Irigylem azokat, akiknek átlagos életük van, és nem egy ország egész terhe fog hamarosan a vállukra omlani

Felvettem a ruhákat, amiket Sebastian készített ki az ágy támlájára, aztán kiskutyámmal a nyomomban indultam meg a birtokunk hatalmas udvarára. Megborzongtató idő volt kint, de nem bántam. Szeretem a hideget, olyankor érzem magam jól, a tikkasztó melegben elviselhetetlenül nyűgös vagyok.

- ­­Ügyes fiú vagy Bobby. Hozd vissza! - olyan messzire hajítom a megcsócsált botot, amennyire csak tudom. Szaporán szalad utána, hogy aztán visszahozza nekem és újra eldobhassam.

Egyik alkalommal egy szürke vastag anyag hullik a fejemre, ami mint kiderült a kedvenc kabátom. Chris foglal mellém helyet a terasz lépcsőn, gyönge mosolya arra utal, hogy jó kedvében van.

- Öltözz föl normálisan, nem vagy fagyálló, bármennyire is azt hiszed.

- Veled ellentétben én szeretem a hűs érintést a bőrömön - felveszem a melegítő anyagot, közben végig követem a szememmel, ahogy elfáradt kutyusom a földre teszi a botot, és lihegve mászik az ölembe. Simogatom fényes barna szőrét, amitől lassacskán megnyugszik.

- Ki vele öcskös, miért emészt téged a mélabú?

- Csupán nem várom, hogy megsokszorozódjon a felelősségem, és még választásom sincsen.