Exatlon - Ne eressz el!

1.rész

Sziasztok, Vándor Szonja vagyok, gimnazista vagyok. Kihívó vagyok.

Ezekkel a szavakkal kezdődött nekem az Exatlon Hungary. Ez a pár szó, másnak talán semmit, nekem viszont annál többet jelent. Az álmom vált valóra ezzel a 8 szóval. Már az első évad kezdetekor éreztem, hogy nekem ott a helyem, csak akkor még nem voltam nagykorú. Csak úgy, mint Herczeg-Kis Bálint, én is egyenesen a suliból megyek Dominikára, nyáron lettem 18 éves. És igen, felmerülhet a kérdés, de nem. Igaz, hogy Bálinttal egyidősek vagyunk (bár egy kicsit idősebb nálam) és az ő szavaival mutatkoztam be, mert pontosan illik rám is, de teljesen hidegen hagy, ráadásul még csak nem kedvelem, mert ő bekerült én meg nem. És tudom, rettenetesen gyerekes vagyok, és Bálintnak semmi köze hozzá, én bekerülök-e az adás elején vagy sem, de így alakult, utálom és kész. Na de nem is fontos, mi van vele, mert nem róla akarok beszélni. Zsófi kiesésével (természetesen ezt a nézők ezt még nem tudják) hívtak a versenybe. Még a műsor legelején jelentkeztem, titokban. Senkinek nem mondtam el, még a szüleimnek, a húgomnak, a legjobb barátnőmnek az edzőmnek és a pasimnak sem. Nem azért, mert nem támogattak volna, egyszerűen csak féltettek. Az első és a második évad mindegyik részét végignéztem. Míg az osztálytársaim moziban vagy diszkóban voltak, én akkor egy gép előtt ültem újranéztem az adásokat, extra videókat, pörgettem újra és újra a versenyzők insta oldalait, elolvastam a játékszabályt és néha jobban izgultam, mint a versenyzők maguk. Még a születésnapomon, éjfélkor leadtam a jelentkezésemet, és csakis erre tudtam gondolni. A húgom, Brigi tudta meg először, hogy jelentkeztem, de már úgy, hogy visszaírtak, nem kerültem be. Szerintem életem legpocsékabb részben éltem akkor. Szinte nem is bírtam végignézmi az adásokat és minden benne szereplő embert győlöltem. Szegény Gerencsér Timit is akinek majd tényleg csak annyi köze van a műsorhoz, hogy mutogassa magát. Végigbőgtem a napokat, még edzés közben is szenvedtem szegény edzőmnek. Az edzőm, Zsolt egy szokásos agyongyúrt, tetovált 30-as pasas, de én kedvelem. Érti a humoromat és szereti is. Bár mindig azt mondja, hogy unja, bármikor meghallgat és rövid, de okos dumákkal helyre tud rakni lelkileg. Persze baromi kemény amolyan ,, no kegyelem "stílusú, van, hogy órákig megállás nélkül dolgoztat, de megéri. Mert nélküle eszembe sem juthatott volna a verseny. De visszatérve a nehéz hónapok, gondolhatjátok mi volt akkor, mikor megírták, bekerültem. Szegény Gerencsér Timit is akinek majd tényleg csak annyi köze van a műsorhoz, hogy mutogassa magát. Végigbőgtem a napokat, még edzés közben is szenvedtem szegény edzőmnek. Az edzőm, Zsolt egy szokásos agyongyúrt, tetovált 30-as pasas, de én kedvelem. Érti a humoromat és szereti is. Bár mindig azt mondja, hogy unja, bármikor meghallgat és rövid, de okos dumákkal helyre tud rakni lelkileg. Persze baromi kemény amolyan ,, no kegyelem "stílusú, van, hogy órákig megállás nélkül dolgoztat, de megéri. Mert nélküle eszembe sem juthatott volna a verseny. De visszatérve a nehéz hónapok, gondolhatjátok mi volt akkor, mikor megírták, bekerültem. Szegény Gerencsér Timit is akinek majd tényleg csak annyi köze van a műsorhoz, hogy mutogassa magát. Végigbőgtem a napokat, még edzés közben is szenvedtem szegény edzőmnek. Az edzőm, Zsolt egy szokásos agyongyúrt, tetovált 30-as pasas, de én kedvelem. Érti a humoromat és szereti Bár mindig azt mondja, hogy unja, bármikor meghallgat és rövid, de okos dumákkal helyre tud rakni lelkileg. Persze baromi kemény amolyan ,, no kegyelem "stílusú, van, hogy órákig megállás nélkül dolgoztat, de megéri. Mert nélküle eszembe sem juthatott volna a verseny. De visszatérve a nehéz hónapok, gondolhatjátok mi volt akkor, mikor megírták, bekerültem. Érti a humoromat és mindig szereti is. Bár mindig azt mondja, hogy unja, bármikor meghallgat és rövid, de okos dumákkal helyre tud rakni lelkileg. Persze baromi kemény amolyan ,, nincs kegyelem "stílusú, van, hogy órákig megállás nélkül dolgoztat, de megéri. Mert nélküle eszembe sem juthatott volna a verseny. De visszatérve a nehéz hónapok, gondolhatjátok mi volt akkor, mikor megírták, bekerültem. Érti a humoromat és szereti is. Bár mindig azt mondja, hogy unja, bármikor meghallgat és rövid, de okos dumákkal helyre tud rakni lelkileg. Persze baromi kemény amolyan ,, nincs kegyelem "stílusú, van, hogy órákig megállás nélkül dolgoztat, de megéri. Mert nélküle eszembe sem juthatott volna a verseny. De visszatérve a nehéz hónapok, gondolhatjátok mi volt akkor, mikor megírták, bekerültem.

Kora este magamra kaptam egy kapucnis, világoskék AMAZING feliratú pulcsit és kiléptem a hideg lépcsőházba, ahol már várt rám a legjobb barátnőm. Bori 21 éves egyetemista lány. Gyerekorvosnak készül, és nagy álma hogy mind ezt Afrikában tegye.Teljesen különböző személyiségek vagyunk, ő felszabadult, harsány és könnyen barátkozik, elleben velem. Nem könnyű engedek közel megamhoz senkit, és aki egyszer eljátsza a bizalmamat, azzal soha többet nem tudok ugyanúgy viselkedni. És míg Bori simán megmondja a magáér, addig én csendben lapítok, akkor is, ha nem úgy gondolok valamit.

- Szia Szoni! - mosolygott rám szép, nagy tengerkék szemeivel - Mi volt a suliban? - kérdezte szokásosan.

- Á! - legyintettem - csak a szokásos. 

Én is, mint alegtöbb érettségiző, utálom a sulit és a benne létező emberreket is. Szóval ja. Nagyon nagyon vannak ott barátaim, az osztályomat sem ismerem különösebben. A tanárok pedig mind utálnak, mert rengeteget lógtam edzés miatt az óráikról, még majdnem évet kellett ismételnem, annyit hiányoztam. De őszintén szólva nem nagyon érdekel az életemnek ez a része. Természetesen ebből a rengeteg veszekedésből adódott a szüleimmel, mindketten nagyon kiborultak a 9.-es bizimet látva és ezért kell abbahagynom a Freestelly szlalom görkorcsolyázát. Vagyis elméletben, mert titokban folytattam. Aha, én egy ilyen titkolózós lány vagyok. Szóval a saját pénzemből versenyekre vonatkozó járt és edzettem ebben a látva a jövőmet. Aztán fekerült a netre egy kupagyőztes videóm és azt már a szüleim is látták. És nem haragudhattak rám. Mert ők is a jövőmet látják a sportban. Szóval még most is folytathatom. És folytatom is. De bajnoknek nem kerülhettem be, mert gyerekként szereztem meg az érmeket és díjakat. 

- Szoni! Hahó! Itt vagy? - ütögette meg a vállam.

- Jaj! Persze, bocsi. Mondtál valamit?

- Aham. Csipogott a telefonod. - motatott a táskámra.

- Maj később megnézem. - vonogattam a vállam és futni kezdtem.

- De várj! - ért be - miért nem nézed meg most? - értetlenkedett.

- Ajj! Biztos csak egy spam. A legtöbb miért? 

- Én mindig megnézem! -oktatott ki. - Lehet, hogy fontos. - forgatta a szemét.

- Kitől kapnák én fontos üzit? 

- Akárkitől - győzködött - naaaa!

- Jól van na! De komolyan Bori! - meredtem unottan a barátnőmre, majd megálltam és kinyitottam a Nike táskámat. Előkotortam az Iphonom a táskám legmélyéről és megfogtam a világító készüléket. Egy keritásnek dőlve feloldottam a zárást és nyitottan a Gmailt és a beérkező szinteknél nyitottam azt az új választ.A feladó az Exatlon Hungary volt ...