Exatlon - Ne eressz el!

0. Nap - Csütörtök

Most már biztosan kijelenthetem, megérkezem a Dominikai Köztársaságba. Ja, és azt is, hogy elvagyok szakítva a külvilágtól. Elvették a talómat, de igazából ez most nem visel meg. Egyszerűen csak élvezem, hogy élek. A mai nap még ezen az ideiglenes szálláshelyen leszek, és csak holnap kezdődik meg számomra a verseny. Ma pedig még vár rám néhány dolog. Például Palik Laci látogatása. Én nem is tudtam, hogy megismerkedik a versenyzőkkel, a hivatalos hivatalosan is belépnénk az Exatlonba. De igazából tökre örülök, mert szívesen megismerkednék Lacival. Mármint kicsit személyesebben. Meg hát, azt is tudnom kéne, holnap mibe csöppenek bele. Gondolom, hogy medáljáték, meg párbaj, de fogalmam sincs, melyik csapat nyeri a végjátékot. És tudom, hogy én miért is jövök? Megsérült valaki? Vagy csak szimplán: legyen egy új csaj a kihívóknál, az feldobja a versenyt? Nem tudom. De majd kiderül. 

Délután 6 órakor még mindig csak untam az életemet, nem mehettem sehová, és még edzeni, vagy görkorizni sem tudtam. Már átnéztem az egész kis szállót, belenéztem pár spanyol könyvbe (egy szót se értettem belőle) és vártam Palikot. Hanyatfekve szétterültem a franciaágyamon és a fejlett próbáltam felidézni mit mondtak a kihívók (szó szerint) az utolsó részben amit még láttam. Gyakran játszottam ilyen hülyeségeket, mit ez legfőkeppen az Exatlonnal kapcsolatban. Éppen Dorottya panaszkodott valamire, mikor halkan kopogtattak az ajtón.

- Jó estét! - nyitott be egy szobába Laci.

- Ó, Laci szia! - fogtam meg a kezér mosolyogva.

- Hát Szonja. Először is, meghoztam a cuccaidat, itt a termosz, a ruhák, cipő, zokni, egy esőkabát, maszk és egy kendő. - tette le elém a Szoni feliratú kék szettet. 

- Köszönöm! - néztem elbűvölve a cuccokat.

- Gondolom ezt már tudod, de elmondom, ebben kell versenyezned, nem vehetsz fel mást, nem cserélheted ki a termoszt, mert az mind szabályszegésnek bizonyul.

- Értem.

- És akko holnap. - tért a lényegre. - Szoni, előszö is, te egy nagyon különleges eset vagy. - mondta, én meg érdeklődve néztem rá - Amikor teljes a bekerüléshez szükséges akadálypályát - tartotta egy kis szünetet én pedig bólintottam - Borzasztóan gyorsan, vagyis inkább mint 40 másodperc alatt végeztél, ami nagyon kevés tapasztalt versenyzőnek sikerült megdöntenie.

Tudtam, hogy nagyon gyorsan végeztem. De ennyire. Úristen!

- Mint például? - kérdeztem izgatottan.

- Mint példál Gelencsér Timi, Huszti Kata, Papp Dorka, Böjte Dave, Somhegyi Krisztián, Wald Ákos, Herczeg-Kis Bálint ... és ennyi. És természetesen egyikük sem elsőre csinálta meg ilyen gyorsan először. - nézett komolyan a szemembe. - Na mámost. Ez azt jelenti, ha a versenyben is mindig így teljesítesz, akkor 99% - os stasisztikát érhetsz el, vagyis olyat, amit összesen két ember birtokol, akik nem mások, mint Mati Álvarez és Heliud Pulido. A Szerintem ismered ők, ők a világ legjobb Exatlonistái. 

- Uram Isten - tettem a szám elé a kezem - De ez nem lehet ... Én még bennem sem vagyok a versenyben ...

- Várj! - csitített - A pénteki napon Magyarország Mexikó nemzetek viadala volt, amit meg is nyertünk. - magamban most egy hatalmas bulit és ünneplés tarottam de csakennyit mondtam:

- De jó!

- Igen. - reagálta le a beszólásom. - Akkor ... - matatott a táskájában - ez itt a tiéd. - adta a kezembe a válogatott ruhát. - Most a kéthetes hajszában vagyunk, holnap a végjáték 1. fordulója. Kedden nemzetek viadala is lesz Dominika ellen.