Exatlon - Ne eressz el!

3. rész

- Nem gond, nem nem erdekel. - símítottam meg barátnőm karját.

- Ennek örülök - csóválta a fejét szomorúan, mivel tudta, hogy erdekel.

- Szoni! Bori! Gyertek! - kiabált anya, mi pedig futni kezdtünk feléjük.

A bőröndök csekkolása után még volt egy óránk úgy, hogy elindultunk körbenézni Borival és Brigivel, hátha kell még valami.

- Ide nézz ez de szuper! - mutatott fel Brigi egy fekete karkötőt, amin egy B betű szerepelt.

- Ja, nem rossz. - hagytam rá.

- Olyan szép! Megveszem neked! - pattogott a húgom.

- B betű van rajta! - csodálkoztam.

- Nem baj!

- I Miért hordanék B betűs karkötőt? - meltatlankodtam.

- Nem, baj! Emlékeztessen valamire. Mondjuk ami az Exatlonba fog története, és B-vel kezdődik. - magyarázott aranyosan.

- Oké! De kifietem én! - halásztam elő a bankkártyám.

- Neeem! Majd  én! - vitatkozott.

- A baromi drága! 

- Nem baj!

- Ajj hagyjtok már abba. Már kifizettem. - emelte fel Bori az ékszert.

- Ó, bocsi. - mondta elképedve Brigi.

- Nem gond. Vedde fel. - nyújtotta felém.

- Köszönöm! - mosolyogtam rájuk és megigazítottam a karkötőt úgy, hogy látszódjon rajta a betű.

Vettünk még egy kis kaját, meg egy magazint az útra és visszamentünk a családomhoz. 

- Szia! - pacsiztam le a vásárlás közben megérkezett (egyik) edzőmmel, Zsolttal.

- Szasz Szon! - csak egyedül ő hív Szonnak, amit nem tudni szeretek, bármár megszoktam.

Még dumáltam egy kicsit Zsolttal de igazából semmi fontos nem történt. Max annyi, hogy befutott a görkoris edzőm, Gyöngyvér. De vele igazából semmijen kapcsolatom nincs, inkább olyan ,, kolléga "viszonyban vagyunk. 10 perccel az indulás előtt apu szólt rám.

- Szoni, szerintem indulnod kéne - nézett az órájára.

- Még van pár perc ... - próbálkoztam, bár pontosan tudtam, muszáj felszállnom.

Midenki belátta, itt a búcsú ideje, úgyhogy először Gyöngyver lépett hozzám, lepacsiztunk, majd esetlenül megölelt és a fülembe súgta.

- Mindent bele! Nyerni mesz! Hiszek benned. Van nálad görkori? 

- Persze! De amúgy nem szabadna vinnem. - szipodtam mosolyogva.

- Hajrá! Mindent bele! Szorítok Szonja! - simogatott meg, majd átadta a helyét Zsoltnak.

- Keményen kiscsaj! Teperj le mindenkit! - szorította ökölbe a kezét.

- Igyekszem majd - csorogtak le a könnyeim.

És itt jött a neheze, mert Bori lépett hozzám.

- Nem tudok mit mondani. Csak azt, hogy jó választás volt a vízálló smink. - törölte meg csillogó szemeit. - Nagyon-nagyon-nagyon szeretlek! Nagyon fogsz hiányozni! Szurkolok! Nagyon! - zokogta, én pedig még erősebben szorítottam magamhoz.

- Vigyázz Brigire. Meg mindenkire! Nagyon szeretlek! - szorítottam meg jó erősen. - Hiányozni fogsz! Szeretlek! - sírtam.

- Legyél erős. Jó? - szorította meg a kezem. - És ne sírj, mert az álmod teljesül.