Mintha egy feneketlen, fekete tó legmélyére zuhant volna hirtelen. Zúgott a füle, karjait és lábait nem érezte, a gyomrába mintha egy óriási kalapáccsal ütöttek volna. Egy pillanatra azt érezte, hogy elveszti az eszméletét, de nem tehette, mert emberek voltak körülötte. Át kellett gondolnia, hogy hol van most. A munkahelyén van. Nem ájulhat el, nem veszítheti el az önuralmát, nem ordibálhat magából kikelve, nem alázhatja meg magát.
Tekintetét a monitor felé fordította, hogy elolvassa az üzenetet újra. Biztos csak tévedett, biztos csak félreolvasta az előbb, az nem lehet igaz, ez egy rossz vicc.
Igen, lefeküdtem valakivel – állt az üzenetben. Csak így egyszerűen, mindenféle körítés és magyarázkodás nélkül.
Most mit tegyen? Haza kellene mennie, ilyen állapotban nem fog tudni dolgozni. Haza? Az hol van? Most döbbent rá, hogy nincs is senkije igazából. Aki eddig mellette volt, most elárulta őt. Végérvényesen és visszavonhatatlanul elárulta a szerelmüket, kiadta őt és most röhög a háta mögött azzal a másikkal. Nem mondja neki többet, hogy szereti, nem mondja neki, hogy milyen szép, hogy milyen okos, nem mondja, hogy menjenek el együtt vásárolni, aztán főzzenek valamit. Ezek megtörténtek egyáltalán valaha, vagy csak az ő képzeletében? Létezett ez a kapcsolat a valóságban is, vagy csak a fejében? Annyira rossz lett volna „otthon", hogy elképzelt magának egy álomvilágot, hogy ne kelljen a minden napok szenvedésén agyalnia? Vagy ha meg is történt, biztosan most? Nem lehet. Ez egy ősrégi történet, talán nem is vele történt, csak valakitől hallotta. Talán azt kéne gondolnia, hogy ez az egész meg sem történt és akkor nem akarna minden másodpercben belehalni ebbe a mardosó fájdalomba.
Ő mindent megtett érte. Mindent megtett, hogy kívánatos legyen, hogy kelljen neki, hogy akarja a testét. A férfi teste nem volt szép, de az őt nem érdekelte, csak, hogy az övé az legyen. Szép, feszes, szőrtelen. A nőnek ez a feladata. Szépnek lenni. Amikor a férfi azt mondta, hogy legyen visszafogottabb, akkor visszafogottabb lett, amikot azt mondta, hogy öltözzön szépen, szépen öltözött. Amikor a férfi megjegyezte, hogy mintha nőtt volna a feneke, visszavett az evésből. Rettegett, hogy mi lesz, ha egyszer elhagyja őt, azért, mert nem elég kívánatos.
Próbált változni. Biztos vele van a baj, és ha ezen nem változtat, nem fog kelleni egy férfinak sem és mi lesz akkor vele? Megbánta a bűneit, meggyónt, bocsánatot kért azért, mert nő. Amikor menstruált, a saját testétől undorodva létezett, mert ezt tanulta. Akkor nem tudja megdugni.
Így hát szorgosan undorodott saját magától és igyekezett úgy kinézni, ahogy mindenki más, úgy viselkedni ahogy mindenki más, hogy akkor kívánatos legyen, és megdugják. Nem volt neki jó, dehogyis. De az nem számított, az a lényeg, hogy a férfinak jó legyen és akkor mondhatja a haveroknak sörözés közben, hogy ez a lány jó az ágyban és akkor majd a haverok elismerően bólogatnak, hogy a férfi milyen szerencsés. De azok a haverok most a másik lány miatt bólogatnak majd elismerően és megjegyzik, hogy milyen jó, hogy összejött vele, és azt a másikat ott hagyta, mert hát valljuk be, nem volt olyan szép és vékony, amilyennek kelett volna lennie. Meg néha olyat mondott, ami nem megfelelő. Meghát nem is festette magát. De ez a másik ez nagyon jó, bizony. Büszke lehet rá, hogy egy ilyen lányt talált.
Igen, az egész az ő hibája, nem figyelt eléggé oda magára. Túl sokat evett, túl sokat beszélt, nem festette magát és most elhagyták.
Nem, ez nem is az ő hibája. Megcsalták, megalázták, kinevették és eldobták, mint egy rongyot. Ezért bosszút kell állnia. Benne lesz a hírekben, hogy szerelemféltésből megölte szerelmét, és annak új barátnőjét. Nem, ezt csak akkor írják, ha férfi ölt meg nőt. Az ő esete brutális, előre kitervelt, hidegvérrel elkövetett emberölés lenne. Igen, és mutatnák, ahogy kivezetik egy épületből, és beültetik egy rendőrautóba és közben valami buzgó riporter rohan utánuk és azt kérdezgeti, hogy megbánta-e, amit tett és ő csak belemosolyogna a kamerába.
De nem ölheti meg őt, nem tudna nélküle élni. Mindennél jobban szereti. Az életénél is jobban. Vissza kell szereznie. Nem, nem fog soha többet visszajönni. Ő már mást szeret. Semmi baj, akkor öngyilkos lesz. Az autója elé ugrik és akkor majd megbánja amit tett de akkor már késő lesz és a temetésen beszédet mond. Azt fogja mondani, hogy itt fekszik élete szerelme, akit ő annyira egyértelműnek vett, hogy most nem tudja elhinni, hogy nincs többé. Itt fekszik a szerelme, akit megcsalt és akit átvert, de már megbánta. „Nyugodj békében", mondja majd és egy szál vörös rózsát dob a sírjára, mielőtt azt örökre elnyeli a föld.
