Nem hitte el, hogy magát látja a tükörben. Egy beesett arcú, lehetetlenül sovány, fakó bőrű, idősebb nő nézett vissza rá. A melle eltűnt, a medence csontja szinte átszúrta a bőrét, szemei alatt sötétlila karikák éktelenkedtek. A lábai... nem is értette, hogy ezek a lábak hogyan tartják meg a testét.
Elsírta magát, aznap már sokadszorra. Egy hónap telt el azóta. Azóta, hogy eldobták, megalázták, kinevették és elvették az életét.
Ennie kéne, hogy ne ájuljon el, de ha csak az evésre gondolt, hányingere lett. Majd a bor segít. Magára kapott egy fekete kapucnis pulóvert, egy melegítőnadrágot, és egy napszemüveget. Majd a séta jót tesz. Sietnie kell, hogy feltudja vinni a szobájába a bort és a többiek ne lássák meg. De lehet, hogy az arcukba kéne tolni. Nézzétek, még mindig iszom, igen alkoholista vagyok! Nem tetszik? Akkor cseréljünk, a helyemben ti is csak vedelnétek egész nap.
Már október eleje volt, de szikrázó napsütésre lépett ki a házból. Hirtelen érte ez a nagy fény, mintha apró tűkkel szurkálnák a bőrét. Feltette a kapucnit.
A trafikból kilépve hirtelen megtorpant. Egy kék autó hajtott ki vele szemben a körforgalomból.
Ez ő. Eljött érte, hogy bocsánatot kérjen, hogy azt mondja, hogy egy rossz vicc volt az egész, hogy ne haragudjon és hogy elvigye újra magával, mint egy éve és, hogy megigérje, hogy soha többet nem megy el. A kocsi a ház irányába ment. Igen, ez biztosan ő.
Futásnak eredt, a szíve vadul kalapált, hogy odaérjen, hogy a férfi nehogy elhajtson, mert nem talál senkit otthon. Telefont sem hozott magával. Hogy lehet ennyire idióta? Már biztos hívta és csalódott lesz, amiért nem veszi fel.
Elmondott egy gyors miatyánkot, hogy mikor befordul a sarkon, meglássa a kis kék autót, de a kis kék autó nem volt ott.
Nem is ülne bele abba az autóba. Biztos ott is megdugta a kurváját. Még mindig ott van a nedvük. Ki sem takarította a kocsit. Undorító.
Hazaért, gyorsan felmérte a terepet, hogy van-e otthon valaki. Amikor nyugtázta, hogy csak ő van egyedül, felbontotta a bort. Melyik teraszra üljön? A fölsőn azonnal meglátják, amikor megérkeznek, de ott szebb a kilátás. Az alsón nem olyan szép, de nem látják meg, és ott a kutya is, aki a legrosszabb pillanataiban egy kicsit talán segít, amikor odagurítja a labdát és aztán félre fordított fejjel várja, hogy visszakapja.
Rozé. Az éltető. Ennek a rózsaszín buborékos csodának köszönheti, hogy ha csak néhány órára, de álomra tudja hajtani a fejét.
Belekortyolt a borba és beleszívott a cigibe, ők voltak a legjobb barátai az utóbbi iőben. Mindjárt érezni kezdi a szédülést és akkor könnyű lesz. Akkor majd jó lesz.
Ahogy ott ült és borozott, elkezdett gondolkodni, hogy mit ronthatott el. Vajon miért tették ezt vele? Tényleg van olyan ember, aki ennyire szívtelenül és kegyetlenül hátba szúrja őt? Patakokban indultak meg a könnyei az arcán. Egyre nehezebben szedte a levegőt, végül fel kellett állnia, mert úgy érezte, mintha fojtogatnák. Hányingere volt, a tehetetlenségtől, saját magától, attól, hogy megint pánikrohama van, a tehetetlen dühtől, ami belülről feszítette szét. Berontott a házba, felrohant a lépcsőn, nem tudta, hogy hova fut, végül a nappaliban megállt, levetette magát a földre és üvölteni kezdett. Ordított és ordított, fogalma se volt, hogy mit és miért, csak ordított. Amikor elment a hangja teljesen és kicsit könnyebben vette a levegőt, abbahagyta az ordítást, felállt, és visszament a teraszra.
Vajon most elment az esze? De kit érdekel, hogyha már úgysem kell senkinek. Majd olyan lesz ő is, mint akiknek a közeléből az anyukák elráncigálják a gyerekeiket. De miért? Tudják csak, hogy mi vár rájuk! Hogy ez az élet. Hogy kurvára ne akarjanak felnőni, mert ilyenek lesznek ők is. Ne akarjanak szerelmesek lenni, mert akkor átbasszák őket, mert mindenki hazudik. MINDENKI HAZUDIK. Annak az anyukának a férje is kurvázni jár. Mit rángatod azt a gyereket? Te is ezt fogod csinálni, mikor rájössz, hogy a férjed lecserélt egy fiatalabb, feszesebb pinára. Nem veszed észre, hogy hónapok óta nem nyúl hozzád?
Ahogy elnyomta a cigit, gyújtotta is a következőt, mellé egy kis bor, ez így tökéletes. Majd ő megmutatja. Holnap bemegy dolgozni és úgy fog viselkedni, mint egy igazi jégkirálynő. Vele ezt nem tehetik meg, ő nem akárki.
Hallotta a kocsi fékezését. A lámpa fénye csíkokat rajzolt a terasz kövére. Megjöttek. Összeszedte a bort és a cigit, gyorsan elnyomta a csikket és felszaladt a lépcsőn. Bevágta maga után az ajtót. Valamit néznie kell, hogy fenntartsa ezt a „jókedvet". Nemsoká úgyis elmúlik és átvált öngyilkos gondolatokba, vagy letargiába, vagy szerelmesbe. Nem tudta melyik fog következni, ezért gyorsan elindított egy filmet, amiben lehetőleg minél több vér és annál kevesebb szerelem van.
Végül a sok bor megtette a hatását és elálmosodott. Elaludt és éjjel azt álmodta, hogy újra minden rendben van és boldogok, szereti őt és igazából nem is akart elmenni, csak az a gonosz némber kényszerítette rá.
