"God was in the room when the man said to the woman, "I love you so much. Wrap your legs around me and pull me in, pull me in."
Sometimes, when he'd have her nipple in his mouth, she'd whisper, "Oh, my God". That, too is a form of worship.
His hips grind and pestle and mortar, cinnamon and cloves, whenever he pulls out.
Loss."
-Warsan Shire - Emptiness
Igaz, hogy átverte, másodszorra is, de erre most tényleg válaszolnia kell. Mi van, ha most komolyan gondolja? Meg különben is, a karácsonyt végigszenvedte, a szilvesztert nem akarja. Milyen csodálatos lenne, ha pont éjfélkor csókolná meg.
A karácsony rémálom volt. Vidékre ment, mert majd a vidéki levegő jót tesz. Ugyanazt csinálta, amit otthon: ült a teraszon, cigizett és borozott.
Most minden más lesz. Szinte könyörgött, hogy bocsásson meg neki. Jó, kicsit játssza majd az elérhetetlent, aztán megenyhül és a karjaiba omlik. Igen, így lesz.
Megbeszélték, hogy együtt töltik a szilvesztert. Elviszi őt ebből a házból, minden sznvedésének a helyszínéről, pezsgőt isznak, egész este beszélgetnek, ő úgy tesz, mintha nehezen tenné túl magát a megaláztatáson, aztán éjfélkor kiállnak majd a teraszra nézni a tűzijátékot és akkor megcsókolja.
Előkészítette a ruháit, mert ugyan nem beszélték meg, hogy hánykor jön érte, de akármikor itt lehet. Bármelyik percben. A felső teraszra ült, mert onnan látja az autókat. Bor, cigi, takaró. Minden közeledő kocsi hangjára felugrott. Ez biztos ő, igen!
Egy hullócsillag! Behunyta a szemét és azt kívánta, hogy legyenek újra együtt.
Már tíz óra. Nem baj, késni szokott. Ő már csak ilyen.
Addig kifesti magát. Ez az új énjéhez tartozik. Mostmár ez ő. Felveszi a magassarkút, meg a rózsaszín fölsőt. Ezeket tőle kapta. Mindig is utálta a rózsasínt, de most ez nem számít. Biztos azért vette neki, mert annak ellenére, hogy utálja, majd jól fog neki állni.
Nem, mégsem öltözhet fel. Az olyan, mintha várta volna, hogy jöjjön. Marad szépen a melegítőben, feldob egy natúr sminket, hogy majd ha megjön, akkor azt higgye, hogy így néz ki smink nélkül, aztán ameddig készül, gyorsan húz egy tusvonalat és indulhatnak is.
A haját azért gyorsan kivasalta, és elrendezte, hogy úgy tűnjön, mintha egy kicsit kócos lenne. Olyan szexin kócos. A szakadt melegítőjét pedig lecserélte egy újabbnak kinézőre.
Ennie kéne valamit, nehogy elájuljon. De nem lehet, mert így lapos a hasa. Néha már evett, de még mindig ijesztően sovány volt, minden ruhája lógott rajta.
Eszébe jutott, hogy időpontot kell majd kérnie a fodrásztól, hogy befesse a haját, mert nem maradhat vörösen. Azt mondta, hogy azért szakított vele, mert vörösre festette a haját. Nem szól neki, titokban elmegy a fodrászhoz. Hogy fog majd tetszeni neki.
Fél 12. Így nem tudnak majd kiállni a teraszra, így a kocsiban fognak ülni éjfélkor. Nem baj. Majd bztos félreáll, hogy megcsókolhassa a tűzijáték alatt. Milyen romantikus.
Háromnegyedkor már nehezen tudta visszatartani a sírást. A keserű könnyek végigfolytak az arcán, lemosva a natúr sminket és a takarón szétterültek.
Aztán a sírás abbamaradt. Fáradtnak érezte magát. Azt érezte, hogy fel kell adnia. Mély levegőt vett és megremegett. Belefáradt. Majd olyan lesz innentől kezdve mint egy robot. Csöndben érzelmek nélkül csinálja a dolgát az irodában, nem beszél senkivel, nem igyekszik mindig akkor kimenni, amikor látja, hogy Ő is ott van, aztán hazamegy, néz valami filmet, szigorúan olyat, amiben nincs szerelem és elalszik. Sokat fog dolgozni, hogy ne legyen ideje a nymorúságán gondolkodia.
Úgy érezte, hogy üres a lelke. Ez most jó. Azt akarta, hogy így maradjon, tökéletesen kiüresedve, érzelmek nélkül. A szakítás óta most először érezte magát nyugodtnak. Azt kívánta, hogy örökre maradjon így.
Másnap a barátnője segítségével összeszedték az összes ruhát, amit tőle kapott, vagy ami az övé volt. Egy kupacba dobálták, és meggyújtotta. Félelmetes borzongás járta át a testét. Valami ősi. A kielégített bosszúvágy.
Eszébe jutott a maci, amit karácsonyra kapott tőle. Meg is jegyezte, hogy ő nem vett neki semmit. El is szégyellte magát. Pedig Ő még egy kovácsoltvas gyertyatartó is csináltatott csak neki, de ő nem fogadta el, mert előző nap tették ki a közös képet Instagramra, ezért odaadta az új barátnőjének. Jó, ez tényleg elég furcsa, de biztos, hogy eredetileg neki szánta.
Felrohant a maciért és a tűzre dobta. Vérszomjas tekintettel nézte, ahogy a műanyag szétolvad a tűzben, megfeketedik, végül eltűnik. Nem volt elég. Mindent el kellett pusztítania, amit tőle kapott. Berohant a házba, hogy további ruhákat, tárgyakat keressen, amik rá emlékeztetik. Megpillantotta a magassarkút. Egy pillanatig gondolkodott, aztán felkapta a tavaly karácsonyra kapott téli kabáttal együtt és kirohant. A macska a lábuk körül tekergett és dorombolt. Megbabonázva nézték a pattogó szikrákat és ahogy a nagy ruhakupac semmivé válik. Volt ebben az egészben valami boszorkányos.
