Love in Liverpool F.C.

Bizalom és fájdalom

A meccset lefújták. Igaz, Fabio egy kicsit csalódott volt, hiszen csak gólpasszal járulhatott hozzá a győzelemhez, de ugyanakkor nagyon örült, mert nyertek. És Fernando most nagyon megérdemli, hogy így kezdje a szezont. Barátja éppen vizet ivott, mikor odament hozzá és megveregette a vállát.

- Szuper voltál, Nando! – mondta nevetve. – Már az első gólnál tudtam, hogy itt nem állsz meg, és tudtam, hogy nyerünk. És nyertünk.
- Kösz – állt meg, majd ledobta az üvegét a többi közé. – Jaj, sosem fogom megszokni, hogy most elkezdenek rohamozni a riporterek, és nem fognak leszállni rólunk. Egyáltalán nem vágyom erre. Legszívesebben most azonnal eltűnnék, hogy Olival lehessek, és kettesben töltsünk egy kis időt.
- Hát, az utóbbi „kettesben töltött idők" elég eredményesek voltak – nevetett Fabio.
- Hülye – csatlakozott hozzá Nando is, de előtte Fabio fejéhez vágta a nyakában lógó törölközőt.
- Na, gyere, essünk túl rajta, aztán húzzunk. Olinak pihennie kell, tudod...

- Boldognak tűnsz – jegyezte meg Fabio, miközben egymás mellett lépkedte a sajtószoba felé.
- Az is vagyok – mosolyodott el. – Ennél boldogabb már csak különleges alkalmakkor lehetnék. Oli egy csodálatos nő, imádom, ahogy majd a leendő kislányunkat is imádni fogom.
- Kislány? – csodálkozott Fabio. – Máris tudjátok a nemét?
- Nem, csak egy amolyan megérzés. Tudod, mikor most az EB-n nem lehettem vele... Azt hittem, beleőrülök, ezért is küzdöttem annyira a győzelemért. Mikor azonban hagyták, hogy együtt legyünk... Huhúúú!
- Ne is mondd, akkor fogant a bébi.
- Körülbelül – kuncogott, miközben a Neustiftben együtt eltöltött órákra gondolt. Az is eszébe jutott, hogy már gyakorlásra is volt alkalmuk, hiszen nem is egyszer vigyáztak a kis Zaidára, David Villa kislányára.

* * *

Gaby szótlanul állt Olalla mellett, aki jóízűen nevetgélt a többi barátnővel és feleséggel. A nő eddig utolsó hozzá szegezett mondata járt a fejében. "Fabi mindennél jobban szeret téged." És most hazug libának tartotta magát. Próbálta bemagyarázni a lelkiismeretének, hogy csak akkor, egyszer történt meg, de még saját magának sem hitt. Képtelen volt megbocsátani. És még remélni sem merte, hogy Fabio ezt megteszi. Csak annyit tudott előre, hogy mindenképpen el kell mondania neki. Nem teheti meg, hogy tovább titkolja, ahhoz túlságosan is szerette, noha tudta, hogy ezek után talán soha nem látja majd. Szerette, de mégis megtette, amit soha nem lett volna szabad...

* * *

- Abszolút győzelmet arattak ma – kezdte az Eurosport egyik riportere. – Mit gondol, van valami különleges oka a nagyszerű kezdésnek?
- Van – vágta rá szinte azonnal Fernando. – Van bennünk küzdőszellem, idén meg akarjuk nyerni a bajnokságot, és úgy érzem, jól haladunk felé. Azután, hogy a nyáron megnyertük az Európa Bajnokságot a spanyol csapattal, úgy érzem, sok mindenre képesek vagyunk. És ezt nem elbizakodottságból mondom, egyszerűen érzem, hogy most nyerni tudunk, nem elbukni az elődöntőben, mint tavaly. Emellett végre megérkezett a csapatunkba egyik legjobb barátom, Fabio Sevilla, aki máris két gólpasszt tudott adni nekem, mi lesz akkor ezek után? 

- Fabio, hogy megy a beilleszkedés? Hogy viszonyul az új csapathoz? És mit gondol, hogy viszonyulnak magához a csapattársak?
- Nagyon jól. Mindenki kedves, és mindenkivel jól kijövünk. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jó hangulatban is tarthatunk kemény edzéseket. Nagy nevekkel mindig is jó játszani, és akkor különösen, ha ilyen jó a társaság. És itt nagy nevek vannak, említésre méltó jellemmel. Arról azonban nem engem kellene kérdezni, hogy, hogy „tetszem" a csapattársaknak. 

- És Ön mit vár az idei szezontól?
- Győzelmeket, természetesen. Meccs és bajnokság győzelmeket egyaránt. Jól indultunk, és úgy gondolom, hogy így is szeretnénk folytatni. Egyetlen pontot sem szabad elpazarolni, hiszen nem láthatunk előre a szezon végére. Egyetlen egy pont is akár kupagyőzelmet jelenthet. A csapat nagyon erős, jó védőink és támadóink vannak, és a középpálya az élvonal egyik legjobbja. Azt hiszem, Benitez egyik legjobb csapata a mostani – nem azért mondom, mert én is itt vagyok – nevetett fel.