Love in Liverpool F.C.

Meglepetés!

Fernando egyszerűen elfelejtett élni. Kapkodva előkereste a mobiltelefonját, amin tárcsázta a mentők számát, és hívott egy mentőt a házhoz. Simogatta Oli fejét, aki még most sem akart magához térni, holott lélegzése és pulzusa normális volt. Rettentően megrémült, nagyon félt, hogy a babának valami baja eshet.

A mentők alig négy perc alatt értek ki a házhoz, és pár perc múlva már száguldottak is a közeli kórház felé. A mentőorvos mindenféle szakkifejezést mormogott, amiből Fernando egy kukkot sem értett, és ez csak még idegesebbé tette.

- Féltelek – suttogta a fülébe. – Nem akarom, hogy bármi bajod essen, abba belehalok...
- Nyugodjon meg, Fernando, minden rendben lesz. Bizonyára csak a baba miatt van rosszul, és elájult – nyugtatta a mentőorvos, aki hatalmas rajongója volt a Liverpoolnak, és magának Fernandónak is. – A vérnyomása az egekben, de ezen kívül minden rendben, a pulzusa is normális.
- De ugye egyiküknek sem lesz baja? – kérdezte könnyei küszködve Fernando.
- Semmi biztosat nem tudok mondani, de nagyon remélem. Gyakoriak az ájulások a terhesség-e szakaszában. Nézze, már kezd is felébredni!

Fernando tekintete a szerelmére tévedt, aki már valóban kinyitotta a szemét, és értetlenkedve nézett körül a már lassabban haladó mentőautóban.

- Mi történt? Hol vagyok? – nyögte.
- Elájultál és nem tértél magadhoz. Beviszünk a kórházba, hogy kivizsgálják, mi történt pontosan – mondta boldogan Fernando.
- De a baba...
- Valószínűleg jól van ő is, de éppen ezt akarjuk kideríteni a kórházban. Nyugodjon meg, hölgyem, most már a vérnyomása is normális lesz – szólalt meg ezúttal a mentőorvos.
- Fel kell hívni Gabyt... - ült volna fel Olalla, de Fernando azon nyomban visszatuszkolta a hordágyra.
- Te maradsz szépen ott a fenekeden, majd én felhívom, és szólok, hogy mi történt!
- És megmondod neki, hogy ne aggódjanak, és nincs szükség arra, hogy a kórházban töltsék az éjszakát, csak tudja, hogy a lányunknak vagy egyedül vásárol holnap, vagy vár pár napot, míg én is mehetek.
- Jó. Vá-vá-várj! Te is tudod, hogy lányunk lesz?
- Hoppá – csapott a szájára. – De mi az, hogy te is?
- Ezt nem egy mentőben kéne megbeszélni. Úgyis megérkeztünk – terelte el a szót, és Olalla sem vitázott.

A mentősök bevitték Olallát, ahol a szülészeti osztályra vették fel, mivel a babát akarták vizsgálni. Fernando egy pillanatra sem mozdult el mellőle.

- Fer, megígérted, hogy felhívod Gabyt és Fabiót, itt úgysem tehetsz semmit, csak engem idegesítesz, és az senkinek nem tesz jót. Kérlek, menj és telefonálj!
- De Oli...
- Semmi Oli! Kérlek, menj... itt minden rendben lesz – unszolta, és Fernando nem akart veszekedni, kelletlenül bár, de kiment, hogy nyugodtan telefonálhasson. 

Az órájára pillantott, ami este tizenegy órát mutatott. Bizonyára még ébren vannak, főleg Gaby cikke miatt. Tárcsázta a nő számát, és két csöngés után fel is vette.

- Szia, Fer, mondd!
- Van egy kis baj – nyögte.
- Mi történt? – ijedt meg Gab.
- Oli kórházban van. Elájult, és ki kell vizsgálni, hogy pontosan mi az oka. Kérte, hogy hívjalak fel, hogy holnap vagy menj el egyedül a vásárlásra, ha van kedved, vagy csak várd meg, míg kiengedik... Istenem, annyira félek, Gaby! Mi van, ha valami baj van vele, vagy a babával? – Néhány könnycsepp pergett le az arcán, majd lehullottak a csempével fedett padlóra.
- Úristen! Megyek, felébresztem Fabiót, és azonnal ott vagyunk! Melyik kórházban vagytok?
- Ne, Gab, ez szükségtelen. Oli megkért, hogy szóljak, nehogy bejöjjetek. Nem szeretne felhajtást, csak tudatni akarta. Nem tudom, nagyon zavaros ez az egész. Szerintem a terhesség miatt gondolja így. Én itt leszek mellette.
- De mindenképpen értesíts, ha megtudsz valamit, rendben?
- Rendben. És kérlek, mondd meg Fabinak, hogy szóljon Rafának. Nem örülök neki, de kihagyom a holnapi meccset. A Sunderlandet megverik...
- Jó, jó. Csak Olinak ne mondd el, szerintem kiakad, ha miatta hagyod ki a meccset, tudod, hogy milyen, tudod, hogy nem szereti az ilyet! Ne feledd!
- Persze, hogy nem. Köszönök mindent, Gab. Ha ti nem lennétek... Jó éjszakát!
- Jó éjt, és vigyázz rájuk, kérlek! – köszönt el, majd letette a telefont. 

Nagyot sóhajtott, majd felállt a laptop mellől, és óvatosan benyitott a hálószobába, ahol Fabio halkan horkolt az ágyon szétterülve. Megsimogatta az arcát, és egy csókot nyomott a szájára, amitől ébredezni kezdett.

- Sajnálom, hogy felébresztettelek, de most hívott Fernando, hogy Olallát kórházba kellett szállítani, elájult, és talán a baba okozta, ezért ki kell vizsgálni.
- Úristen! Azonnal be kell mennünk hozzájuk! – pattant fel, lerúgva magáról a takarót.
- Külön kérték, hogy ne menjünk be, de én nagyon aggódom. Viszont megígértem Fernek, hogy semmiképp nem megyünk be, mert Olalla nem akar felhajtást. Fer megkért, hogy mondjam meg, szólj Rafának, hogy nem játszik holnap, Olalla mellett akar lenni.
- Ha így, négyhónapos terhesen kiderül, hogy valami baja van a babának, akkor mit lehet tenni? – kíváncsiskodott.
- Nem tudom. De ne is gondoljunk ilyesmire, bizonyára minden rendben lesz!

Fabio idegesen hanyatlott vissza az ágyra. Tehetetlennek érezte magát, és rossz előérzete támadt Fernandóékkal kapcsolatban. Csak arra tudott gondolni, hogy mi van, ha velük is az történik, mint Gabyval? Mi van, ha a baba elmegy? Fernando és Olalla abba bele fog pusztulni...

***

Olalla lassan elaludt a vizsgálatok után. Fernando egy széket húzott az ágy mellé, és szorította a kezét, egy pillanatra sem engedte el, hüvelykujjával gyengéden simogatta a nő kézfejét.
Másik kezével idegesen a hajába túrt, és alig bírta kivárni, míg az orvosok meghozzák végre a vizsgálat eredményeit. Fejét az ágy szélére hajtotta, és néhány perc múlva ő is elbóbiskolt. Csodálatos álma volt.

Egy parkban ültek Olallával, és egy barna fürtös kislányka játszott mellettük egy labdával, majd önfeledten nevetve rohant Fernando karjaiba.
- Papa, papa, úgy szeretlek!
- Én is, kincsem, én is, mindennél jobban szeretlek, picúr!

Arra ébredt, hogy egy orvos nyit be a szobába, de Olalla még mindig mélyen aludt. Az orvos intett neki, hogy menjen a folyosóra, néhány papírt tartott a kezében, bizonyára a vizsgálatok eredményei voltak. 

- Mi történt, doktor úr? – kérdezte idegesen.
- Nyugodjon meg. Megvizsgáltuk a barátnőjét és a méhét is, és egyelőre mindent rendben találtunk. Az ájulást az okozhatta, hogy... nos... a babák helyet cseréltek, és egy picit felkavarták az anya vérkeringését, amitől elvesztette az eszméletét.
- Micsoda? Milyen babák? – értetlenkedett Fernando.
- A két kislány. Az ikrek. Nem tudták?
- Nem! – vágta rá boldogan Fernando.
- Nos, úgy tűnik, az egyik picike takarta a másikat, mikor az ultrahanggal vizsgálták, így nem lehetett látni, hogy ketten vannak, gyakori az ilyen, még a modern technikát is át tudják verni ezek a gyerekek. Gratulálunk, maguknak ikreik lesznek!

Fernando még egyszer elmosolyodott, de ez a mosoly ráfagyott az arcára, és ájultan zuhant a csempére, mire az orvos csak megcsóválta a fejét, és nevetve egy nővér után kiáltott...