Fake sounds

Rosszkor rossz helyen?

Most sem értem, komolyan nem, hogy hogyan mehettem bele abba, hogy barátaim elcipeljenek egy klubba, mondván ott ünnepeljük meg születésem napját. Nem az, hogy nem szeretek a barátaimmal bulizni, mert szeretek, csak az ilyen helyeket nem szeretem annyira. Kérdezhetnék miért, és én meg is mondanám hogy a cigifüst és a piás alakok miatt, akiknek néhanapján eljár a kezük, nem szeretem az ilyen helyeket. Barátaim szerint ez a hely más, hogy itt nem lesz semmi baj. Merem remélni, hogy igazuk lesz.
- Gyere táncolni. - teszi kezét vállamra egyik barátom hogy lássam is mit mond.
Nos igen, kérdezhetnének ismét... És én ismét válaszolnék. Hallássérült vagyok. Én így mondom, hisz így szebb mintha az ostobák nyelvén mondanám. Mutattam is batátomnak, aki a Yeosang nevet viseli, hogy megyek. Így aztán miután felálltam utána indultam. Amint a táncolók közé értünk barátom hülyülni kezdett, csak hogy ma már sokadjára mosolygásra, nevetésre bírjon. És mivel ez sikerült is így táncolni is kezdtünk. Kérdezhetnék, ismét, hogyan lehet ez ha nem hallok. Nos egyszerű. Látom az embereket mit csinálnak, meg aztán van egy speciális kis készülék a fülemben mellyel bizonyos fokig hallok is. Na persze ezt sem bírom sokáig, hisz néha túl hangos a zene amitől szabály szerűen rosszul leszek. Ám ezúttal szerencsére nem történt ilyen. Jó volt kicsit így kikapcsolni, bulizni úgymond a barátaimmal, mert bizony nem csak ketten voltunk, vagyunk.
Egész sokáig bírtam, táncoltam Yeosang-al. Aztán mentünk inni, persze én csak üdítőztem, nem szeretnék tényleg rosszul lenni. Aztán mikor ez is megvolt Yeosang ment vissza táncolni addig én a mosdóba mentem.
Nos.. Talán nem kellett volna megtennem. Legalábbis nem akkor, hanem mondjuk picit később. S hogy miért mondom ezt? Hát... Csupán csak azért mert olyat láttam amit nem kellett volna. Sőt. Olyat tettem amit nem kellett volna. Ok s kérés nélkül avatkoztam bele mások dolgába.

- Ezzel nem végeztünk te rohadék!
- Dögölj meg!

Két férfi vitájába csöppentem. Legalábbis ezt hittem az elején. Aztán mikor a vágott arcú meg akarta ütni a másikat akkor akartam közéjük állni és leállítani őket. De csak azt értem el, hogy az a vágott arcú engem ütött meg. Vagyis engem is. Amint engem félre lökött a másik neki esett. De úgy istenigazából adott neki, aztán a szóváltásuk után, mikor a vágott arcú kést rántott, egyszerűen fegyvert rántott és lelőtte őt. Bár ne láttam volna, bár ne lettem volna ott s bár tudnám előre, hogy az én sorsom is úgy végződik e mint a vágott arcúé.
Mellkasom fogva igyekeztem egyenesben tartani magam, de ez elég nehéznek bizonyult pár pillanatig. Elég rossz helyen ért az ütés. Szerencsétlenség nemde? Nem elég a hallásom nemléte még a szívem sem az enyém igazából. Nos igen, alig pár hónapja új szívet kaptam mert az enyém egy visszafordíthatatlan kór következtében már nem működött volna tovább.
- Hé.. Jól vagy? - csak egy kicsit rezzentem meg a hirtelen ért érintés miatt vállamon. Ahogy az engem érintőre néztem Yeosang aggódó tekintetével találtam szembe magam.
- Jól, csak... - jeleltem neki mert közben feltűnt készülékem hiánya - azt hiszem rosszkor voltam rossz helyen. - Yeosang ekkor vette észre a környezetünk és azt hiszem ijedtében kiálthatott, hisz ezután hirtelen szája elé kapta kezeit.
- El kell tűnnünk innen. - jelelt nekem mert kértem tőle, hisz úgy hadart, hogy nem értettem őt.
- Nagyon nem fogtok innen kimenni. - megjelentek még páran a mosdóban miközben a pisztolyos alak mellett lévő szólt. Ő vajon eddig is itt volt, vagy csak én nem láttam? Viszont mikor folytatta a beszédet furcsává vált. - Úgy tűnik mégis.
- Hozd őket. - mondta a fegyveres, aztán fordult is ki a mosdóból.
Az az alak oda is jött hozzánk, meg is fogta a karom meg Yeosang-ét is és húzott is magával. Segítséget se tudtunk kérni mert szinte nem is láttuk baráti társaságunk többi tagját. Az a férfi egy kisebb folyosó felé húzott, nem túl kedvesen, aztán azon túl egy nyíló ajtón ki, végül egy kocsiba lökött be minket amiben ott volt a fegyveres meg beült ő is.
- A barátod valóban süket vagy csak trükközni próbál? - kérdezte a minket rángató.
- Azt úgy mondják siket. - ostoba. Persze ezt csak gondolatban tettem hozzá. Félek azért hiába próbálok erősnek tűnni.
- Feleselsz? - szerintem rég megütött volna ha a fegyveres nem lett volna ott.
- Na és ha igen?
- Inkább ne mondj semmit. - Yeosang ölelt kicsit ahogy én is őt.
- Félek én is, de nem adhatom fel azok után amin átmentem. - jeleltem neki, csak hogy az a másik kettő ne értsen.
- De hogy tudnánk megszabadulni innen? Nem látod milyenek? - Yeosang is jelelve válaszolt - Biztos valami gengszterek. Nem lehetnek mások.
- Csak egyszer mondom.. - a fegyveres embere szólt, csakis azért értettem én is mert láttam kezében a fegyvert melyet felénk fordított - úgy beszéljetek, hogy értsük mi is. Világos?
- Hagyd. - a fegyveres leintette - Csakis azért nem hagyom, hogy kivégezzen titeket mert a kis barátod segített nekem. - Yeosang-hoz beszélt a fegyveres, de én is értettem mint mond.
- Akkor elenged minket? - barátom reménykedett, én viszont úgy éreztem hiába tette.
- Még meggondolom. - végig mért engem, aztán Yeosang-ot is, ám tekintetével visszatért hozzám.
Nem értettem miért néz úgy, de aztán leesett. Ingem kissé szét volt nyílva. Hamar össze is húztam, sőt, takartam is magam kezeimmel. Még Yeosang is jobban magához ölelt engem.
- Ne aggódj, nem kezdek kölykökkel. - furcsa érzést keltett bennem az amit mondott, de nem emiatt rejtettem el arcom Yeosang nyakánál, hanem amiatt amit látni véltem a szemeiben miközben engem nézett.
Beszélhettek még, mert éreztem Yeosang-ot megremegni, aztán a kocsi hirtelen meg is állt. Ezután jött az mikor Yeosang-ot elrángatták tőlem s így engem is tőle. A kocsiból így kerültünk ki és vittek minket külön. Egy házba kerültünk mégsem egy helyre. Na hát én ekkortájt pánikoltam be kissé. Na jó, inkább nagyon. Ennek következtében ütöttem ki saját magam, jobban mondva ájultam el.